Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Farkas András
(1944- )
Az élet értelme fekete zongorákkal
És jöttek, csak jöttek sorba.
Hatalmas hangversenyzongorák.
És mindegyiken csak egy hangot.
Le kellett ütnöm nyomban.
Az elsõn a legmélyebb hangot.
És a következõn a következõt.
És csak jöttek, jöttek sorba.
És a fedelük feltámasztva.
Hogy jobban hallatsszon a hang.
A reggeli messzi mély harang.
A szerelemnek súlyos vére.
A szeretetnek szenvedélye.
Az életemnek újabb vétke.
 
A leányoknak legszebb éke.
A vétke, az éke, az étke.
Csak öltöztek mind feketébe.
A földön csak szabadon.
A légben csak lakaton.
Lezárva a veremben.
Kizárva kényelemben.
Letaglózva félelemben.
Csak ütni kellett az új hangot.
Nem maradt semmi utána.
A reménytelenség éjszakája.
A szerénytelenség vétke.
A szemérmetlenség kékje.
S hangok már középen.
Jöttek sorba szerényen.
A normál Á, a barna.
Le kellett ütni, Istenbarma.
A hang tiszta volt és fénylett.
Zongorista már nem remélhet.
Semmit, mert ez a sorsa.
A hangokat nyomni sorba.
És végre jött a magas cé.
A két vonalat õ szereté.
Ha megszólalna õ is.
A zsebkendõ tele sírva.
A nõ csak várt a pasíra.
De szólt helyette reggeli pacsirta.
És jöttek a zongorák szépen.
Ahogy jöttek, elmentek eképpen.
Köddé váltak a hatalomban.
Maradt, mint puszta lég nyomban.
A billentyûk elefántcsontból.
Villogtak a tisztaságtól.
A kortárs zenének vége.
Itt az új, új szenvedélye.
Már csak három billentyû volt hátra.
És átmentünk, bele az éjszakába.
És nem láttam, hol kell nyomni.
Az utolsóhoz gyorsan léptem.
De nem õ következett, még nem.
De lenyomtam azt akarva.
Szûnjön meg a sok mihaszna.
Zongora az én koromban.
Az évek mentek hatalomban.
És ezzel csak nem lett vége.
Elszúrtam valahol ezt téve.
Tegnap este kihagytam kettõt.
És látnom kellett a teremtõt.
Az ujját, a mutatót rám emelte.
Ezért még bûnhõdni fogsz beste.
 
Te reménytelen, haszontalan.
Miért nem ütötted le sorban?
Mibe került volna elvégre?
A csoda játékodnak vége.
Most mindjárt mehetsz a pokolra.
Az ujjával csak fenyegetett.
Mert nem küldött õ sehova.
Se mennybe, se pokolba.
Mert ateista a zongorista.
Nem való sehova, még pokolra.
Sem a legrosszabb teste.
Az élet értelmét kereste.
És talált halomnyi gyászt.
És elküldött minden nászt.
A nõket messzitõl kerülte.
Az Istent sohasem tisztelte.
Mert hozott ennyi fájdalmat.
Igazságtalanságot és rágalmat.
És vigyorogva csak nézve.
Hogy megy bele tönkre a népe.
Miért teremtetted az embert?
Ha gyámolítani már nem kellt.
S felkelt a földrõl a zongorista.
Szeme az Istennel szembenézett.
És a sárga földig lehordta.
Mert lett egyszerre goromba.
S minek a rengeteg zongora.
Adnál inkább az embernek enni.
Nincs más hátra már
Ebbõl a világból elmenni.
Hol Isten az úr.
Pedig nem érdemeli.
Ez az írás 2017. szeptember 16-án került a NapSziget honlapjára.
 
Farkas András további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón