Vissza a főoldalra
 
ONLINE MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSŐ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin – vers, Szénási Sándor István – próza)
 
Keller Ferenc
(19..– )
Boldog karácsonyt
    Abban az évben keserű hó esett.
    Szürkén borult rá a tájra, fojtogatóan terült szét a városon. Rátapadt az autók tetejére, a házak falára és az emberek ruhájára. Az utcák piszkosan fénytelenül tárulkoztak fel előtte, s az arra járókat alattomos módon akadályozta meg abban, hogy előrébb jussanak. Konok szövetségre lépett a város, és az a hó.
    Mert átkozott egy hó esett abban az évben. 
    Bemocskolt mindent búskomor leplével. Elcsúfította a színeket az emberek lelkét, az ablak mögött megbújó néma szemtanúkat, és a lehajtott fejjel botladozó szerencsétlen sorsú nincsteleneket. 
    Ott volt mindenütt. 
    Beszivárgott az apró réseken át, bebújt az ablak alatt, a kormos kéményeken, bekopogott az ajtókon. Szívósan vette be magát az emberek bőre alá, mígnem már a velejükig hatolt ez a szomorú íz.
    Bukott angyalokként ténferegtünk aznap.
 
    Karácsony volt.
    Fogcsikorgató hideg. A Fenyőfák hideg holtestei szegélyezték nehéz lépteim. Nem néztem rájuk, vádló tekintetüket éreztem magamon. Véletlenszerűen halomba dobálva hevertek szerteszét, éppen úgy, ahogyan a földre hulltak. A lassan szálingózó pelyhek, fehér lepellel borították be őket, vigyázón takarva el ágaikat a mohó tekintetek elől. 
    A közeli önkiszolgáló étteremben vásárolt vacsorámat szorongattam, kellemesen melegítette a kezemet. Valahol a konyhaszekrényem felső polcán néhány száraz zsemle várt reám, szegényes kísérőként és egy újabb alkoholmámoros karácsony a haverokkal. 
    Az ünnepek hangulata nem hagyott nyomot rajtam, s nem éreztem mást, csak végtelen ürességet. A neonfényben rikító kirakatok mohón bámultak rám áldozatot keresve, miközben kihívóan tárták elém nehéz terhüket. Amott egy pityókás mikulás baktatott hazafelé üres iszákjával, szakálla jóval az álla alatt, a nyakába kötve verdesett. Bizonytalan léptei meg megcsúsztak a hóban, valami zavaros dalt dúdolgatott, nem is hallottam igazán. Egy idős néni megbotránkozva mutogatott a részeg jelmezes irányába, tőlem várva az egyetértés bármilyen jelét. Nem törődtem vele, hosszú volt még az út hazáig.
    A kuka mellett fagyoskodó öreg mellett elhaladva azon kaptam magam, hogy nem érzek semmit iránta. Sem szánalmat, sem gyűlöletet. Semmit. 
    Érzések nélkül, fásultan mértem végig, és már mentem is tovább. Az arcomba vágott a lélektelen közöny. Megálltam. 
    – Nem! 
    Visszaléptem hozzá és lehajoltam. Megcsapott az ápolatlanság és az olcsó pálinka áporodott szaga. A fénytelen szemek elnéztek fölöttem, mintha ott sem lettem volna.
    Piszkos, elhanyagolt, rongyos alak volt. Valahol mélyen láttam a szeme sarkában megfagyott keserű könnyek cseppjeit, a fáradt megtört arcon a mosoly emlékét. Az apró ráncok között megbújó évek boldogtalanságát, s a létezés súlyát a vállain.
    Lehajoltam hozzá és ránéztem. Nem hiszem, hogy észlelte volna a jelenlétemet, vagy ha mégis, hát nem érdekelte. Talán egy szebb világot látott a fehér függönyön túl, az örökké tartó súlyos álomban.
    Beletettem a kezébe a gondosan összekészített meleg csomagot. 
    – Boldog karácsonyt! – csak ennyit mondtam.
    Nem néztem vissza, leszegett fejjel mentem a sűrű hóesésben. Magamban arra gondoltam, még jó, hogy maradt néhány száraz zsemle a konyhaszekrényem mélyén. Egy pillanatra visszaidéztem a csavargó arcát. Vajon miért kell ennek így lennie? Valami furcsa keserű ízt éreztem a számban.
    Talán mert abban az évben keserű ízű hó esett.
Ez az írás 2003. december 29-én került a NapSziget honlapjára.
 
Keller Ferenc további írásai az Első Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Első Közlés Írások 
rovathoz
 
 Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
Szerkesztőségi forródrót és SMS-küldési lehetőség: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón