Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Móritz Mátyás
(1981- )
Megszólítva
Hommage á' József Attila
 
Talán senki sem kérlelte, talán már pihenni vágyott,
szíve békét nem teremtett, és lángra már nem is lobbant;
amely az elmúlásával végül, egy ütemre dobbant,
és nem tudta már túlélni, mit az élet hozzá vágott.
 
Nem is akadt ki belõle, ne csinált volna bolondot,
a fájdalma úgy lett végül könnytelen, és végül szótlan;
nem érdekelte az igaz, nem érdekelte a valótlan,
nem is kereste már tovább a méltó, - emberi gondot.
 
Beismerte bûnösségét, akár egy ártatlan vádlott,
kiállni mellette, nem is akart senki sem igazán;
és Õ sem igen akart már merészen átlátni magán,
és az agya is már csak a sötétségtõl világlott.
 
Õ aki a nagy magánnyal találkozhatott már párszor,
hogy ne találhasson kincset, és találhasson barátot;
és rajta a legsötétebb szörnyek iszonyata rágott,
nem is akarta emelni szívét sehova a gyásztól.
 
Úgy állt, mint aki nem kapott égi adományt az égtõl,
a szeme nem is látott már, és a szíve sem repdesett;
nem is faragott belõle senki, szabadot és kedveset,
és nem lökte félre senki Õt a csúf, - ordas eszméktõl.
 
Nem volt már számára a csend, se a szótlanság már áldott,
és a gondolatai, csak hiányok körül forogtak;
sakálként csak úgy vonyított, míg benne a kínok ragyogtak,
amerre járt, lába nyomán már csak a nyomor szivárgott.
 
Tudta hogy a hatalmába már senkit sem von és terít,
hogy tapasztalataiból, senki sem akar okulni;
és hogy a kín békességgé nem is fog már finomulni,
és nem szólíthatta meg, csak a rég halott elõdeit.
 
Nem vágyott a könnyes szemre, a rajta nevetõ szájra,
és a kínját tovább játszva, magára hegyeket hordani;
sebérõl a kötéseket, nem akarta leoldani,
és a boldog vágya ingét vetni a reggeli tájra.
 
Végleg ki volt szolgáltatva Õ a kedvre és a kényre,
ki felkúszni hiába is akart a magas falakra;
vágyva munkára, kenyérre, szabadságra, és jószavakra,
vágyva csak a bizsergésre, vágyva csak a verõfényre.
 
Nem akart semmit vállalni, és nem akart már tagadni,
ahogy Ady, jégember lett, végleg fáradt és elkopott;
a lelke már nem is épült, ahogy nem is csinosodott,
az utolsó pillanatot volt csak ereje megragadni.

Budapest, Csepel, 2017. december 5.

Ez az írás 2017. december 10-én került a NapSziget honlapjára.
 
Móritz Mátyás további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón