Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Petrozsényi Nagy Pál
(1942- )
Smekkerek
SMEKKEREK
Történelmi játék egy felvonásban
11/3
 
HELGA. Mindkettõt, különben mellékes. A lényeg az, hogy szinte belebetegedett a Hansika. Napokig úgy járt-kelt otthon, mintha a húgát vagy a gyerekét rabolták volna el. 
RUDI. Mire te vettél gyorsan egy másikat. Nemes gesztus! És ez ugyanaz a hegedû? 
HELGA. Ja, de ha zseníroz, én azt is megértem. 
AURICA. Már miért zsenírozná! Drága portéka? Már úgy értem... 
HELGA (megütközve). Csak nem akarjátok ezt is eladni? 
RUDI. Isten õrizz! Inkább éhen halok, esküszöm. 
HELGA. Szegény barátom! Még mindig nem találtál munkát a városban? 
RUDI. Nem. 
HELGA. Mégis miért rúgtak ki? A publikumnak vagy a fõnökeidnek nem tetszettél?  
RUDI (vállat von). A fõnökeimnek. Szerintük akcentussal beszélek, és a helyesírásom is csapnivaló. 
HELGA. És olyan fontos ez egy zenésznél? De ha már az akcentusról esett szó, a húgod valóban akcentussal beszél magyarul. Te nem, és érdekes módon nem is hasonlíttok egymásra. Pedig hát testvérek lennétek, nem igaz? 
RUDI. Nem hasonlítunk? (Zavartan felnevet.) Mi tagadás tényleg nem, de csak azért, mert... Hogy is magyarázzam? 
AURICA. Sehogy! A dolog pofonegyszerû: mi csak féltestvérek vagyunk, kedves asszonyom, másrészt õ magyar, én meg román iskolában tanultam. 
HELGA. Tehát te perfektül beszélsz románul. Még sincs állásod, bár a szocializmusban állítólag munkanélküliség, következésképp munkanélküli segély sincs. Ezek után meg sem merem kérdezni, hogy tudtok megélni abból a néhány ezresbõl, amit Rudi hoz nyelvóráival a konyhára. (Ismét kotorász a bõröndben, és kihúz belõle egy pár bõrkesztyût.) Ez a tied. Viseld egészséggel! 
AURICA. Jaj, de kedves vagy! Köszönöm! Isten fizesse meg a jóságod. (Megpuszilja.) 
HELGA. És most, kérlek, hegedüld el nekem a Leise zieht durch mein Gemüt1 dalocskát!  
RUDI. A Leise mit? 
HELGA. Nem ismered? Lehetetlen, hiszen ez egy nagyon népszerû Mendelssohn-dalocska. Figyelj csak! (Énekelni kezd.) Na, beugrott? 
RUDI. Ho...hogyne. Így már emlékszem. 
HELGA. Akkor rajta! Egy, kettõ, három! (Újra rázendít.) Leise zieht durch mein Gemüt... 
(Rudi riadtan sandít a leányra, aki idõközben észrevétlenül a dundi nõ háta mögé lopódzott. A lány fülére mutatva jelzi, hogy semmitõl sem kell félnie, mert a cukrásznõ abszolút botfülû. Erre a férfi is rázendít. Tökéletes hangzavar.) 
HELGA. Remekül hegedülsz. Kicsit másként, mint mások, de annál profibban. Ugye, játszol még valamit, ha szépen megkérlek? 
RUDI (vérszemet kap). Szívesen. Saját szerzemény jöhet? Oké! C-dúr szonáta, op. 52. 
(Nagy beleéléssel, de minden zenei tudás nélkül fûrészel. A nõk áhítattal hallgatják. Éktelen dörömbölés a szomszédból.) 
AURICA. Pszt! A szomszédok! 
(Rudi - Aurica legnagyobb örömére - bosszúsan hagyja abba a hegedülést.) 
HELGA. Nahát, ilyen vékonyak nálatok az apartmanok falai! 
RUDI. Sajnos. Elég, ha böffentünk, vitatkozunk vagy tüsszentünk egyet, még azt is meghalják. Itt aztán tényleg szó szerint értendõ, hogy a falnak is füle van. Egyesek megszokták. Én szívesebben kiiktatnám, mint akkomodálódnék a dolgokhoz. Nem kell hozzá más, mint egy pisztoly, és volt probléma, nincs probléma. (Elgondolkozik.) Nem is olyan rég pont a mi blokkunk elõtt sétált el mindenkori sleppjével a... Na, találd ki, ki sétált! 
HELGA. A megyei párttitkár. 
RUDI. Langyos. 
HELGA. Ceausescu egyik minisztere? 
RUDI. Maga Nicolae Ceausescu, a Kárpátok géniusza. Bevallom, még sohasem láttam ilyen közelrõl, és ha akkor lett volna egy stukker a kezemben... 
HELGA. Hûha, itt nagyobb a baj, mint gondoltam! Persze megértem. Mindnyájan tudjuk, min megy át Románia mostanság. Viszont egy problémát megoldhatunk így is, úgy is, anélkül, hogy mindjárt pisztoly után kapkodnánk, mint a cowboyok a vadnyugati filmekben. 
RUDI (lehiggadva, józanul). Ne ijedj meg, nem is fog. Nekem is csak a szám jár, az is csak titokban, ugyanis a puliszka sohasem robban, legfeljebb pukkan, hölgyeim és uraim. Te milyen megoldásra gondoltál? 
HELGA. Beadtad a kivándorlási kérvényed? 
RUDI (majdnem kiejti kezébõl a hegedût). Azt még nem, mert attól a perctõl kezdve, hogy beadom, még csak esélyem sincs, hogy valaha munkát kapjak ezektõl. Hiszen egy ilyen procedúra egy évig is eltarthat, ha nem kettõig. Küldözgetnek ide, küldözgetnek oda, akták, bélyegek, engedélyek... Ajjaj, még a verejték is kiver, hacsak erre gondolok, miközben nemcsak élnem, de még a lakás részleteit is törlesztenem kell valamiképp. Márpedig pénz nélkül... 
HELGA. Ezt értsem úgy, hogy visszalépsz, vagy még mindig azon tanakodsz, emigrálj vagy ne emigrálj? 
RUDI (kínosan feszeng.) Micsoda kérdés! Természetesen emigrálok, csak... 
HELGA (Rudi szájára teszi a tenyerét). Ez a lényeg, a többi csupán pénz és türelem kérdése. (Szájon csókolja, majd derûsen kivesz a retiküljébõl néhány bankjegyet.) Elég lesz? Meg tudtok belõle élni egy hónapig? 
RUDI (felcsillanó szemmel). Apám, mennyi pénz! Nem is tudom, illik-e elfogadnom. 
(Aurica dühös fintorokat vág a háttérben.) 
HELGA. Meg akarsz sérteni? Nyugodtan elfogadhatod. Istennek és a cukrászdámnak hála ennyit még megengedhetek magamnak. 
AURICA. Kisztihand. (Térdbók.) Éljen Ausztria! 
(Kopogtatnak. A lány kisántikál a szobából.) 
Harmadik jelenet

(Blaj és az elõbbiek.)  

BLAJ. Jó napot kívánok! De nehéz magukhoz ide feljutni! (Lihegve törli meg a homlokát.)  
RUDI. Üdvözlöm, domnu2 Blaj! Fáradjon beljebb, és fújja el szaporán, mi a baj! 
BLAJ. Honnan veszi, hogy baj lenne? 
RUDI. Na hallja, felkaptatott volna ekkora hassal idáig? 
BLAJ. Nono, maga csak hagyja békén a hasamat, és válaszoljon inkább néhány kérdésre. 
RUDI. Nem lehetne máskor, domnu Blaj? Amint látja, nem vagyok egyedül. 
BLAJ. Jó, nem bánom, de holnap, biztos lehet benne, hogy megint eljövök, ezért tisztelettel megkérem, legyen itthon okvetlenül ilyentájt! (Megnézi a karóráját.) La revedere! Viszontlátásra! (Elindul az ajtó felé.) Nem, a dracuba! (Visszafordul.) Ki van zárva, hogy én ide megint felmásszak, mert hol maga nincs itthon, hol ez az átkozott lift nem mûködik. 
RUDI. Hát ha olyan sürgõs, bökje ki, mi járatban van minálunk! 
BLAJ (kutatóan körülnéz, és megakad a szeme a meghosszabbított radiátoron.) Megengedi? (Odaballag a központi fûtõtesthez.) Elsõ kérdés. (Diadalmasan.) Kitõl kapott engedélyt, hogy kibõvítse ezt a kalorifert? 
RUDI. Miért, ehhez engedély is kell? 
BLAJ. Ungvári úr. Most mit izél? Mindketten tudjuk, hogy a kaloriferek önkényes toldása szigorúan tilos a blokkokban. 
RUDI. Én nem tudtam, s mivel az utolsó emeleten lakom, ami nehezebben fûthetõ, magától értetõdõnek tartottam, hogy hozzám nagyobb kalorifert kellett volna szerelni. Csakhogy nem tették, ezért szereltem én engedelmükkel. 
BLAJ. Pontosítsunk: engedelmünk nélkül. 
RUDI. Kérdezhetek én is valamit? 
BLAJ. Tessék, de igazán nem szeretném feltartani a hölgyeket, másrészt ezek az ügyek csakis ránk tartóznak. 
RUDI. Ha arra célozz, küldjem el õket, vagy húzzanak el udvariasságból ön miatt, máris kijelenthetem, hogy nem mennek sehova. Tudniillik rokonok, ugyanakkor vendégek, akiket én nem szoktam csak úgy kirúgni. 
BLAJ (zavartan nevetgél). Jó a humora. Hogy kívánhatnék én magától effélét! A dracuba, azt azért elárulhatná, miért pikkel rám ennyire, domnu Ungvári. 
RUDI. Pikkelnék? Téved, nem pikkelek. Arra azonban mégis csak kíváncsi lennék, honnan a fenébõl tudhatta, mit csináltam a radiátorral, merthogy nem csak most vette észre, az tutifix. 
BLAJ. Ja, uram, egy adminisztrátornak mindenrõl kell tudnia. Ezért adminisztrátor, ugyebár? Apropó, mi újság a közös költséggel? Elég rég nem járt már az irodámban e célból. 
RUDI. Ez a második kérdése? Mellesleg jó kérdés. Hogyha én ezt tudnám, domnu Blaj. 
BLAJ (meghökken.) A dracuba, maga nem akar fizetni? 
RUDI. Szó sincs róla, fizetnék én boldogan, de mibõl, drága Blaj bácsi, ha még munkahelyem sincs átmenetileg? 
BLAJ. Bácsi a nagyapja. Fizetni pedig kell, különben egy szép napon még a garzonja is rámehet. 
RUDI (felhördül). Miii? Az én garzonom? Csak azért, mert nem guberálok le magának néhány vacak lejt havonta? 
BLAJ. Da, da3. A törvény, az törvény. Legrosszabb esetben bizony akár ez is megeshet. 
RUDI. Vis maior nincs, méltányossági haladék vagy ilyesmi? Legalább addig, amíg ismét állást találok. 
BLAJ. Én nem tudok róla, úgyhogy domnu Ungvári, fizet, vagy nem fizet? 
RUDI (dacosan). Nem fizetek. 
BLAJ. Meg voltam gyõzõdve. Ahogy magát ismerem... 
HELGA (közelebb lép a férfiakhoz). Bocsánat, hogy közbeszólok. Mennyi lenne az a bizonyos tartozás? 
BLAJ. Pillanat! (Elõveszi a számológépét.) Ötszáz lej, plusz háromszáz az illegális szerelésért járó amenda4. 
RUDI. Hogy az a magasságos...! (Ismét az égre néz, és többször egymás után keresztet vet.) Entschuldigung! 
HELGA. Vissza fogja állíttatni. Azt azért megjegyzem, nekem úgy tûnik, kettõjük közül, nem Rudi az, aki pikkel a másikra. (Kivesz a retiküljébõl nyolcszáz lejt, és átnyújtja a meglehetõsen testes ügyintézõnek.) Meg van elégedve? 
  
-- 
1 Halkan vonul át a lelkemen. 
2 Úr. 
3 Igen. 
4 Pénzbírság.

Ez az írás 2017. szeptember 10-én került a NapSziget honlapjára.
 
Petrozsényi Nagy Pál további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón