Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Újra a Balatonon - VII.
Andrea és Ákos sietve lépkedtek, Durmi szeretett volna ugrálni, da ez az adott helyzetben nem volt lehetséges. Fegyelmezetten viselkedett. Persze, mert már az engedelmességi vizsgát sikeresen letette. - Képzeld Ákos - dicsekedett -, Durmiról kiderült, hogy nagyon könnyen veszi az akadályokat, és keresõkutyának szeretnék, ha kiképezhetnék. - Igen? Ez remek. - válaszolta Andrea. Kissé feszengett, vajon hogy fog alakulni az õ és Ákos sorsa. A buszra fölszállva némán egymás mellé ülve, Durmi Andrea lábánál foglalt helyet, mint aki ragaszkodik hozzá. Andrea simogatta Durmi buksi fejét, azonban nem tudta mivel törhetné meg a csendet. Mint két idegen, úgy ültek Ákossal egymás mellett. - Andrea gondolkodott, oly régóta van egyedül, már idejét sem tudta, milyen egy férfi karjában megpihenni. Egyszerûen csak félt, mert a kapcsolatai nem voltak megfelelõek. Önhibáján kívül úgy élt, mint egy "apáca". Ákos is gondolkodott. Mit tegyen, hogy Andreához közel kerüljön? Nem akart tolakodó lenni, de az biztos, hogy érezte Andreában megmozdult valami. Õ, mint csél-csap csapodár, most úgy viselkedett, mint egy kamasz, aki tele van kételyekkel, mintha nem is õ lenne.  Ilyen zavarban még mostanában nem volt része. Okosság sem jutott eszébe. Legszívesebben megfogná Andrea kezét, és simogatná, de attól félt, hogy Andrea majd tolakodónak tekintené, nem akarná õt elijeszteni. Lassan begördült a busz a keszthelyi megállóba, s a leszálláshoz készülõdtek. - Ugye megérte elutazni? - kérdezte Ákos. - Igen, nagyon jó volt, s így többet tudtam meg Hévízrõl, mint gondoltam volna. - Hál Istennek, akkor nem lõttem bakot? - Nem, nem. - Lejössz velem a Balaton partjához? - vágott Andrea szavába Ákos. - Igen, csak rendbe szedem magam, úgy fél óra múlva értem jössz? - Hát persze! - ujjongott Ákos. Egy lépést már megtett, s ígérte magában nem lesz már trófeagyûjtõ. A fél óra várakozás egy örökkévalóságnak tûnt. Andrea sportos ruhát viselve jött le a lépcsõn. Elhatározta, hogy legalább lefelé menet nem használja a liftet. Durmi odafutott s örömében ráugrott Andreára. Nemrég még rettenetesen félt az állatoktól, de ma már a legjobb barátainak bizonyultak. - Ákos szólt, tervezve a következõ nap programját ajánlotta Siófok meglátogatását. - Gondoltam egyet, holnap menjünk Siófokra. Mit szólsz hozzá? - vettette  fel Ákos a következõ nap programját. - Ez igazán jó ötlet, mert, ha jól tudom már a római korban is virágzott a mai idõben elnevezett Aranypart. - Én akarlak bevezetni a történetébe, s a szeme sarkából figyelte Andrea reakcióját. - Méltó bejezése lesz ennek a látogatásnak, mert holnapután haza kell utaznom. - Az nem lehet! Engem ideköt a munkám. - Az egy dolog, engem meg vár a munka a Kisvárosban. - Na, nem, hát akkor inkább szabadságot veszek még ki, s elkísérlek. - Én ezt nem kívánhatom - értetlenkedett Andrea, azonban belülrõl örült ennek az elhatározásnak. - Akkor készülj fel alaposan, mert a tudásom igen csak hiányos, szükségem van az újabb tudás elraktározására. A mi kis hazánk csodaszép, csak ezt még a magyarok nem tudják. Vagy rosszul gondolom? Azért mert sokan hagyják el az országot, minden az anyagiakról szól. Figyelted a bankok hirdetéseit. Most mikor az emberek csalódtak a bankokban, inkább a dunnába varrják a pénzüket, a hitelek ajánlását a média úton, útfélen ontja, mindenféle mézes madzaggal, hogy az elsõ három hónapban nem kell fizetni és satöbbi, invitálja az embereket a költekezésre. Csak akkor fognak felébredni, mikor nyakukba szakadnak a törlesztések súlyos következményei. Már megint belefutottam a politikába, vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. Nem bánom, ha elkísérsz hazáig, de ígérd meg, hogy rendesen fogsz viselkedni - Ez meg mit jelent? - kérdezte Ákos. - Nem leszel tolakodó. Ez nagyon nehezen fog menni - gondolta Ákos, azonban a kimondott szó a fontos, ezért beleegyezett ezen feltételbe.
Ez az írás 2017. november 18-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón