Vissza a főoldalra

ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)


Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)


Weiler Eszter
(1955- )
Újra a Balatonon - III.
Másnap hajnalban fölébredt Andrea, megkávézott, s lidérces álmát elfelejtette. Úgy gondolta van még idõ reggelig, s visszaaludt. Majd fél ötkor mosolygósan kelt fel. Ködös volt az idõ, azt mondják az öregek, napsütés lesz ekkor. S, hogy miért mosolygott. Elõzõ este, azt hitte, hogy sztár volt, de már az sem érdekelte, mint ahogy az sem, hogy lopják a gondolatait, az elképzeléseit. Vagy létezik az együtt gondolkodás?  Számot vetett, azt tudja, megbocsátott apósának, anyósának, akik segítettek fölnevelni gyermekét. Apósa nagyon drágán megfizetett, miért is, talán 56-ért, mikor a kórélettani intézetben dolgozván földobta a forradalomban részt vevõk névsorát. Ez azonban már nem érdekelte Andreát. Azt mondta, ha már nem tud szeretõ feleség lenni, férje még életében újból átélje a boldogságot, mert õ férfi párti volt. S így is lett, újdon sült barátnõje elvitte az Adriai tengerpartra. Andrea csak abba a gondolatba megõrült, hogy más nõ nevelje fel a gyermekét. Apósa, anyósa az más volt, hiszen õk családtagok voltak. Férje mellett fogadott gyermekként szerették, s mikor azt mondta, nem lesz képes rosszul viselkedni velük, azt a választ kapta, majd meglátod, hogy borsot fogsz törni az orruk alá, mert erre õk adtak okokat.  S így is lett. Andreának nagy a szíve, s megbocsátott nekik, hiszen minden cselekedetért drágán megfizetünk, az Úr elrendezi sorsunkat. Ezért mosolygott, mintha hályog lett volna a szemén, ami egyszerre lehullt. Rendbe szedte magát, s lassan készült, hogy idõben reggelizhessen, s titkon várta, hogy Ákossal találkozzon. Tervezte, hogy elmennének Hévízre. Bár Ákos nem tudott fürödni, a törött lába miatt. Magában kuncogott, biztos azért törött el a lába, mert stírölte a csajokat.
 
Andrea azt hitte, hogy korán ment le reggelizni, azonban mikor kinyitotta az ajtót, Durmi ott ült, s várta. Nagy volt az öröm, mindkettõjüknek, Andrea a meglepetéstõl meg sem tudott szólalni, Durmi meg csóválta a farkát, azt sem tudta, hogyan mutassa ki szeretetét. - Hát a gazdi hol van? - s mint aki ért a szóból, orrával bökögette s lefelé futott, meg vissza, így irányította Andreát. Ákos ott ült már az asztalnál, s rendelt mindenféle finomságokat, persze két személynek, meg Durminak egy tálba kitette kedvenc ennivalóját. - No, most már együtt a nagy csapat. Andrea kissé nyúzottnak érezte magát, mosolyt próbált erõltetni magára. - Kissé rosszul érzem magam, nem is tudom, hogy mondjam el, de õszinte voltam hozzád, pedig egy nõnek, muszáj, hogy legyenek titkai. - No, ne pironkodjál, a lényeg, hogy minden jóra fordul. A sors úgy hozta, hogy megint találkozzunk. Olyan szép vagy, s olyan fiatal. - Ezt hagyjuk, se szép nem vagyok, se fiatal. A sors megtépázott, de tudod, próbálnak rendbe rakni, azt, ami bennem összetört. Belefutottam egy politikai történetbe, ami már nem az én reszortom, pedig, ha tudnád a többit. Akkor biztos mondanád, téveszmében szenvedek.

- Lehet, de csak meséljél még, mert kíváncsi vagyok. Hiszen annak idején a Szabad Európai rádió éjjel-nappal szólt minálunk, s Cseke László küldte a nagyvilágnak a híreket. - Mi is hallgattuk, azonban mindennel azért nem értettem egyet, pedig bizony még az 1980-as években is egyetemistákat zártak ki az egyetemekrõl s hurcolták meg politikai nézeteik miatt. Létezett egy "fekete lista". Hagyjuk már jó, a politikát, inkább foglalkozzunk a mi saját programunkkal, ok? - Szerintem is, mert könnyen találhatjuk magunkat a pszichiátrián, az igaz, hogy ma már más szelek fújnak, de jobb a békesség. Különben is semmi nem számít már, csak a földi boldogság. Felteszem magamnak a kérdést:

- Egyáltalán lehetek-e, szabad-e nekem még boldognak lenni? - Mit gondolsz, törött lábbal miért utaztam el idáig? Ezen nem gondolkodtál? - Mit szólnál, ha elutaznánk Hévízre? Tudom, Te nem fürödhetsz, azonban érdekel a története, mégiscsak Magyarország egyik patinája. 

- Igen Magyarország csodás. De jaj, Bródy Jánosnak, aki énekelte ó azok a csodálatos hatvanas évek. Hát el felejtettük már 1968-at?

Csehszlovákia azt akarta, mint Magyarország 56-ban. S képzeld el, a fiatal fiúkat, akik éltek és mozogtak, behívták a katonaságba, s mintegy elõretolt helyõrség ott mentek az elsõ sorban, mert ha lõnek, hát akkor a magyarokat lõjék. Hát elfelejtettétek? Sokan még éltek, s megértétek azt, hogy ha Csehszlovákiában magyarul megszólaltunk utálatot, és ellenállást kaptunk. Love not war! Ej, Bródy János ezt énekeld el! No, ez volt az utolsó láncszem, tényleg befejezem a politizálást, Utána nézek egy kicsit Hévíz történetének, aztán busszal elmegyünk, rendben? - Igen az jó lesz, hiszen Te elmondtad Magyarország oly csodás, itt születtem, itt boruljon rám a szemfedél, itt domborodjék a sír is fölöttem. Hallgasd, s nézd a YouTubot, ahol elmondok verseket, dalszövegeket, s mindig ott van a fent írt kívánalom, mert ha tudni akarod, s meg akarod érteni mit, miért teszünk, okoljunk belõle.

Ez az írás 2017. október 14-én került a NapSziget honlapjára.
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428



...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón