Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Petrozsényi Nagy Pál
(1942- )
Smekkerek
SMEKKEREK
Történelmi játék egy felvonásban
11/4
 
BLAJ. Abszolút. Nyugtát egyelõre nem adok, de ha domnu Ungvári lefárad holnap délelõtt az irodámba, rögtön megkapja. Hölgyeim! Domnu Ungvári! 
HELGA. Viszontlátásra! Örülök, hogy megismerhettem. Remélem, a jövõben elnézõbb lesz a lakókkal. Sajnos elég nehéz idõk járnak ránk mostanság, amit csakis úgy enyhíthetünk némileg, ha nemre, fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül nyújtunk segítõ kezet egymásnak. Itt van példának mindjárt az unokatestvérem, Rudika. Szorgalmas, jó nevû muzsikus. (Titokban Rudira hunyorít.) 
BLAJ. Mióta? Hát nem nyomdász az unokatestvére? 
HELGA. Nyomdász? 
BLAJ. Az, értesüléseim szerint legalábbis. Hogy aztán emellett muzsikál is, azt, izé... eddig még nem tudtam. 
RUDI. Nocsak, eszerint mégiscsak van valami, amirõl maga sem értesült? 
HELGA. Megengedik, hogy folytassam? (Szünet.) Köszönöm. Muzsikus, nyomdász egyre megy. A fõ az, hogy lelkiismeretes, sokoldalúan képzett dolgozó, aki önhibáján kívül maradt állás nélkül. Erre jön maga, és olyasmiért bünteti, ami még a szocialista etika szellemének is ellentmond. Pedig még ott a húga is, szegény mozgáskorlátozott testvére, akit szintén õ tart el, ami még a kommunista aranykor hajnalán sem gyerekjáték, Blaj elvtárs. 
BLAJ. Persze, persze, megértem, de... (Gyanúsan méregeti Auricat.) Elnézést! Nem találkoztunk mi már valahol? 
RUDI. Volt szerencsém, köszönöm, hogy meglátogatott. Ami pedig a szocialista etikát illeti, nem ártana komolyabban venni idõnként. Ezt a Pártunk és Kormányunk élén hazánk nagy fiával, Nicolae Ceusescu elvtárssal is hangsúlyozta már jó párszor, és ha maga nem ért egyet velük, domnu Blaj... 
BLAJ (gyorsan). Ki mondta? A dracuba, magától értetõdik, hogy egyetértek, és én nem is az ellen, hanem annak értelmében járok el, amikor érvényt szerzek a törvénynek. 
HELGA. Helyes, drága uram, ez is a feladata. (Nagyot tüsszent.) 
BLAJ. Egészségére! 
HELGA. Kösz. Persze az sem lényegtelen, mi módon, a szocialista humanizmus vagy a kapitalista módszerek szerint járunk el. (Fokozódó pátosszal.) És abba a hitbe se ringassa el magát, miszerint még ha így is lenne, ugyan bizony ki tudja, valóban mindig azt tesszük, amire egy-egy gyûlésen, értekezleten szoktak esküdni. (Nyomatékosan.) Ugyanis van, aki tudja, Blaj elvtárs, aki mindent lát, hall, s még egy levél sem hullhat le a fáról úgy, hogy õ azt meg ne hallaná. 
BLAJ. Egen, a Jóisten. (Észbe kap.) A, dracuba, dehogyis! Miket zagyvál itt összevissza, nem értem. 
RUDI. Pedig egyszerû. Kukkantson a falra, és mindjárt megérti. 
BLAJ (elfehéredve fedezi fel a falon az elnök arcképét). Aha! Az más. Õexcellenciája tényleg mindent lát. (Megint megtörli a homlokát.) 
RUDI. Mi az, Blaj bácsi? Csak nincs melege ebben a farkasordító hidegben! (Megnézi a fali hõmérõt.) 11oC. A mennykõbe, ki az a vadmarha, aki még télen is áram, meleg víz és fûtés nélkül hagy bennünket! 
BLAJ (teljesen megzavarodik, látszik rajta, hogy nem tudja, hova tegye Rudit és a vendégét.) Mit tudom én, illetve... Az az érzésem, hogy nagy smekker maga, fiatalúr. 
RUDI. Igazán? Aztán miért, bade1 Blaj? (Élesen.) Amiért azt találtam mondani, hogy sötétségbe borult a Fény országa, hogy fázunk, és éhezünk...? Magának mi a véleménye ezzel kapcsolatban? 
HELGA (mintegy nyomatékként kétszer egymás után tüsszent). Úgy látszik, meghûltem. Nem ismer valami jól bevált népi gyógymódot megfázás ellen, nagyfõnök? 
BLAJ (mogorván). Nem. (A kijárat felé kolbászol, onnan vissza, és ismételten megtörli a homlokát). Ez... ez, kérem, provokáció. Egyáltalán mit akar tõlem hallani? Ei, bine2, felejtsük el azt a radiátort! Én nem láttam semmit, maguk meg hallgatnak. Nézzék, még ezt a háromszáz lejt is visszaadom önöknek. 
RUDI. Ide vele, és ajánlom, máskor se lásson semmit se, hacsak nem óhajtja, hogy megtudjanak magáról is egyet-mást odafönt. 
(Blaj még mondani akar valamit, de csak legyint egyet, és köszönés nélkül távozik. Alig lép ki a lakásból, Rudi és a többiek hatalmas hahotára fakadnak.) 
AURICA. Még egy ilyen balféket! Ez sem teszi be a lábát ide többé, fogadjuk. 
(Rudi utánozni kezdi az adminisztrátort, mire még nagyobb lesz a derültség.) 
HELGA. Jaj, fejezd be, mert mindjárt széthasadok a nevetéstõl! (Hirtelen elkomolyodik.) Egy dolgot azért én sem értek, Rudika. Miért nevezett nyomdásznak téged az a balfácán? 
AURICA. Pszt, halljátok ezt a surrogást? 
RUDI. Megjött az áram, hölgyeim. Mûködik a felvonó. (Ceausescu képe felé hajolva.) Köszönjük, nagypapi. (Mindkét karját az ég felé emeli.) Szeretlek Románia! (Ezután bekattint a rádióba egy kazettát, s a következõ pillanatban felcsendül Vasile Alecsandri Hora Unirii (Az egyesülés hórája) cím? megzenésített költeménye): 
                   Hai sa dam mâna cu mâna 
                   Cei cu inima româna, 
                   Sa-nvârtim hora fratiei 
                   Pe pamântul României!3 
Szabad? (Odalép Auricahoz, kirántja a szoba közepére, melléje Helgát, és táncolni kezdenek.) 
(A nõ több-kevesebb sikerrel megpróbálja utánozni Rudi tánclépéseit. Csupán Aurica csetlik-botlik meglehetõsen groteszk hatást keltve közöttük.) 
HELGA. Mondtam már, hogy nem vagytok teljesen komplettek? 
(Felberreg az elõszoba csengõje.) 
RUDI. Ez meg megint ki a franc lehet? Aurica! Volnál szíves utánanézni, ki meri zavarni tánc közben az Ungvári-rezidencia lakóit! 
(Aurica kitáncol a hallba, majd lángoló arccal siet vissza Rudihoz). 
Ki volt az? 
AURICA (halkan). Petitorul meu din Debretin.4 
RUDI. Imposibil! Ce cauta aici neanuntat? Oare ce va spune, daca te vede asa schioapa si cocosata? Trebuie sa scapam neaparat de el.5 
HELGA. Mi a probléma? Nem kommunikálnátok magyarul, hogy én is megértsem? 
AURICA. Pardon! Arról beszéltünk, hogy olyan nemkívánatos látogatónk érkezett, akitõl mindenképp meg kell szabadulnunk. 
HELGA. Annyira nemkívánatos? 
AURICA. Annyira. 
HELGA. Akkor ne engedjétek be, és semmi probléma. 
AURICA. Késõ. Már megkérdeztem, kit keres. 
RUDI. A túróba, miért nem néztél ki elõbb a kémlelõn, és utána kérdezted volna meg, kit keres? 
AURICA (bûnbánóan). Sajnálom. Így alakult. 
RUDI. Most aztán nyakig benne vagyunk a lekvárban. 
HELGA. Mégis ki vár kint, hogy így be vagytok rezelve? A rendõrség? 
AURICA. Nem. 
RUDI (merész ötlettõl vezérelve). Pontosabban olyasmi, csak egy picivel még rosszabb. (Sokatmondóan néz a leányra.) A Securitate6, gnädige Frau. 
HELGA (szokatlanul elkomolyodva). Zum Kuckuck7, róluk én is hallottam. De mit keresnek ezek nálatok? 
RUDI. Gõzöm sincs. De még mielõtt megtudnánk, javaslom, pakold be magad ebbe a szekrénybe. 
HELGA (felháborodottan). Megõrültél?! (Büszkén kihúzza magát.) Én Ausztria Köztársaság szabad állampolgára vagyok, és ha egy ujjal is hozzám nyúl valaki, abból olyan diplomáciai botrányt kavarok... 
RUDI. Hogy Auricat és engem is rögvest lecsuknak. Remélem, nem akarsz bennünket ilyen atrocitásnak kitenni. 
HELGA. Hogyhogy titeket? Miért nem engem, bár ezt sem igen értem, mi okból. 
(Újabb, ezúttal hosszabb csengetés.) 
RUDI. Kérlek! Majd megmagyarázom késõbb, de erre most nincs idõ. (Kinyitja a szekrény ajtaját.) 
HELGA. Jó, jó, bemászok. (Nagy nehezen bepréseli magát a szekrénybe.) Legalább annyit árulj el, miért csuknának le téged miattam! 
RUDI. Ez a törvény, Helgácska. Hozzád, mint osztrák állampolgárhoz, nyilván nem nyúlnak. Csupán az a bökkenõ, hogy be kellett volna jelentenünk téged a zsaruknak, és ha ez a szekus itt in flagranti kap bennünket, ma éjjel már a rendõrségen alhatok. 
AURICA. Aztán vigyázz, nehogy eltüsszentsd magadat, mert ha megtalálnak itt a sifonban, az isten sem húzza ki Rudit a lekvárból. 
HELGA. Majd vigyázok. Legrosszabb esetben beletrüsszentek egy kabátba. Mein Gott, micsoda országba csöppentem! 
  
Negyedik jelenet
  
(Ervin és az elõbbiek.) 
ERVIN (elsõnek nyit a szobába kezében két jókora bõrönddel). Meglepetés! 
RUDI. Hát te mit keresel itt, Ervinke? (Auricahoz, aki a hallban újra púp és bicegés nélküli leánnyá változott.) Ejnye-bejnye, miért nem értesítettél, milyen kedves vendéget vársz ebédre? Jaj, de örülök neked, kispajtás! (Kitárt karokkal siet a fogorvoshoz, és erõteljesen megöleli a cingár võlegényt.) Hogy ityeg a fityeg, doktor úr? Látom, szeretsz meglepetést okozni. (Pajkosan meghuzigálja a kecskeszakállát, és többször arcon paskolja.) 
AURICA. Csüccs le, Ervinke! (Neheztelõen.) Máskor pedig lepj meg mással, ne azzal, hogy csak úgy, ukmukfukk, betoppansz. Még szerencse, hogy itthon találtál, de az is elõfordulhatott volna, hogy a Bihari Havasokban síelek, és akkor... Akkor visszafordulnál két ekkora táskával? 
ERVIN. Igazad van: nem nagyon. Elnézést! Még le sem vettem a kabátom. 
RUDI. Nem is kell. Amint a mellékelt ábra mutatja, mi is nagykabátban fogadtunk. 
ERVIN. Szörnyû! Ti még mindig itt tartotok? Nekem ugyan semmi közöm hozzá, de már én is alig várom, hogy Ceausescu is kifizesse a román állam adósságát. 
RUDI. Kifizeti, ha fizeti, bár én, személy szerint már ebben is kételkedem tekintetbe véve grandomániás terveit. Kétségtelen, hogy nemrégen még Nyugaton is díjazták emiatt, mindenekelõtt persze amiért "külön utasként" mutatkozott be az uraknak. 
ERVIN. Külön utasként? Ez nálatok mit jelent? 
  
-- 
1 Bácsi; kedves 
2 Jól van! 
3 Adjunk kezet román szívû társaim, és ropjuk el Románia földjén a testvériség hóráját. 
4 A debreceni kérõm. 
5 Lehetetlen! Mit keres ez itt bejelentetlenül? Vajon mit fog mondani, ha meglát így sántán és púposan? Föltétlenül meg kell tõle szabadulnunk. 
6 Román titkosszolgálat. 
7 A pokolba/manóba! 
Ez az írás 2017. szeptember 17-én került a NapSziget honlapjára.
 
Petrozsényi Nagy Pál további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón