|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Senki sem
gondolja, de én is érzek
Talán jól titkolom, csak belül vérzek Hisz bántottak életemben sokszor és sokat Míg más kincseket gyűjtött én haragosokat Egykor rég mindenkit szívembe zártam Bárki jött felém én karom kitártam Így kitárt karral estem a porba egy nagyot Van aki áldja, én átkozom azt a napot Mikor testem lelkem nekik adtam Cserébe nem kértem semmit, és nem is kaptam Most az élet tengerén eltévedt tutajom Bűnösként éltem és ez lett a jutalom Elfogadom büntetésem, már semmit se tagadok Széjjeltépett bensőmből majd jégszobrot faragok De mégsem vagyok jégből bárhogy is akarom Ha valaki tiszta szívvel jön felém, megérzi szavamon Mert megérzi szavamon aki figyel és jól lát Azt gondolja, a jégherceg nem véletlen forgatja tollát Mások fájdalma meghat és nekem is fájdalom Jégszívem melegíti egy furcsa érzés a szánalom Az érzés mely ugyan szomorú,de erősebb mindennél Szeretem mégis mert mutatja érzek, többet ér minden kincsemnél Sokáig azt hittem érzelmek nélkül is lehet élni De most rájöttem tévedtem, nincs mitől félni Hiszen nincs a földön szebb és jobb mint tisztán érezni Nehéz szívvel mondom ki a szerelemért vérezni Az igaz szerelem az mi megérdemli a vért Sokszor árultak már el érte hazát, s testvért Hogy ezen sorokat papírra vetettem nem bánom Aki tiszta szívvel közelít, újból karomba zárom Csak egy hibám van még, minden fájdalmat magamba temetek Ezért hiszik sokan nem szeretek senkit, pedig mindenkit szeretek!!! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
