Vissza a főoldalra

ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)


Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)


Petrozsényi Nagy Pál
(1942- )
Smekkerek
SMEKKEREK
Történelmi játék egy felvonásban
11/10

SUCIU. Most felsorolok pár nevet, aztán jellemezze õket pár szóban. (Noteszében lapozgat.) Ara-Kovács Attila, Tóth Károly Antal, Tóth Ilona, Szûcs Géza és Keszthelyi András1.
RUDI. Nem ismerem õket. Kicsodák?
SUCIU. Nagy Béla, Szilágyi Aladár, Varga Gábor, Nagy L. Róbert, Máté Imre, Gittai István, Fábián Sándor, Nikolits Árpád, Zudor János2.
RUDI. Igazán sajnálom, de õket sem ismerem.
SUCIU. De hallani csak hallott róluk, a fenébe, hiszen õk is nagyváradiak és elég hírhedtek ahhoz, hogy bármelyik nyomdász találkozzék a nevükkel akár a Fáklya, akár a Bihari Napló lapjain.
RUDI. Eggyel-kettõvel talán találkoztam anélkül azonban, hogy bármilyen információm lenne a srácokról. Frankón szólva nem is érdekeltek. Amit a nyomdában rám bíztak, zúgolódás nélkül, legjobb tudásom szerint elvégeztem, azontúl pont. Sohasem dugtam, és ma sem dugom abba az orromat, amihez semmi közöm sincs.
SUCIU. Helytelen. A gyöngeség egyik forrása a tájékozatlanság és naivitás. Ez ellen csakis tájékozottsággal védekezhetünk. Mi, azaz a Securitate is ezt teszi, mert aki ma nem informált, az elveszett ember, tisztelt kolléga, ezért ha nekünk akar szolgálni, nyissa ki jól a szemét és fülét is. Figyeljen, kérdezõsködjön, és sohase bízzon a Securitatén kívül senkiben. Megértette?
RUDI. Igenis.
SUCIU. Információink szerint ebben a nyomdában rendszerellenes röpiratokat nyomtatnak, és fel akarják támasztani a betiltott Ellenpontok lapot is. A maga feladata az ebben a blokkban lakó személyek megfigyelése mellett, hogy a nyomdászok bizalmába férkõzzék olyan információkat nyújtva, melyek alapján leleplezhetjük az ellenforradalmi erõket. Az akció kezdete: kedd reggel hat óra, amint munkára jelentkezik a dirinél.
RUDI. Már holnapután? Képzelem, milyen pofát vág majd az igazgató, ugyanis elég viharos jelenet közben búcsúztam el az öregtõl.
SUCIU. Nem szerette magát?
RUDI. Mint kecske a kést és madár a kalickát. Szerinte léhûtõ, megbízhatatlan és gerinctelen parazita vagyok, aki a saját apját is eladná egy tál lencséért.
SUCIU (nevet). És nem igaz?
RUDI. De hadnagy elvtárs! Isten, akarom mondani Ceusescu elvtárs nevére esküszöm...
SUCIU. Ezúttal nem fog tiltakozni, ne féljen. Sem holnap, sem késõbb, mert maga nekünk, nem neki dolgozik. Csak arra vigyázzon, hogy gyorsan, precízen és kérdezés nélkül hajtson végre minden parancsot. Ezt is megértette?
RUDI (összeüti a sarkait, és katonásan tiszteleg). Értettem, tábornok elvtárs!
SUCIU. Még egyszer hangsúlyozom: minden parancsot, amit maga akkor is végrehajt, ha saját apja ellen cselekszik, mert szép, szép a szülõk iránti ragaszkodás, de a haza és a Kondukátor iránti hûség még ennél is fontosabb. A bohóckodást pedig lehetõleg kerülje, mert én azt nem díjazom.
RUDI. Bocsánat! Úgy lesz, ahogy parancsolja.
SUCIU. Mindjárt elválik. Megjegyzem, a konspirálók nagyon óvatosak és ügyesek. Tulajdonképpen még azt sem sejtjük, kik azok. Vezetõjük, bár ez is csak feltételezés, egy Ungvári nevû szedõmester. Ez a név sem ismerõs magának?
RUDI (elsötétült arccal). Az apám, vagyis csak volt, mert az az apa, aki a legnagyobb szükségben cserbenhagyja a családját, az nem lehet az én apám. Eddig úgy tudtam, az õ szûrét is kitették a nyomdából.
SUCIU. Ellenkezõleg: avanzsálták. Õ lett az igazgató jobb keze.
RUDI. Elképzelhetõ, hogy ugyanabban a csónakban utaznak?
SUCIU. Talán igen, talán nem. Maga csak leskelõdjék, szimatoljon, és foglalja össze észrevételeit egy raportban, mely minden szombaton ott várjon engem az asztalon.
RUDI. Hadnagy úr, illetve elvtárs! Kérhetek öntõl valamit?
SUCIU. Tessék, de gyorsan, mert mindjárt vége a német órának.
RUDI. Nem küldene engem más helyre dolgozni?
SUCIU. Az apja miatt?
(Rövid szünet.)
Ungvári elvtárs, volna szíves válaszolni?!
RUDI. Így is mondhatjuk. Egy csirkefogót még lenyelnék, mert mit nem nyelünk le mi, melósok, de két csirkefogó már megfeküdné a gyomromat.
SUCIU. Ej, ne legyen már ilyen oktondi! Nem akarok beleszólni a dolgába, de nem veszi észre, milyen adut tart a kezében?
RUDI. Én. Milyen adut?
SUCIU. Ezt a naivitást! Hát amivel két legyet is üthet egy csapásra: bosszút állhat az öregen, és megleckéztetheti az apját is, amennyiben sikerrel jár az akció.
RUDI (inkább fancsali, mint vidám képpel). Jé, csakugyan! Erre nem is gondoltam. Köszönöm a lehetõséget.
SUCIU. Nem tûnik túl lelkesnek. Még egy kis apróság, amúgy végszóként, és behívhatja a kedvesét.
RUDI (egy fokkal még fanyarabbul). Állok rendelkezésére. (Cigarettára gyújt.)
SUCIU. Igenis, hadnagy elvtárs, vagy ahogy mi mondjuk: am inteles, sa traiti!
RUDI. Am inteles, sa traiti!
SUCIU (fejét rosszallóan csóválja). Ezek a mai fiatalok. Alig szerelnek le a seregben, már el is felejtették, mi az a katonai protokoll. (Hanyagul.) Vágja le az õstökét!
RUDI (kiesik szájából a cigaretta). Az õs micsodát?
SUCIU. Õstökét! Ollója van?
RUDI. Igen, de...
SUCIU. Akkor mit hezitál? Szabaduljon meg azonnal ettõl a kapitalista móditól! Hiszen tudja, mélyen tisztelt elnökünk, aki a hadsereg, és most már a maga fõparancsnoka is, ki nem állja az ilyesmit.
RUDI (csöndes eltökéltséggel). Nem.
SUCIU. Ungvári! Maga megtagadja a parancsot?
(A férfi elõkeres egy ollót, és átnyújtja a hadnagynak.)
Köszönöm. (Megvizsgálja az élét.) Nem a legélesebb, de nem fog fájni, ne féljen. 
(Közelebb lép a nyomdászhoz, aki azonban kimeredt szemmel hátrál a tiszt elõl. Erre megáll, Ungvári úgyszintén. A jelenet kétszer megismétlõdik.)
Ajaj, ez a kis nyuszi még sohase járt borbélynál! Mindegy, egyelõre hagyjuk! Majd megnyiratkozik, ha elmentem! (Leteszi az ollót az asztalra.)
RUDI. Ó, hát errõl van szó! (Megkönnyebbülten fújja ki magát, mint aki éppen most érkezett fel a 11. emeletre.) Õstökét, üstökét. Es ist klar3. Üsd a tökét, ne siránkozz! 
SUCIU. Mit üssek? Beszéljen hangosabban, mert nem értem!
RUDI. Behívhatom Auricat?
SUCIU. Mindjárt, mester, mindjárt. Egyelõre azon tûnõdöm, hogy bízzak meg olyan téglában, aki már az elsõ parancsot megszegi. (Feláll, megropogtatja a csontjait, és sétál egyet a szobában. Az elnöki kép elõtt megtorpan.) Doamne dumnezeule4, hogy néz ki ez a reprodukció! Ráma nuku, és még a papír is megsérült. (Letörli a képet, még le is fújja néhányszor.) Pardon! Milyen fess, életerõs aggastyán. Ötvennek látszik, pedig alig múlt hetven esztendõs.
RUDI. Isten nyugosztalja, akarom mondani, éltesse!
SUCIU. Nem gondolja, hogy bajusszal még fiatalabbnak mutatna?
RUDI. Nem hinném. Szerintem sûrû, fekete hajjal talán, bajusszal, szakállal azonban inkább korosabbnak fog látszani.
SUCIU. Hát... próbáljuk ki! Rajzoljunk igen tisztelt elnökünk orra alá egy kurta bajuszkát, aztán meglátjuk, öregebb lesz tõle vagy fiatalabb.
RUDI. Ez komoly vagy valami vicc, hadnagy elvtárs? Elnézést, megyek a ceruzáért. (Elõkotor valahonnan egy ceruzát.) Tessék parancsolni!
SUCIU. Úgy, ez az! Akkor most rajzolja oda szépen azt a bajuszkát, hogy megfiatalítsuk vele a Kárpátok leghíresebb elnökét!
RUDI. Parancsára, de... de illik-e? Nekem az elnök arca szent, amihez hozzányúlni nem csak illetlenség, szigorúan büntetendõ is.
SUCIU. Aha! Ezért loccsant szét rajta ez a sárgás folyadék, üdítõ, rántotta vagy ilyesmi. A fél álla hiányzik, és a szemeit is kiszúrták. Vagy mindez csak úgy magától keletkezett?
RUDI (apatikusan). Akkor most letartóztat?
SUCIU. Egy ilyen tisztelettudó, intelligens ügynököt? Eszem ágában sincs, mazsola. Sokkal értékesebb maga nekünk, ha szolgál, cselekszik, minthogy tétlenül kuksoljon egy büdös kóterben. Szóval? Odakunkorítaná már azt a nyavalyás bajuszkát?
RUDI. Kérem a képet! (Erõsen habozik.) Nem merem, meg nem is igen látom az értelmét. Ez az egész annyira morbid, gyerekes, vagy minek is nevezzem?
SUCIU. Magának. Mit szólna viszont, ha csupán teszt lenne, azzal a szándékkal, hogy próbára tegyük az engedelmességi készségét? Nem állítom, hogy tényleg az, de akár az is lehetne. Egy apró próba a millióból, mellyel a Securitate operál. Tehát? Végrehajtja a parancsot, vagy egyszerûen kijelenti, köszöni a megtiszteltetést, de pillanatnyilag nem hajlandó együttmûködni a román hírszerzõ szervekkel.
RUDI (gyorsan odakanyarít egy bajuszt a diktátor orra alá). Parancsoljon! Behívhatom Auricat?
SUCIU. Ejha, Hitler-bajusz! Maga minden várakozásomat felülmúlta. Ha ezt a parancsnoknak most megmutatnám.
RUDI (hamuszürke arccal). Megmutatná?
SUCIU (cinikus õszinteséggel). Attól függ, mennyire leszek elégedett magával. Most szépen hazamegyek, és bezárom ezt az elrondított, becses ujjlenyomatával ellátott képet a széfembe. Ha a jövõben mindenrõl pontosan informál, és továbbra is feltétel nélkül teljesíti, amivel megbízzuk, ígérem, nem is kerül elõ többé a trezorból.
RUDI (saját naivitásán bosszankodva). Egy null a Securitate javára. Most aztán valóban azt csinálhat velem, ami csak jólesik.
SUCIU (kajánul). Sajnálom. Ilyen az élet, kolléga. A német órának vége, behívhatja Auricat.
(A férfi tesz néhány lépést az ajtó felé, aztán liszteszsákként huppan a padlóra.)
A nemjóját, ezt meg mi lelte? Ungvári úr! (Megrázza.)
(Rudi ügyet se vet a secusra, ehelyett elkezd görcsösen rángatózni.)
Atac de epilepsie. Aurica, jöjjenek be gyorsan, rosszul lett a tanár úr.
(Aurica és Ervin hanyatt-homlok rohannak a szobába.)
AURICA. Mi történt?
SUCIU. Úgy tûnik, epilepsziás rohama van.
AURICA. Neki? Lehetetlen. Sohasem volt ilyen betegsége.
(Ervin megvizsgálja a rángatódzó fiatalembert).
Na? (Komoran.) Mi baja van szegénynek?
ERVIN (megvakarja a fejét). Nehéz ügy! A szeme tiszta, légzés, szívritmus szabályos, és még a szája sem habzik még. 
SUCIU. Más szóval egészséges.
ERVIN. Maga orvos?
SUCIU. És maga?
ERVIN. Én az lennék. (Önérzetesen.) Igaz, hogy csak fogorvos, azért konyítok egy kicsit az általános orvostudományhoz is. És ha én valamire azt mondom, nehéz ügy, az nem jelenti azt, hogy minden rendben van.
SUCIU. Bocsánat!
ERVIN. Aurica kedves, hoznál nekem egy vérnyomásmérõt, hadd mérjem meg a sógor vérnyomását is. 
AURICA. Vérnyomásmérõt? Az sajnos nincs nekünk.
ERVIN. Nagy hiba. Vérnyomás-, koleszterin- és vércukorszintmérõnek egyetlen háztartásból sem kellene hiányoznia.
RUDI. Segítség! Eljöttek értem az angyalok. Látjátok, halljátok? Itt röpködnek körülöttünk a szobában... Ne, jaj, ne hagyjátok, hogy elvigyenek!
ERVIN. Ez bizony vízionál és hallucinál. (Tanácstalanul.) Lehet, hogy mégis epilepsziás a sógorom?
SUCIU. Elnézést, de nekem most mennem kell.
RUDI. Viszontlátásra, hadnagy úr! Szombaton viszem az írásbeli jelentést, ugyanis sikerült megtudnom a konspirátorok neveit. (Auricára és Ervinre mutat.) Tartóztassa le õket! Ezek is benne vannak. Gyorsan, gyorsan, mert megszöknek!
(A hadnagy megkeveredve pislant vissza Rudira, Aurica és Ervin meg a hadnagyra.)
AURICA. De Rudikám! Hogy állíthatsz rólunk ilyen zöldséget?
ERVIN. Mondtam, hogy félrebeszél.
AURICA (Suciuhoz). Akkor nem hadnagy? Bocsánat a kérdésért, de mintha ennek szólította volna a testvérem.
(Ebben a pillanatban feltárul az erkélyajtó, és belép rajta az osztrák nõ vastag paplanba burkolózva, melyet, de Helga szempilláit, szemöldökét is, teljesen belepett a zúzmara.)
ERVIN. Jó estét! Aurica, miért nem mondtad, hogy egy jégtündér is lakik az erkélyen?
HELGA. Halt den Mund!5 Hol az a lelketlen gazember, aki elnézte volna, hogy szép lassan megfagyjak? (Megakad a szeme a földön fekvõ Ungvárin.) Itt vagy, te híres! De mit keresel a parkettán?
ERVIN. Nem látja? Kissé elalélt. (Epésen.) Talán túl meleg van a szobában. De ne aggódjék, szerintem mindjárt jobban lesz. Van valami köze hozzá esetleg, és mit keres maga ezen a balkonon?
HELGA. Jaj, ne! (Odasiet a mozdulatlanul fekvõ Rudihoz.) Rudikám, mi bajod? (Gyöngéden megpaskolja az arcát.)
AURICA. Ne paskolgasd, ettõl még nem tér magához.
HELGA. (Ráismer.) Aurica! (Elámul.) Méghozzá púp nélkül! Vagy mégsem õ lenne? (Egész közel lép a nõhöz, és úgy nézegeti, vizsgálja.) Megengedi? (Egyik hajtincsét félrehajtva felfedez rajta egy anyajegyet.) Semmi kétség, ez bizony a huguci! Púp nélkül, vagy ne érjem meg a holnapot.
ERVIN. Na tessék: még egy deliráló páciens! Egyébként nem csoda. Ahogy elnézem, kedves égbõl pottyant vendégünkre is ráfér némi ápolás.
HELGA. Delirál az öreganyja. Nincs egy órája, hogy ez a hölgy itt bicegett púposan ebben a szobában.
ERVIN. Szóval ráadásul bicebóca is? Aurica, megmagyaráznád, ez hogy lehet, mert nekem itt erõsen bûzlik valami.
HELGA. Most már nekem is.
SUCIU. Megengedik, hogy én is kérdezzek valamit?
ERVIN. Maga még itt van? A német órának vége. Menjen haza, hadnagy vagy kicsoda.

--
1 Az Ellenpontok cím? 1982-ben alapított szamizdat folyóirat szerkeszt?i.
2 A Nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör tagjai az 1980-as években.
3 Világos.
4 Úristen!
5 Fogd be a szád!

Ez az írás 2017. október 29-én került a NapSziget honlapjára.
Petrozsényi Nagy Pál további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428



...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón