Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Újra a Balatonon - X.
Ákos elment az orvosához, azzal, ha lehet a rögzítõt levehetnék, akkor úgy futna, mint a mezi nyúl. Az orvos azonban nem engedte, s hiába rimánkodott, az orvosát kötötte az esküje, s csakis Ákos érdeke az, hogy meggyógyuljon. Elballagott hát a vasútállomáshoz, azonban a vonat már régen elindult Lelle felé. Még szerencse, hogy automata sebváltós az autója, beült s nem törõdve a sebesség korlátozással, száguldott Lelle felé. Elkésett, a busz már elindul a Kisváros felé. Andrea a telefonján hallgatott halk zenét, s úgy néz ki ez a nap is elbóbiskolással folytatódik. Álmában Ákos felesége volt. A karácsony közeledtével anyagilag padlón voltak, Mit is ajándékozhatna Ákosnak? Gondolt egyet, amikor eljött a Szenteste, az ablakot résnyire nyitva hagyta, majd anyaszült meztelenül, átkötve egy selyem szalaggal a karácsonyfa alá feküdt. Tekintettel arra, hogy Ákost kiküldte a szobából, s a csengõ hangjára lehetett csak õneki belépni az ajtón. Csöngetett hát, a szellõ meglebbentette a függönyt, a karácsonyi zene halkan szólt, Látod én vagyok az ajándékod. Elõször Ákos csak állt, megszólalni sem tudott az örömtõl és a meglepetéstõl. - Ez a legszebb karácsonyi ajándékom - odahajolt, Andreát átölelte, csókjaival halmozta el. Ekkor a telefonja jelezte, hogy hívják. Erre riadt fel. - Hol is vagyok? - Látta, hogy a buszon ül, s megrémült az álmától. Ákos kereste. - Te aztán jól eltûntél! - Én vagyok a csalódott, már arra gondoltam, megutáltál, s nem kívánsz velem többé találkozni. - Dehogy, mindenképpen várjál meg a buszpályaudvaron és én odafurikázom. Andrea mértéktartóan válaszolt. - Rendben. - Álmára gondolt, megint milyen butaságot álmodott. Félt már elaludni, inkább szóba elegyedett a mellette utazó férfival, aki kissé öreges volt, de feltûnõen tájékozottan mesélt az addigi életérõl. Andrea nem igazán tudott figyelni, egyre csak arra gondolt ébren lenni, s nem elaludni. - Kedveském, maga nem is figyel. Untatom? - kérdezte az úriember, - Dehogyis, nem, érdekeseket mesél - válaszolta révetegen. Tudja, sorozatosan hülyeségeket álmodok, és megrémülök, ennyi badarság hogy fér el ennyi álomban. Ne haragudjon, de nem részletezném, csak elkezdtem félni. - Mitõl kedves? - válaszolt. - Hiszen az élet oly gyönyörû, minden percét ki kell használni. - Jaj ne is mondja, hát ez az, amitõl félek, nincs bárosságom élni a nagybetûs életet. - Nézze ahogy az író írta - "Anyám, az álmok nem hazudnak." Ezt vésse jól az eszébe, s próbáljon élni, hiszen Ön még olyan fiatal. - A beszélgetésnek vége szakad. - Hát, megérkeztünk. - hívta fel a figyelmet az úr, - még a nevét sem tudom, de ez most nem is érdekes, fontolja meg "Anyám az álmok nem hazudnak." - Ákos már türelmetlenül várta, s Andrea lesütött szemmel konstatálta, hogy itt van. S hogyan tovább? - tépelõdött magában.
Ez az írás 2017. december 30-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón