Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Farkas András
(1944- )
Szabadon
Meg kell köszönnöm e hûséget, e nõiséget, a bõséget, mivel a szeretetét szórja
Rám, ki eredetét se tudja tán, s a szemérem, úgysem remélem, mégis szenvtelen, és
leszek újra szemtelen, mert a szavaknak súlya van, az utaknak pora van, az
embernek kora van, a fényeknek színe van, a kényeknek szíve van, a kéjeknek éje
van, a fegyelemnek vége van. Itt most már mindent szabad, a lomb, a tomb, a zond,
a zsong, a tong, a bong, a szong. A spirituálé, a vér és az éj a kutyáé, a dús és a hús
a szukáé, a tor és a bor a csudáé. Mindent szabad. Nincs, mi akaszt, nincs semmi,
ami e helyhez köt, és újabb gyászhoz, még egy fohászhoz. A lánchoz, a tánchoz, a
vészhez, a léthez, a virágos réthez, az esõ itatta a széphez, a méhhez, a készhez, a
kézhez, az agyon sanyargatott észhez, és felvidít, és fölrepít a magasba.
 
Ahol a csend hangjait hallgatom. És ha a csendbõl elég, reám tör a vigalom, a
legszebb irodalom, a jóság birodalma, a szóság, a szótlanság hatalma, a sótlanság,
a savanyú vadalma, a szaporítószervek hatalma, az erekció, a szelekció, a kipirulás,
a túlzott szívdobogás, a szerelemlobogás, a kéj, az éj, a száj, az ajkak, az
összeforrás, a hûs vizû forrás, a bevizezett blúz, az azon áttetszõ mell, az azonnal
kell, a szorongva szeretlek, ha elmész is követlek, a megõrülök utánad, a tõled
várható bánat, elkapnám a gyönyörû szádat, adnék az erotikának, a szerotoninnak, a
tesztoszteronnak, az oxitocinnek, az orgazmusért felelõs hormonoknak, a
mormonoknak, akik a gyermekért hálnak, a boldogság- és a szerelemérzésért felelõs
endorfinoknak.
 
Fölrepít ismeretlen havakba. A télbe, a dérbe, a jégbe, a térbe, a Mont Blanc
hevesébe, azok kevesébe, kik megmászták végre, s nem köptek a levesébe, a
tehetetlen fagyos útba, a dús vizû befagyott kútba, a visszhangot szeretõ mélybe, a
kandallónál delelõ kéjbe, a delelõbe, hol szürke marha legel, a gémeskút ága tör az
égbe, a szikrázó szenvedélybe.
Ez az írás 2017. szeptember 16-án került a NapSziget honlapjára.
 
Farkas András további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón