Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Petrozsényi Nagy Pál
(1942- )
Smekkerek
SMEKKEREK
Történelmi játék egy felvonásban
11/5
 
RUDI. Hogy nem mindenben követi a szovjet forgatókönyvek utasításait. Például: gyakorlatilag megszüntette Románia részvételét a Varsói Szerzõdésben, aztán elítélte Csehszlovákia 68-as megszállását, és sportolókat mert küldeni a Szovjetunió által bojkottált 84-es Los Angeles-i olimpiára. De amit most csinál, arra már mintha az USA is kezdene ráunni. Kivéve esetleg a másik nagy testvért, Teng Xiao-ping elvtársat vagy II. János Pál pápát, akirõl mostanában az a hír járja, hogy megdicsérte a Kárpátok géniuszát. 
ERVIN. Nem hinném. Nem olyan ember az, akit bárki csak úgy átverhet. Mégis mit bírna egy ilyen scornicesti-i parasztban? 
RUDI. Nem sokat, viszont tény és való, hogy betiltotta a fogamzásgátlók használatát.  
ERVIN (Auricahoz elismerõen). Úgy vágja, mintha könyvbõl olvasná. Persze nem csoda, ha valaki nyomdában dolgozott. (A markába fúj, melengeti.) Hoznál nekem egy forró feketét, tündérkém! 
AURICA (bólint, kimegy a konyhába, és visszatér egy tálcával. Teletölt két csészét, és odanyújtja a férfiaknak.) Parancsoljatok! 
ERVIN. Köszönöm. De hiszen ez tea, rubintos virágom. 
AURICA. Ez biz az, miután a kávénk már réges-rég elfogyott. 
ERVIN. Hogy az ördögbe, amikor legutóbb két kilót is sikerült átcsempésznem a határon? 
RUDI. Hja, barátom, nálunk a kávé aranyat ér, ezért tízszeres áron eladtuk. 
ERVIN. És megvették? (Fejét ingatja.) Ha nem tõled hallom, el sem hinnék ilyesmit. (Kivesz a bõröndbõl egy üveg skót whiskyt, kis csomag kávét és egy karton cigarettát.) Ihol az utánpótlás! 
RUDI (kiveszi kezébõl a palackot, és megpuszilja, utána gyorsan Ervint is, amitõl az szinte lefordul a székérõl.) Ász vagy, fogmester! Hanem a Karavánod... Na ja, az lehetett volna valamicskét testesebb. 
ERVIN. Elnézést, nem az én hibám. A többit zsebre vágták a román vámosok. (Auricahoz.) Akkor csinálnál nekünk mégis egy kávét, ha nem esik terhedre? 
AURICA. Naná, hogy csinálok. Két-három perc, és máris itt vagyok. (El.) 
ERVIN (elõzékenyen tölt a whiskybõl.) Egészségedre! 
RUDI. Proszit, sógorkám! 
(Koccintanak, majd mindketten rágyújtanak egy cigire.) 
RUDI. Hogy megy a meló? Van elég beteged? Bárcsak én is fogorvosnak tanultam volna valamikor! Nem, mintha komálnám a szakmádat, de könnyû, tiszta mesterség, a tetejében háromszor annyit kerestek, mint mi, nyomorult nyomdászok. 
ERVIN. Háromszor éppen nem, de amit nem keresünk meg a rendelési idõ alatt, megkereshetjük utána. Mint mindenki más, aki nemcsak húst, hanem süteményt és gyümölcsöt is enne ebédre. 
RUDI. Logikus! Egyébként, megnyugtatlak, mi is ezt tesszük. Mindössze az a különbség, hogy ti ezért pénzt kaptok, minket viszont kirúgnak, mert nálunk mindenféle túlmunkát fekete melónak neveznek. Illetve, bocsánat, még ott a hazafias munka is, a munca patriotica, de hogy ezért mennyit fizetnek, jobb, ha meg se kérdezed. 
ERVIN. Te még mindig nem találtál munkát magadnak? 
RUDI. A szakmámban nem, s miután máshoz nem értek, elõbb-utóbb segédmunkási állást kell vállalnom. De hát ez van. Mit lehet itt csinálni? (Elszontyolodik.) 
ERVIN. Szerencsétlen ország, szerencsétlen emberek! Nem azért mondom, újabban nálunk sem kolbászból fonják a kerítést, azért egy vacak adósság vagy akármi miatt nem csinálunk ki egy fél országot. (Hirtelen elpirul.) Oké, oké, elismerem: 1956. Viszont az akkor volt, és tiszta szívbõl remélem, hogy maga Kádár sem statuálna ilyen példát még egyszer. 
RUDI. Elhiszem, elhiszem, annál is inkább, mert mi speciel felnézünk az öreg harcosra. 
ERVIN (nem hisz a fülének). Te, hm, elnézést, amiért megkérdezem, te... párttag vagy? 
RUDI (paprikásan). Doki, doki, ne hekulázz, mert meghúzom a szakállad. 
ERVIN (riadtan hátrál). Állj! A szakállamhoz ne nyúlj, mert megharaplak. 
RUDI. Vau-vau! (Most õ tölt az orvosnak.) Allah növessze meg a szakállad! 
ERVIN. Egészségedre! Finom ez a whisky. Egy betegemtõl kaptam ajándékba, s mivel én nem iszom, bedugtam ezt is nektek a bõröndbe. (Gyorsan felhajt még egy pohárral.) Szóval nem vagy kommunista. Akkor tényleg nem értem, mit eszel az "öreg harcoson", mert nálunk a komcsikon kívül nem sokan szeretik. Persze érthetõ. Hogy lehet egy tömeggyilkost szeretni? 
RUDI. Nem tudom. Ezen még nem meditáltam. De a tény, az tény: a nagyváradiak zömének imponál. Olyan... olyan szolid ember, nem? Magas posztja ellenére is megmaradt egyszerû munkásnak, egyszerû ruhákban jár, és még a krumplilevest is megeszi. 
ERVIN. Az meg, Teng Xiao-pinggel a pekingi kacsát, Ceausescuval a krumplis derelyét, Husákkal a sztrapacskát, egyszóval nagy színész az öreg, be is dõlnek neki rendesen. 
RUDI. Azért a fél országot már nem nyírná ki, mint Ceausescu, vagy rosszul hallottam? 
ERVIN. Nézd, a dolog nem olyan egyszerû. Való igaz, hogy mi itt magyarban nem nagyon ugrálunk Kádárért. Többek között én sem, mégis hiba lenne egy emberrõl csak rosszat mondani. Másrészt a körülmények és az emberek is változnak, tehát Kádár sem az, mint amilyennek 56-ban megismertük. Megöregedett, elfáradt, és már fõtitkár sem, mert leváltottuk, ergo konyec filmá1, egy szót se többet az öregrõl. 
RUDI. Mi úgy tudjuk, lemondott. Különben semmi jelentõsége, mert a befolyása állítólag megmaradt, és még mindig õ kormányozza az országot. 
ERVIN. Nem hinném. Azért Grósz Károlyt sem a gólya költötte, illetve bocsánat, megfeledkeztem Németh Miklósról, ugyanis per pillanat õ a jelenlegi kormányfõnk. 
RUDI. Szaporán haladtok. Csak nálunk nem változik semmi sem. (Egyre jobban elkeseredik.) Legfeljebb rosszabbra. (Õ is felhajt egy pohárral.) Hogy az isten pusztítaná el ezt a világot! 
ERVIN. Nyugalom, fiacskám, nyugalom! Borúra jön a derû, csak ki kell várni szép csendesen, utána te is más szemmel nézed a dolgokat. (Szünet.) Auricaval semmi gond? Még mindig abban a zûrös bárban ügyködik. 
RUDI. Zûrös, nem zûrös, megél belõle anélkül, hogy ezért esténként kint az utcasarkon riszálná a fenekét. Bocs! Hülyeségeket beszélek. 
ERVIN. Ó, hogy az a kaporszakállú... (Felkapja az üveget, és jól meghúzza.) 
RUDI (ironikusan). Nyugalom, öreg, nyugalom! Borúra jön a derû, csak ki kell várni szép csendesen, utána te is más szemmel nézed a dolgokat. 
ERVIN. Szerinted szeret engem a húgocskád? 
RUDI. Kérdezd meg tõle, de elõtte jól tennéd, ha megdobnád egy nercbundával. A többi nem számít. Még az sem, ha véletlenül nemet mond, mert a végén így is, úgy is hozzád megy. 
ERVIN (megrázza a fejét). Tessék? Ja, értem már! Hogy te milyen vicces ember vagy! Pedig én komolyan kérdeztem, tudniillik én tizenöt évvel vagyok idõsebb a húgodnál. Ráadásul egy fejjel alacsonyabb, pápaszemes és bizony kopasz is. 
RUDI. Eh, mit számít ez, ha neki pont ez a zsánere. 
ERVIN. Hohó, azért ne füllents! Rudikám, miért gúnyolódsz velem, amikor enélkül is eleget eszem magam miatta? Végül is ki tudja, miközben én Debrecenben húzogatom a fogakat, õ éppen egy kigyúrt testû sráccal dug valahol. 
RUDI (elvörösödik). Még csak ez hiányzik! Le is törném azonnal a domnisara2 derekát.  
ERVIN. Tulajdonképp, neked bevallom, azért állítottam be így bejelentetlenül hozzátok, hogy tetten érjem valakivel. De most már, hála neked, ilyen meglepetésre többé nincs szükség. Köszönöm. (Hevesen megpuszilja.) Ezennel ünnepélyesen fogadom, ha sikerül feleségül vennem Auricat, téged is magammal viszlek magyarba. 
RUDI. Engem? Nehezen. Ausztriába, Németországba vagy Amerikába szívesen hagynám, hogy elcsábíts, de magyarban csak cseberbõl vederbe kerülnék.  
ERVIN. Ma lehet, holnap... már nem biztos. Elég jó a szimatom, nekem elhiheted. Hunniában valami készül, írta egyszer Ady Endre. Munka, kenyér már van, a földeken vetnek, aratnak, és a gyárakban is füstölögnek a kémények, barátom. 
RUDI. Micsoda sóder! És még te kérdezed, nem vagyok-e véletlenül kommunista. 
ERVIN. Nem sóder, bár azzal én is tisztában vagyok, hogy hiába van húsunk, kenyerünk, ha még mindig ott vannak a nyakunkon a komcsik és az oroszok. De már nem sokáig, úgy rémlik. Afganisztánból például máris elkezdték a kivonulást, és ha minden jól megy, nemsokára innen is lelépnek. 
RUDI (énekel). Holdvilágos éjszakán, mirõl álmodik a lány. 
ERVIN. Az öreg mindenesetre már nem sok vizet zavarhat, az MSZMP reformál, nemrég alakult a FIDESZ, aztán az SZDSZ, és a kisgazdák is kezdik gatyába rázni magukat. Tudsz róla? Ugye, nem, mert ti csak azt lesitek, mikor pukkan, már ha egyáltalán pukkan nálatok a mamaliga3. 
AURICA. Trá-trá-trá, itt a kávé, gyerekek! (Felszolgálja a feketét.) 
RUDI (csettint). Zamatos kávé, s noha egyre kevesebb van belõle, Váradon mégis mindenki vígan (kétértelmûen) feketézik. 
(Helga váratlanul eltüsszenti magát a szekrényben. A lány rögtön kapcsol, és úgy tesz, mintha õ tüsszentett volna.) 
RUDI. Zur Gesundheit! Egészségedre! 
AURICA. Köszönöm. 
ERVIN (odamegy a bõröndhöz). Na nézzük, mit eszünk ebédre. 
(Újabb két tüsszentés.) 
ERVIN, RUDI (egyszerre). Egészségedre! 
AURICA. Elnézést! Ezen a télen már másodszor hûltem meg ebben az igluban.  
ERVIN. Kamillavirágod nincs itthon? 
AURICA. Dehogy nincs. 
ERVIN. Akkor mars a konyhába! Egy székfüves inhalálás a legjobb gyógyszer ilyenkor. Van itt a bõröndben kevés citrony is. Fõzöl egy teát, és mindjárt jobban érzed magadat. 
AURICA. Hagyd, majd elmúlik. Különben is már bevettem egy aszpirint. 
RUDI. Hallgass az uradra. Itt õ a szakember. (Titokban jelzi, hogy ne ellenkezzék, és tûnjenek már el a szobából.) 
AURICA. Oké! Menjünk, uram és parancsolóm! 
ERVIN (felkapja a bõröndöt). Elnézést! (Mindketten el.) 
RUDI (gyorsan kinyitja a szekrényajtót). Elmentek. Mássz ki gyorsan a szekrénybõl! 
HELGA. Naná, hogy kimászok! Nem is értem, miért nem másztam ki eddig is. Volnál szíves megmagyarázni, ki ez a bakkecske, merthogy nem szekus, az nyilvánvaló. Szekus? Nevetséges. Ez az alak senki más, mint Aurica barátja. Csak azt furcsállom, miért kell ezt titkolni. 
RUDI. Mert... Késõbb, drága, késõbb mindent tisztázok, de most erre nincs idõnk. 
HELGA. Már megint késõbb? Már megint nincs idõnk? Rúdi, Rúdi, was verheimlichst mir, antworte!4. 
RUDI. Ugyan, mit titkolnék. Csupán az a kérésem, olyan helyre rejtõzz, ahonnan nem hallanak. Talán legjobb lenne kint a balkonon. 
  
-- 
1 Vége a filmnek. 
2 Domnisoara (rom.): a kisasszony. 
3 Puliszka. 
4 Mit titkolsz elõttem, válaszolj!
Ez az írás 2017. szeptember 24-én került a NapSziget honlapjára.
 
Petrozsényi Nagy Pál további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón