Vissza a főoldalra

ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)


Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)


Móritz Mátyás
(1981- )
Rõzsetüzek
1.

Összeköt minket a gyászunk, 
összeköt az embersorunk,
a hiányok mázsás súlyát 
most is a lépteink hordják;

közös sorba állva, együtt 
sírunk, együtt sírhantolunk,
a tettetõ álcák nélkül, 
mi, a temetkezõ szolgák.

2.

Mi, akik nem egyszer hitték
hogy szívük, -lelkük megszakad,
míg a múltunk megkísértett, 
vér és tûzvörös lepelbe;

míg a karunkon lobogott 
a voltakért a gyász-szalag,
a gyász terpeszkedett rajtunk, 
a hatalmát ünnepelve.

3.

A szánkban ki nem mondott szavak, 
a zsebeinkben adóság,
van aki halkan imázik, 
és van aki fel se horkan;

a kezekben gyertya szálak, 
zsebkendõk és õszirózsák,
átkarolva vagy egyedül 
lépve a temetõ-sorban.

4.

A testünkbe százszor csíptünk, 
kezünkbe százszor haraptunk,
azért ki már nem csókolhat, 
nem ölelhet és nevelhet;

akinek a mosoly helyett, 
volt hogy csak könnyeket adtunk,
és nem ápoltuk a szívünk 
értük, -azt a tarlott kertet.

5.

Van aki verset szónokol, 
van aki egy szót hajtogat,
van aki mindenestül, és 
van aki csak épp örökre;

virágokba és könnyekbe 
öltöztetjük a sírhalmokat,
vagy hullunk alá hangtalan, 
a hideg, szürke rögökre.

6.

A kötelékek most minket, 
pár órára összekötnek,
úgy olvasol az arcomról, 
és úgy olvasok a szádról;

míg a testünkön a szelek 
zizegnek, szelek zörögnek,
együtt várva a sok titkos 
üzenetet a túlvilágról.

7.

Visszasírva azt is aki 
nem volt nap hogy nem nevetett,
azt, aki nem savanyodott 
bele soha a megszokásba;

közben a faragott fejfák 
nem súgják csak a nemeket,
úgy fulladnak a szavaink 
most együtt, közös zokogásba.

8.

Tõlünk valaki, nem lehet 
tudni mért, de valakit elvett,
kinek a halál suttogott 
kaján módon, rém altatót;

úgy gyászoljuk most a hitet, 
a nagyságot, a szerelmet,
az el nem mondott szókat, az 
álomnál tündéribb valót.

9.

Úgy révedünk most mi vissza 
a múltra rosszként és jóként,
úgy tûnik fel szemünk elõtt 
egy-egy halottunk alakja;

és mi bûnösként, hûtlenként, 
vagy épp vérforralóként,
tûrjük csak hogy a vén halál 
a hajunkat cirógatja.

10.

Mellõlünk és belõlünk 
annyi, -annyi minden tûnt el,
hogy magyarázatot nem is 
kerestünk mi már a tényben;

a kóborló bánatunkkal, 
és a bolyongó lelkünkkel,
az elhervadt õszben, és a 
vérben haldokló napfényben.

11.

Van ki hõsiesen tûri, 
vagy üvöltve, vagy sziszegve,
úgy emlékeztetnek most a 
közös múltunkra a sebek;

amely van akit épp lágyan 
simogat, vagy épp remegve,
míg a szívünkbõl az égig 
ragyognak fel a mécsesek.

12.

Várva csak hogy a fájdalom 
elviselhetõvé csillapul,
taposva az álomrõzsét, 
és a kéklõ mese-füstöt;

úgy hullunk mi együtt térdre 
most, lassan és szótalanul,
le sem porolva magunkról 
a kósza és dér-ezüstöt.

2017. október 30. hétfõ, Budapest, Csepel

Ez az írás 2017. október 31-én került a NapSziget honlapjára.
 
Móritz Mátyás további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón