Vissza a főoldalra

ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)


 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)


 
Petrozsényi Nagy Pál
(1942- )
Smekkerek
SMEKKEREK
Történelmi játék egy felvonásban
11/6

HELGA. De hát miért, ha nem is szekus a bakkecske? Különben is odakünn még hidegebb van, mint idebent. Azt akarod, hogy megfagyjak?
RUDI. Majd bebújsz egy kisztnibe. Ja, van ott egy böhöm nagy láda, oda nyugodtan bemászhatsz. (Odasiet az ágynemûtartóhoz, és kivesz belõle egy takarót.) Ezzel takarózz be, én meg majd igyekszem megszabadulni a kecskétõl. Az egész nem tart öt, legfeljebb tíz percnél. Ennyit csak kibírsz, könyörgöm. (Kinyitja az erkélyajtót.) Parancsolj!
HELGA. Nem megyek.
RUDI. Neeem?
HELGA. Nem. Már megbocsáss, de valahogy nem tetszik nekem ez a történet.
RUDI (letörten rogy a hintaszékbe). Kérlek. Nincs erõszak. Akkor foglalj helyet, és figyelj, mert mindjárt kezdõdik az elõadás.
HELGA. Miféle elõadás?
RUDI. Majd meglátod, ha továbbra is itt maradsz.
(A cukrásznõ leül. Kb. egy percig nem is szólnak egymáshoz.)
HELGA (nem bírván a feszültséget izgatottan felpattan). Nem bánom, a kedvedért oda is bebújok. De csakis a te kedvedért, és ha kiderül, hogy semmi alapja nem volt az egésznek, utoljára másztam fel ebbe a kacsalábon forgó kastélyba.
RUDI. Úgy legyen.
(Kilépnek az erkélyre, s miután Rudi besegíti Helgát a ládába, megkönnyebbülve tér vissza. Kis ideig semmi sem történik. A fiatalember visszaül a hintaszékbe. Lassan sötétség borul a színpadra. Aurica és Ervin vitatkozva jönnek vissza a konyhából.) 
AURICA. Pedig így van, akármit mondanak is az okosok. Milyen sötét van! (Rudihoz.) Te meg mit búslakodsz itt a sötétben, ahelyett hogy élveznéd isten, pardon, szeretett elnökünk csodálatos ajándékát? (Felgyújtja a villanyt.)
RUDI. Nem búslakodom, csak úgy üldögélek.
ERVIN (felfigyel a rádióból kiszüremlõ zenére). Á, argentin tangó! A kedvencem. (Aurica felé hajolva.) Szenyoríta1?
(Önfeledten, széles mozdulatokkal táncolnak.) 
RUDI (tapsol). Brávó! (Rejtett iróniával.) Gyönyörû pár vagytok.
(Csöngetnek.) 
Ez nem lehet igaz! Máskor hószámra sem dugja ide az orrát a kutya sem, most tessék, minden órában rám csönget valaki. (Auricahoz.) Küld a pokolba! Ma már senkit sem fogadok.
(Aurica az elõszobába siet. Dühös, egyre hangosodó szóváltás, majd nagy dérrel-dúrral becsörtet Rudi baloldali szomszédja, egy pakombartos, negyven, negyvenöt év körüli úriember.) 
 
Ötödik jelenet

(Vágányi és az elõbbiek.) 
VÁGÁNYI. Jó napot kívánok!
RUDI. Ni csak, a Vágányi úr! Jó napot adjon isten! Micsoda kellemes meglepetés. Már régóta nem láttam.
VÁGÁNYI (fojtott gyûlölettel). Mondja, magának tényleg az a szándéka, hogy megõrjítse a szomszédjait?
RUDI. Aurica, légy szíves, kísérd ki a vendéget, és máskor kérdezd meg, mit óhajt, mielõtt beengedsz valakit a lakásba.
AURICA. Kérdeztem, de õ mindenáron veled akart beszélni.
RUDI. Igazán? Micsoda megtiszteltetés. Fájdalom most nem érek rá, úgyhogy jöjjön vissza más alkalommal.
VÁGÁNYI. Ez az utolsó szava?
RUDI. A legeslegutolsó.
VÁGÁNYI. Rendben van. Majd meglátjuk, akkor is így válaszol, amikor beidézik csendháborításért a milíciára. Azért mégiscsak felháborító, hogy maga miatt egy egész emelet tûkön ül. Hát nincs magában semmi belátás? Miért nem rádióznak halkabban vagy fülhallgatóval, hogy ne kelljen nekünk is magát hallgatnunk?
RUDI. A zene csak hangosan élvezhetõ igazán.
VÁGÁNYI. Mit mondott?
RUDI (lehalkítja a rádiót). A zene csak hangosan élvezhetõ igazán.
VÁGÁNYI. Magának. Nekem halkan, miközben másokat kifejezetten a hangos zene irritál. Nem beszélve azokról, akik aludnának is, Ungvári úr.
RUDI. Nappal, mert hiszen még nappal van?
RUDI. Ugyan, ne tegyen úgy, mintha nem tudná, hogy mi, CFR-kontrollõrök2 egy-egy éjszakai mûszak után nappal pihenünk.
AURICA. És ilyenkor járjunk lábujjhegyen? Beszéljünk suttogva, vagy hogy képzeli?
VÁGÁNYI. Nem suttogva, csak halkabban, no és a táncot is mellõzhetnék, ugyebár. Ennyit csak elvárhatunk egy jóérzésû szomszédtól.
ERVIN. Bocsánat, amiért közbeszólok, de ezzel azt akarja tudatni, hogy a mennyasszonyomban nincs jóérzés?
VÁGÁNYI. Ön kicsoda, és milyen mennyasszonyról szövegel?
ERVIN. Miután maga sem mutatkozott be, az elsõ kérdést meg sem hallottam. A mennyasszonyom pedig itt áll ön elõtt.
VÁGÁNYI. Aurica kisasszony? De hát õ Ungvári úr...
RUDI (Ervinhez). Hagyd a francba! Mit vitatkozol ezzel a kukacoskodó kalauzzal? Ha látnád, mit mûvel egy-egy ellenõrzéskor a vonaton. Én láttam, ezért nem is vártam tõle egyebet. Még szerencse, hogy csak egy blokkban és nem háztartásban élek ilyen alakkal.
ERVIN. Nem vitatkozom, csak elvárom, hogy tisztelettel bánjanak a társaságomban levõ hölgyekkel, urakkal. Lehet, hogy Váradon nem ez a sikk, de nálunk odahaza még adnak az illemre.
VÁGÁNYI. Ne te ne! Aztán hol van az az odahaza, és egyáltalán, újra kérdezem: kicsoda maga, hogy ilyen pökhendin mer velem beszélni?
RUDI. A francba, még csak az hiányzik, hogy a vendégeimet is kifaggassa! Menjen inkább haza, és vallatgassa a b. nejét vagy a még becsesebb jányait, akik olyan cifrán kommunikálnak, hogy a legvagányabb srácok is elbújhatnak mögöttük.
VÁGÁNYI. Álljon meg a menet, fiatalember! A családomat hagyja ki a játékból, ha nem akarja, hogy szétverjem a kéglijét.
RUDI. Jaj, de begyulladtam! Tessék, kezdje ezzel! (Kezébe nyom egy virágvázát.) Vágja földhöz, utána, esküszöm, én töröm be a kobakját. Most mit bámul? Nem hiszi?
VÁGÁNYI. Magától minden kitelik. Valószínûleg ezért is rúgták ki a nyomdából.
RUDI. Ejha, még egy jól értesült polgártárs! Azt véletlenül nem tudja, bal vagy jobb lábbal keltem ki az ágyból ma reggel?
VÁGÁNYI. Én csak annyit tudok, amennyit egyik szomszéd a másikról.
RUDI. Igen? És mit tudnak a tisztelt szomszédok énrólam?
VÁGÁNYI. Azonkívül, hogy kirúgták? Elárulhatom, hiszen nyílt titok, hogy maga a legnagyobb smekker a környéken.
AURICA. Rudi. Ketyeg az óra, és ne felejtsd, milyen hideg van odakünn. (Figyelmeztetõen mutat az erkély felé.)
RUDI. Hû, ez ki is ment a fejembõl! De mégis! Én bizony szeretem tudni, mit pletykálnak rólam az emberek. Ergo smekker vagyok. És miért? Csak azért, mert kirúgtak a nyomdából?
VÁGÁNYI. Nem, nem azért. Eh, almás, engem elsõsorban az érdekel, mikor vetnek véget ennek a folytonos ricsajnak.
RUDI. Tehát nem azért. Akkor miért, Vágányi úr?
VÁGÁNYI. Talán azért, mert maguk munka nélkül is megélnek, adnak-vesznek, seftelnek, és nap mint nap mindenféle gyanús alak somfordál magukhoz.
RUDI. Ki látta, és mibõl következtet arra, hogy gyanúsak? 
VÁGÁNYI. Ne ijedjen meg, én nem láttam. (Sokatmondó hangsúllyal.) De még láthatom, ha engem is kihallgatnak a rendõrök, mert mint említettem, én igenis feljelentem magukat. Hacsak meg nem ígérik, hogy csendben, civilizáltan muriznak ezentúl.
RUDI. Murizunk?
VÁGÁNYI. Rádióznak, tévéznek, egyre megy, csak ne zavarjanak, mert, attól biz isten, begolyózok egy szép napon.
RUDI. Puff! (Maliciózusosan mosolyog.) Ügyes lövés, de ha úgy érzi, eltalált, ki kell ábrándítanom, kalauz, mert az én kezem ugyanolyan tiszta, mint a konstiincám3. Én, uram, vegye egyszer s mindenkorra tudomásul, hogy nem szoktam seftelni, tiszteletben tartom a törvényt, és mindenben szeretett Pártunk, Kormányunk és Nicolae Ceusescu, bocsánat, fordítva: szeretett Nicolae Ceausescu elvtárs, Pártunk és Kormányunk utasításait követem. Még akkor is, ha történetesen azt kéri, hogy sefteljek, vagy különbözõ gyanús elemekkel bratyizzak. Maga nem helyesli?
VÁGÁNYI (elhalványodik). Isten, akarom mondani a Kárpátok géniusza óvjon meg ettõl! 
AURICA (türelmetlenül). Jaj, nem halasztanád el ezt a lenyûgözõen érdekes politikai konzultációt máskorra?
RUDI. Még egy perc és be is fejeztem. Csupán azt próbálom megértetni az elvtárssal, máskor nézze meg jobban, kit vádol, másfelõl tanulja meg, mit jelent a szuverenitás és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás törvénye. Úgy ám, kalauz. Noha tény, hogy a szocialista rendszer és azon belül az új típusú szocialista etika mindenek felett áll, bizonyos mértékben tolerálnunk kell más államok, fajok, nemzetek stb. mienktõl különbözõ értékrendjét is. Felfogta? Más értékrendeket. Méghozzá agresszió nélkül, amit a békés egymás mellett élésének vezérelve is elõirányoz - hangsúlyozta mélyen tisztelt elnökünk, Nicolae Ceusescu elvtárs az RKP XIII. kongresszusán. Remélem, vágja, hova akarok kilyukadni.
(Vágányi, de maga Ervin is tátott szájjal merednek a fiatalemberre. Megint csengetnek.)
AURICA. Kinyissam?
RUDI. Eszedbe ne jusson. Nem vagyunk itthon, és alászolgája.
(Csend, aztán ismét, ám ezúttal többször egymásután csengetnek.)
AURICA. Hátha Blaj úr jött vissza, vagy ajánlott levél, esetleg távirat érkezett.
RUDI. Nyomozd ki, ha viszont nem az jött, köszönj el minél hamarabb a komától.
 
--
1 Kisasszony.
2 MÁV-ellenõrök.
3 Lelkiismeretem.

Ez az írás 2017. október 1-jén került a NapSziget honlapjára.
Petrozsényi Nagy Pál további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428


 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón