Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Újra a Balatonon - I.
Az elmúlt tél nyomtalanul tovaszállt. A nyár perzselõen meleg volt, s most ismét közeledett a zord idõ. Októberben korai decemberi idõjárás volt. Andrea szomorú volt, hogy Ákossal a kapcsolatuk megszakadt, hiszen gondolta - a férfiakkal sosem volt szerencséje - s a munkába menekült. Ez rossz kifejezés, hogy a "munkába menekült" hiszen szeretett dolgozni. Tekintettel arra, hogy a barátai is elmaradtak, színészi teljesítménnyel próbálták a múltját eljátszani, s mélységes fájdalom vett erõt magán. - Nincs megoldás - gondolta. Újra átélni a poklokat, összetört, semminek érezte magát. Amit elgondolt, másképpen alakult. A varrodai munkából szeretet volna kinõni, szeretett varrni, mert az jó kikapcsolódást jelentett számára. Azonban fölcsillant az újabb remény, ismét könyvtáros is lehetne - gondolta. Minden erõfeszítését összeszedve - de hiába minden - miért akart új életet kezdeni? Nem látott már újabb esélyt, mert másnak szánták a munkát. Utoljára - elképzelte - elutazik Keszthelyre, oda ahová Ákossal tervezték közös útjukat. Igen, a közös út. Miért vette az élet el a kedvét, a sok csalódás. A pofonokat már megszokhatta, de mindig a tanulás és a munka húzta ki a mélybõl, s állította talpra. Most azt is elveszik tõle. Úgy érezte, hogy - miért is éjen - ha már dolgozónak sem jó. Azért mondta utoljára, elutazik Keszthelyre. Szépen busszal meg is érkezett. A Helikon szállodában foglalt egy szobát, mely antik jellegével visszarepítette a múltba. A recepción elkérte a kulcsát, s a londiner fölsegítette vinni a csomagját. - Asszonyom érezze jól magát minálunk. Fölhívnám szíves figyelmét a sok programra, ami kínálja magát itt Keszthelyen - Köszönöm, szólt Andrea, s az ajtó becsukódása után révetegen dõlt az ágyra, nem igyekezett kipakolni, igaz, nem sok holmit hozott. Semmiféle jóra nem számított. Már meg is bánta, hogy ide utazott - próbálta magát kirángatni ebbõl a depressziós hangulatból. Lezuhanyozott, s fölfrissülve felhúzta egyetlen ünnepélyes ruháját, s lement vacsorázni. Ekkor lett figyelmes a kutya ugatásra. - Jé, ez olyan, mint a Mudri, vagy mégsem? S egy férfihang visszahívta a másik asztalhoz. Ott ült egy férfi, nem éppen kiöltözve, fekete mackó nadrágban piros lábvédõvel furcsa sapkában, s szakálasan. - Hm, ki lehet ez a furcsa figura? - kérdezet önmagától. A továbbiakban nem foglalkozott velük, igaz a kutyust nem lehetett becsapni, egyfolytában odaszökött Andreához. S a gazdi nem gyõzte visszaparancsolni. A vacsora elköltése után Andrea visszatért szobájába, s álomra hajtotta fejét. Nem számolta meg a szoba sarkait - mert a babonaság ezt diktálná - de már nem hitt a csodákban. Másnap sportosan felöltözött, kulcsát leadta a recepción, s kérdezte, mikor nyit a Festetics Kastély? - Minden órában van idegenvezetéssel egybekötött látogatás. Nincs messze innét, szépen elsétálhat, igaz szemerkél az esõ, van esernyõje? - esõkabátom van - válaszolt Andrea. - Jó kikapcsolódást kívánok - s mosolygósan búcsúzott. Andrea kis kerülõvel, mert látni akarta a Balaton vizét, ahogy hullámzik ebben a rossz idõben. Elérkezett a következõ múzeum látogatás ideje, futva kellett indulnia, hogy le ne késse az idegenvezetést. Utolsónak érkezett - s máris ámulatba ejtették a látnivalók. - Ez a kastély az ország negyedik legnagyobb kastélya, jelentõs kiállítások, rangos zenei rendezvények színhelye, s méltón büszke is a város mert annak idején - tekintettel arra, hogy a könyvtár nyolcvanezres kötetes gyûjtemény - Berzsenyi Dániel el is nevezte Keszthelyt "Kis magyar Weimar-nak". Végig járták a rokokó és barokk stílusú bútorokkal berendezett helyiségeket, majd a kertben folytatták a sétát, ahol a legidõsebb fa négyszáz éves "Mocsári Tölgy". Felhívta az idegenvezetõ a Balatoni Borok Házára. - Érdemes odalátogatni.  Köszönöm a figyelmüket, további jó barangolást. - búcsúzott az idegenvezetõ. Szépen kisétáltak a kastélyból, s Mudri farkát csóválva nem a férfihez, hanem Andreához futott. - Gyere vissza Mudri - kiáltotta el magát a férfi, s ekkor nézett föl, - Nem hiszem el, Te lennél Andrea? Alig ismerlek meg. Rövid vöröses a hajad, s le is fogytál, nagyon jól el ez a laza ruha. - Csak ennyi? - kérdezte Andrea. – Ákos ekkor mutatott rögzített lábára. - Én még a nyakamat is kitörtem volna, ne gondold, hogy véletlenül találkoztunk, mert egy kedves közös ismerõsünk elmondta, mikor jössz Keszthelyre, s melyik szállodában szállsz meg. - Nekem ez akkor is kevés. Nem lehet ennyivel a lábamról levenni. Tudod gyökértelen lettem, s álmom, hogy újból könyvtárosként dolgozhatok tovaszállt. Mondd meg õszintén, milyen sors vár reám? - Ígérem, én melletted leszek és vigyázok reád. No, gyere, menjünk el a Balatoni Borok Házába, s igyunk az újbóli találkozásra. Elindultak, csak Andrea ragaszkodott ahhoz, hogy lemenjenek a Balaton partjára, érezni akarta a hullámzást, pedig az esõ még mindig csöpörgött. - Az égiek sírnak - gondolta Andrea, a boldog élethez oly kevés kell, s egyenlõre csak a munkára tudott gondolni.
Ez az írás 2017. szeptember 30-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón