Vissza a főoldalra

ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)


Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)


Petrozsényi Nagy Pál
(1942- )
Smekkerek
SMEKKEREK
Történelmi játék egy felvonásban
11/11

HELGA. Nem kéne telefonálni a mentõknek?
ERVIN. De aggódik érte. Rokonok, és, újra kérdem, mit keresett kinn a balkonon?
HELGA. Talán kérdezze meg a jegyesét!
ERVIN. Aurica?
AURICA. Tudja a tatár, különben sem ismerem.
HELGA. Én viszont igen, még ha itt-ott meg is változott, kivéve azt az anyajegyet ott a homlokán.
(A lány reflexszerûen kap a fejéhez.)
Eltrafáltam, mi? Hogy mi szükség volt erre az átváltozásra, sejtelmem sincs, de hogy nem jóban sántikál, azt gyanítom. (Eltûnõdik.) Még az is megeshet, hogy nem is a Rúdi testvére. De akkor kicsoda, és miért tagadja le magát?
(Fütty. Suciu hadnagy füttyentett.)
AURICA. Ervinkém, volnál szíves kitenni a szûrét ennek a farkasfogú lotyónak.
HELGA. Ccc, és te mi vagy, te repedtsarkú bártündér?
AURICA. Hülye osztrák, majd adok én neked repedtsarkot! (Helga hajába kap.)
HELGA. Osztrák? Na ugye, hogy felismert.
(A két nõ eszeveszett dühvel esik egymásnak, végül elesnek, de a földön is folytatják a birkózást, és egymásba karolva hemperegnek a parkettán. A fogorvos megpróbálja szétválasztani õket, mire akkorát kap az egyiktõl, hogy egyensúlyát vesztve tottyan maga is melléjük. A hadnagy gyönyörködve szemléli az ádáz küzdelmet, különösen, amikor a nõk már a ruhájukat is kezdik leszakítani egymásról. Utóbb gondol egyet, és Rudi mögé lopózva nagyot kiált a férfira.)
RUDI (riadtan ül fel). Madonna mia, mi történt?
(A birkózók tágra nyitott szemekkel merednek Rudira.)
SUCIU (gúnyosan). Isten hozta közénk, tanár úr! Wie geht's? Hogy szolgál a kedves egészsége?
RUDI (csüggedten). Kösz, nagyon jól vagyok.
HELGA. Te aztán jól megijesztettél bennünket! Már kezdtem azt hinni, hogy valami komolyabb bajod van. (Suciuhoz.) Maga meg mit vigyorog?
RUDI. Látom, bejöttél az erkélyrõl.
HELGA. Még szép, hogy bejöttem. Inkább fagytam volna meg abban a jéghideg ládában?
RUDI. Bocsáss meg, a dolgok kicsit másként alakultak, mint terveztük. (Feláll, beül a hintaszékbe, rágyújt egy cigarettára, és elkezd hintázni.)
ERVIN (elképedve). Ti ismeritek egymást?
RUDI. Hogyne. Mi küldtük ki az erkélyre.
ERVIN. Mi? Ki az a mi, és miért küldtétek oda ezt a szépasszonyt?
(Aurica figyelmeztetõen köhint.)
RUDI. Hagyd, feladtam. Szamárság akkor is harcolni, ha többet veszítünk, mint amennyit nyerhetünk. Hát Aurica meg én. Ja, mi ketten ókumláltuk ki az egészet.
(Újabb fütty. Természetesen megint Suciu füttyentett.)
ERVIN. Megint maga az? Ha nem távozik máris, isten uccse, kidobom.
RUDI. Késõ. Bár megtettem volna én korábban! (Rezignáltan.) De hát féltem, nem tettem, és most legördül a függöny, vége a darabnak, melyben színészként, íme, megbuktam.
ERVIN. Micsoda függöny? Öregem, hogy te milyen hülyeségeket beszélsz idõnként.
SUCIU. Pardon, pontosan mit jelent az, hogy kiókumlál?
RUDI. Kisüt, kieszel.
SUCIU. Értem. És mit sütött ki Auricaval?
ERVIN (Rudihoz). Az anyját! Hogy ez milyen kíváncsi! Kidobjam?
RUDI. Nem lenne butaság. Sajnos nem lehet, ugyanis a barátnõm éppen elõle bújt el a ferslágban.
SUCIU. Maga megint félrebeszél, hiszen nem is ismerem.
ERVIN. Maga sem? Hát ez egyre bonyolultabb. Elõbb ez a rosszullét, most maga. Még a végén kiderül, hogy mégiscsak zsarut tisztelhetünk az elvtársban.
RUDI. Eltaláltad: tényleg az, én meg egy megtévedt, notórius szélhámos.
(Általános elképedés. Aurica megpróbál nevetni, de a komoly arcok láttán reménytelenül feladja.)
ERVIN. Amennyiben?
RUDI. Amennyiben csempészáruval üzérkedem, és ezzel megkárosítom az államot. Emellett tanítok, de azt is illegálisan, mert se némettanári diplomám, se iparûzési engedélyem nincs.
AURICA. Nem tudom, mi bírt rá, hogy itt mindenki elõtt kipakolj, de ha már így alakult, azért én mégsem nevezném notórius szélhámosnak magamat. Végül is nézzük, mit forgalmaz a testvérem! 1. kávé. Ez valami kábítószer, mint az ópium, hasis, LSD? Egyik sem. Egyszerû élvezeti cikk, melynek importjáról az állam számomra megmagyarázhatatlan ok miatt egyelõre lemondott. Legalább kartellára adnák, mint a vajat, olajat, kenyeret. 2. Antibébitabletták. Az állam célja a népesség gyarapítása húszmillióról huszonkettõre. Az enyém viszont az, hogy akkor szüljek, amikor akarok. Olyan nagy bûn ez? Utóvégre az én testem itt a tét, azzal meg, már ne is haragudjon a Pártunk és Kormányunk, hadd tegyek azt, ami nekem konveniál. 3...
SUCIU. Kisasszony, kisasszony, tudatában van annak, mit beszél?
RUDI. Keine Rede, szó sincs róla! Egyszerû pincérnõ ez, hadnagy úr. Kérem, nézze el neki. Ha valaki hibázott, és felelnie kell a bûneiért, az egyedül én vagyok.
HELGA. Eszemben sincs szolidarizálni ezzel a nõcskével, és Rúdi törvénnyel való összeütközését sem bagatellizálom, csupán arra kérem a felügyelõ urat, mert most már látom, hogy igazán az, tekintse enyhítõ körülménynek, hogy munkanélküli a võlegényem. Valamibõl neki is élnie kell, hadnagy úr, nem szólva errõl a garzonról, melynek részleteit szintén fizetnie kell valamibõl. Ennek ellenére nyilván sohasem "károsítja meg" az államot, ha Rúdika munkanélküli segélyben részesül.
SUCIU. Érdekes elképzelés. Szinte úgy beszél, mint egy kapitalista.
HELGA. Merthogy az is vagyok, kedves uram. Osztrák állampolgár, plusz Rudi menyasszonya, akihez eltökélt szándékom feleségül menni. Ön, úgy nézem, megértõ, jóindulatú felügyelõ, aki nem venné a szívére, hogy e miatt a szerencsétlen ballépés miatt, veszélybe kerüljön az esküvõnk. (Megfogja a férfi kezét.) Ne félj, Rúdi, veled vagyok.
SUCIU. Láthatnám az útlevelét? Köszönöm. (Figyelmesen elolvassa.) Helga Süß, Wien. Persze, ki is lehetne más? Már csak azt magyarázza meg, nem (Auricahoz fordul), inkább öntõl szeretném megtudni, miért tetette magát púposnak és sántának!
RUDI. Errõl is én, csakis én tehetek. Hogy szánalmat ébresszen Helgában, és ezzel nagyobb adakozásra buzdítsa. Na nem azért, jószívû volt õ így is, de hát egy munkanélküli kamráját nehéz ám megtölteni. Hát még ha olyasmiért is tök üres, amiért az alimentárák1, hentes- és egyéb boltok is üresek.
SUCIU (gúnyosan). Szép kis võlegény: fejõstehénnek nézi az aráját. 
RUDI. Elég durván fogalmaz. Én inkább humanitáriusnak segélynek nevezném, melynek révén Aurica is, én is élelmiszerhez jutottunk. 
SUCIU. Meg persze dohányhoz, a házasságlevelet már nem is említem, hogy utána csapot, Auricat itt hagyva a kapitalistákhoz repüljön. Tudja, milyen magatartásnak hívja ezt a kommunista etika?
AURICA. Nem hallgatna meg a felügyelõ úr esetleg engem is? (Rövid, de annál gyötrõbb vívódás után.) Ez azért így nem igaz. A pénz, élelem oké, de a házasságlevelet tagadom.
HELGA (rosszat sejtve). Konkrétabban?
AURICA (Rudihoz). Megsúgjuk neki?
RUDI. Most már mindegy, ki vele! Kicsit ugyan fájni fog, amiért máris megkövetem a hölgyeket és urakat, ezzel szemben mindenki megtudja, kinek mi a szerepe ebben a darabban.
AURICA (hirtelen elbizonytalanodva). Beszélhetnék vele négyszemközt, hadnagy úr?
SUCIU. Nem, sõt, tízszemközt sem, mert velem jön. (Rudihoz.) És maga is. Majd a Sec..., õrszobán folytatjuk a csevegést.
HELGA. Máris bevinné? Annyira biztos benne, hogy hibázott? De még ha hibázott volna is, engem nem érint? Szerintem igen, akkor pedig csak beszéljen. Hadd tudjuk meg mi is az igazat.
ERVIN. Dehogy hibázott! Egy ilyen komoly, gerinces ember, mint Rudika? Ez, kérem, abszurdum. Auricaért pedig pláne, hogy tûzbe teszem a kezemet.
RUDI. Meg is érdemli, én viszont nem. Nagyon hálás vagyok, amiért megvédtél, bár mindnyájatoknak hazudtam. Talán kezdjük a sort Helgával, már ha a hadnagy úr is megengedi.
SUCIU. Beszéljen! (Megnézi a karóráját.) Kap rá tõlem öt percet. De figyelmeztetem: ha olyasmirõl cirpel, ami nem tartozik reájuk, már veheti is a kalapját.
RUDI. Köszönöm, ön igazán nagyvonalú rendõrtiszt. Tehát Helgácska. Ezennel töredelmesen bevallom, hogy sohasem akartam elvenni. Nem emlékszem, hogy ígértem volna ilyesmit, de ha ígértem volna, sem teszem meg, mert én bizony szeretem a hazámat.
(Döbbent csend.)
HELGA (dühtõl remegõ hangon). A gazember! Hát ezért hagyott volna megfagyni. A pénzemet és ajándékaimat bezzeg elfogadtad, mi?
RUDI. Azt el. A többivel együtt, ugyanis hasonló célból csaptam a szelet egy németországi meg egy olasz nõnek is. Emellett azt is be kell vallanom, hogy nem is vagyok muzsikus, ennélfogva természetesen hegedülni sem tanultam. De miután szeretett exférjed is zenész volt, gondoltam, ezzel még inkább sikerül belopnom magamat a szívedbe.
HELGA. Du... du Heiratsschwindler2! Verjen meg ezért a muterod odafönt. (Odaszalad a hegedûhöz, felkapja, és széttöri Rudi kobakján.) Felügyelõ úr, tartóztassa le rögtön ezt az imposztort! Feljelentem házasságszédelgésért!
RUDI (fejét tapogatja). Ujujuj, ez kemény volt! Még szerencse, hogy csak hegedültem, nem tubáztam.
ERVIN. Barátom! Ezt sem tételeztem ám fel rólad. Remélem, egyedül tervelted ki az egészet.
RUDI. Nyugodj meg, tök egyedül. Kivéve azt az apróságot, hova rejtsük a hadnagy elöl az osztrák nõt. Tudod, nálunk az a szokás újabban, ha külföldit látunk vendégül, azt rögtön be is jelentjük a megfelelõ hatósági szerveknél. De hát... izé... elfelejtettem, és hát, igen, most mit hazudjak, attól féltem, hogy lebukunk. Egy szó mint száz, nyugodj meg, Aurica ártatlan, erre akár meg is esküszöm.
ERVIN. Nagy smekker vagy te Ungvári.
AURICA (mélyen lesújtva). Ellenkezõleg! Inkább hülye, hülye, hülye. És tudod, miért? Mert saját magad buktattad le magadat. 
RUDI. Ámen. Felügyelõ úr! (Feláll, eldobja cigarettáját, és mindkét kezét Suciu felé nyújtja.) A magáé vagyok, letartoztathat.
(Ebben a pillanatban szokatlan lárma hallatszik. Mintha valamennyi blokklakó egyszerre kapcsolta volna be a tévét, rádiót. Ugyanakkor kívülrõl lövéshez hasonló dörrenések szüremlenek a lakásba.)
ERVIN. Úristen, mi történt? Kitört a forradalom Romániában?!
SUCIU (a telefonhoz iramodik). Alo, Securitatea?... Da... Da... Imposibil3!... Bine inteles... La ordin, tovarasu colonel4! (Leteszi a kagylót.). Viszontlátásra! További kellemes szórakozást! (Rudihoz.) Ezt az izét pedig égesse el, vagy tegye el emlékbe. (Visszadja Ceausescu összegyûrt arcképét. El, miközben a szomszéd szobából ismét fölcsendül a Hora Unirii címû dal.) 
                         Hai sa dam mana cu mana
                         Cei cu inima romana,
                         Sa-nvartim hora fratiei
                         Pe pamantul Romaniei!

--
1 Alimentara: közért, ABC-áruház.
2 Házasságszédelgõ.
3 Lehetetlen!
4 Természetesen... Parancsára, ezredes elvtárs!

VÉGE
Ez az írás 2017. november 5-én került a NapSziget honlapjára.
Petrozsényi Nagy Pál további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428



...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón