Vissza a főoldalra

ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)


Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)


Petrozsényi Nagy Pál
(1942- )
Smekkerek
SMEKKEREK
Történelmi játék egy felvonásban
11/9

SUCIU. Kezdetben. A többi csakis öntõl függ. Ha van önben ambíció, és a szimpla tájékoztatásnál komolyabb szolgáltatást szeretne nyújtani, akár tovább is fejlõdhet. Mi mindenben támogatnánk, mert mi mindig pártfogoljuk azokat, akik, ha kell, életüket is feláldozzák a hazáért és Vezérért. Ezért anyagilag sem járna rosszul, biztosítom. (Fitymálóan néz körül.) Egek, hogy lehet lakni ilyen sivár dobozban? Se bútor, se meleg, és az egész apartman egyetlen szobából áll, borzasztó. Legalább kifizette, vagy még mindig a lakáshitelt törleszti?
RUDI. Törleszteném, ha volna mibõl. Szerencsére itt a menyasszonyom, aki nélkül nem is sikerülne.
SUCIU. Részvétem. Látja, mindez egy csapásra megváltozna, ha most szépen belecsap a markomba. Nálunk a falumban ilyenkor így szokták mondani: itt a kezem, nem disznóláb. (Kezet nyújt.)
RUDI (nem fog kezet a hadnaggyal). Megtisztelõ lehetõség. Majd megbeszélem a párommal. Végül is úgy illik, hogy õ is tudomást szerezzen a dologról.
SUCIU. Téved. Még ha illik, sem beszélhet errõl Auricanak. Ugye, így hívják a kedves élettársát?
RUDI (leverten). Megadom magam. Maguk tényleg mindent tudnak kettõnkrõl.
SUCIU. Netalán kételkedett benne?
RUDI. Nem, dehogyis, csak hát tudni és tapasztalni közt van némi különbség.
SUCIU. Okos ember. Tehát még egyszer: a maga összes ténykedése mától kezdve hétpecsétes államtitok.
RUDI. Megértettem. Aztán konkrétan mibõl állna ez a tájékoztatás?
SUCIU. Tetszik a hozzáállása. Egyelõre csak az a feladata, hogy hetente egyszer részletes jelentést ír a megfigyelt személyekrõl.
RUDI. Heinrich Bartról?
SUCIU. Meg a többirõl: Vasile Coposuról, D. Király Károlyról, plusz akiket még kijelölünk magának. Fogalmazzon tömören, pontosan és idõrendben! Valahogy így: Heinrich Bart. Hétfõ, 16 óra 30'. A célszemély két látogatót fogadott. Egyikük kb. 50 éves, 180-190 cm magas férfi. Hangja rekedtes, mozdulatai kimértek. Sötét kabátot és barna félcipõt viselt. A második alacsonyabb, 160-170 cm magas nõ rókabundában és barna, hosszúszárú csizmában. Kora cirka 40. Különös ismertetõjele a bal szemöldöke feletti anyajegy. Amikor azonban - információszerzés céljából - én is csatlakoztam volna hozzájuk, csengetésemre nem nyitottak ajtót, ezért, jelentem, semmit sem sikerült róluk megtudnom.
RUDI. Ajvé, meggondolhatom magamat?
SUCIU (megrökönyödve). Hogyan? Nem akarja elvállalni?
RUDI. Túl sok a szinte regénybe illõ leírás. Olyanoknak könnyû, akik irodalomtanárnak készültek, de én még fogalmazásból is gyenge voltam a suliban. Emellett fizikailag is kimerít. Sok vele a lótás-futás, követés, márpedig engem tornából is felmentettek valamikor.
SUCIU. Ne ábrándítson ki, jóember! És hagyja a púdert, amíg profikkal társalog. Ehelyett vallja be kereken, hogy egyszerûen nem óhajt együttmûködni a román hírszerzõ szervekkel.
(Szünet.)
Nem válaszol? Attól tartok, rossz vágányra tévedt, barátom. Vagy mindig is ott szaladt, csak éppen engem próbált átverni.
RUDI. Jó! Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Kétségtelen, hogy az önökkel való kollaborálás nemcsak kötelesség, hanem óriási tisztesség is számomra, mert van annál izgalmasabb feladat, mint leleplezni a szeretett elnökünk, Pártunk és Kormányunk ellen szervezkedõ erõket.
SUCIU (összehúzza szemöldökét). Helyesebben külföldi és azok által felbujtatott ellenforradalmi erõket: kémeket, szabotõröket, agresszorokat, miután a román nép magától sohasem vetemedne ekkora gazságra. Úgy ám, kolléga. Bárki belelapoz a román történelemkönyvekbe, azonnal kiderül, hogy mi mindig tudtuk, mivel tartozunk a népnek és lánglelkû vezetõinek egyaránt.
RUDI. Köszönöm a helyesbítést. Én is így értettem. Sajnos van még egy másik bibi is.
SUCIU. Ördögöt van! Aki így szereti az elnökét, pártját stb., stb., azt nem riaszthatja vissza semmilyen pipi sem.
RUDI. Bibi.
SUCIU. Igen? És ez mit jelent?
RUDI. Buba, wunder Punkt. Orvosi nyelven: epilepszia.
SUCIU (feláll). Köszönöm a kávét és konyakot. Eddig a percig azt hittem, okos emberrel tárgyalok, akinek nemcsak a szíve, hanem az esze is a helyén van. Rosszul hittem, úgyhogy nem is rabolom tovább az idejét. A magam részérõl megtettem a kötelességem, amirõl nyílván nekem is be kell majd számolnom. Hogy utána hogyan reagál rá a parancsnok, akár maga is kitalálhatja.
RUDI. Hogyan?
SUCIU. Elõször is azt a szemét nyitja ki, amit legelõször akkor csukott be, amikor maga is, Aurica is gyanús külföldi személyekkel levelezgettek.
RUDI. Mi? Mikor? Kikkel?
SUCIU: Soroljam? Helga: Bécs, Mirella: Miláno, Jakab: Budapest, Ervin: Debrecen... Azt már meg sem említem, hányszor firkálnak olyasmirõl, amirõl okosabb lenne hallgatni.
RUDI. Maguk... maguk átvilágítják a leveleinket?
SUCIU. Csak a feltûnõbbeket, gyanúsabbakat, és kizárólag nemzetbiztonsági érdekbõl.
RUDI. Nemzetbiztonsági érdekbõl? Az más. No de Helga, Mirella... (Nevet.) Már azt hittem afféle kémekre, diverzánsokra tetszik célozni. Mert ezekhez nekem semmi közöm, hadnagy úr. Amúgy meg szabad levelezni, nem? Vagy újabban már a szerelmi levelezés is bûncselekménynek minõsül?
SUCIU. Annak nem, de: miért pont külföldiekkel leveleznek? Nincs elég derék, dolgos nõ és férfi Váradon, esetleg Belényesen, Szalontán vagy akárhol az országban? Kétségkívül van. Csakhogy maguk nem házasságra, hanem olajra akarnak ám lépni, uraim, amit mi... Eláruljam, minek nevezünk?
RUDI (kezdeti biztonságát fokozatosan feladva.) Minek, vagyis inkább ne!
SUCIU. A disszidálás burkolt formájának, ami viszont egyértelmûen a fennálló rendszer tagadásával egyenlõ. És ez tudja, milyen következményekkel jár Romániában?
RUDI. Ön, kérem, félreérti a helyzetet. Nekünk, de komolyan, eszünk ágában sincs Romániát elhagyni. Ez az egész levelezés nem egyéb ártatlan szerelmi elõjátéknál kis kulturális kíváncsisággal fûszerezve.
SUCIU. Halt! Öntse csak tovább szépen azt a tiszta vizet a pohárba! És ha már itt tartunk, hadd tegyem én is ugyanezt!
RUDI. Tegye, drága hadnagy elvtárs! Öntõl nem tartok, mert ön talpig úriember, akarom mondani úrielvtárs, illetve... (Kétségbeesetten elhallgat.)
SUCIU. Nem akarok hencegni, de ami tény, az tény, az vagyok: finom, megértõ, vicces rendõrtiszt. (Emelt hangon.) De az istenit a drága jó édesanyjának, értse már meg végre, hogy odabent már senki sem fog magával tréfálni.
RUDI (egész maga alatt van, s csaknem sírva kérdezi). Miért? Mit csinálnak velem odabent?
SUCIU. Elevenen megnyúzzák, utána miszlikbe aprítják, beszórják sóval, borssal, paprikával, végül megsütik és megeszik.
RUDI (idegességében kezeit tördeli). De hát miért, kérem, amikor még vissza sem utasítottam önöket? Egyelõre csak annyit közöltem, hogy van egy kis bibi a dologban. Azt viszont nem, hogy el is utasítom.
(Diszkréten kopogtatnak a szoba ajtaján.)
SUCIU. Menjen, mondja meg Auricanak, hogy német órát tart, méghozzá kettõt egyszerre, úgyhogy ne zavarjanak bennünket.
(Rudi teljesíti Suciu kérését, majd ismét visszaül a helyére.)
Tehát pipi. És mi volna az?
RUDI. Jó, még egyszer bevallom: epilepsziában szenvedek. Nem szívesen ismétlem, általában el is szoktam titkolni, de önnek ezt is elmondtam, mert el kellett mondanom.
SUCIU. Helyesen cselekedett, annál is inkább, mert mi elõbb-utóbb úgyis mindenre rájövünk. Hát ez elég kellemetlen, de mennyiben akadályozza ez önt a munkában?
RUDI. Csak annyiban, hogy amikor rám jön a roham, elkezdek mindenfélérõl locsogni. Sokszor még arról is, amirõl normális állapotban mélyen hallgatok. Nem állítom, hogy ez akkora baj lenne, úgyhogy részemrõl nem is törõdnék a dologgal. Egyedül attól félek, hogy esetleg mást is érdekli, amit ilyenkor összevissza fecsegek.
SUCIU (rezzenéstelen arccal, szinte unottan). Fura betegség, de oda se neki, majd mi vigyázunk magára, mi több (kétértelmûen): kigyógyítjuk belõle.
RUDI (színlelt örömmel). Ilyen ügyesek a szekus orvosok? Ez lenne ám a világszám, ugyanis nekem azt mondták, hogy az epilepszia gyógyíthatatlan betegség. Köszönöm, tiszta szívembõl köszönöm. (Elkapja Suciu kezét, és megcsókolja.) Hadnagy elvtárs, számíthat rám: a maguké vagyok testestõl-lelkestõl.
SUCIU (hosszan, vesébe látó szemekkel mered a svindlerre.) Fáin, ezt el is vártuk magától. Akkor fogjunk munkához, és kezdjük a Moszkva utcai nyomdával. Miután ez a lakás, plusz az idõ sem alkalmas, egyelõre csak úgy, távirati stílusban, és inkább csak azért, hogy kapjon egy kis ízelítõt a szakmából.
RUDI. Igenis. És még egyszer köszönöm, amiért elnézték nekem ezt az apró botlást a külföldi csajokkal.
SUCIU. Provizórikusan. De ha csak egyszer is csalódunk magában, nyugodjon meg, elõbányásszuk a többi apró vétkét is.
RUDI. Mégpedig?
SUCIU. Van magának írógépe?
RUDI. Van egy ócska Erika.
SUCIU. Meglátogatták-e néha a "csajai", akikkel el-eljátszogat? Csak bátran, õszintén, mert ha hazudik, arra úgyis rájövünk.
RUDI. Meg.
SUCIU. És bejelentette õket, jóember?
RUDI. Be kellett volna?
SUCIU. Rögtön, különben akár sittre is vághatjuk.
RUDI. Meg vagyok nyugodva.
SUCIU. Én meg örülök, hogy sikerült megnyugtatnom. De térjünk vissza a tárgyunkra! Milyen volt a hangulat a Crisana nyomdában, amikor még ott dolgozott?
RUDI. Ápertén?
SUCIU. Abszolút.
RUDI. Nyomott. A szakik kedvetlenek voltak, és egyre jobban magukba zárkóztak. Nem komázott ott senki senkivel, s a legkisebb sértésre is ölre mentek egymással.
SUCIU. Közben szidták a rendszert, mi? Mintha bizony õ, és nem az imperialisták, illetõleg Nemzetközi Valutaalap tehet arról, hogy ekkora nyomás alatt tart húsz millió állampolgárt. Csak azzal nem számol, hogy van nekünk is ám egy lángelménk, aki akkor is kifizeti a román állam hitelét, ha ezért hébe-korba füvet is kell legelnünk.
RUDI. Nem a rendszert szidták, hanem egymást, amúgy rendes, törvénytisztelõ melósok.

Ez az írás 2017. október 22-én került a NapSziget honlapjára.
Petrozsényi Nagy Pál további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428



...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón