Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Petrozsényi Nagy Pál
(1942- )
Smekkerek
SMEKKEREK
Történelmi játék egy felvonásban
11/2
 
Második jelenet
  
(Helga és az elõbbiek.) 
  
RUDI. Nini, ki van itt! (Melegen megöleli.) Isten hozott Váradon! Aurica, légy szíves, üdvözöld a kedves vendéget! (Felkapja Helga bõröndjeit, de szinte el is ejti õket, olyan súlyosak.) 
AURICA (a cukrásznõ elé biceg). Küss die Hand, gnädige Frau1! (Térdbók.) 
HELGA. Ejnye, már megint! Hányszor mondjam már, hogy nem vagyok gnädige Frau. Sem én, sem más. Már réges-rég lejárt a gnädige Frauk ideje, na és persze pukedlizni se pukedlizz, mert megharagszom. Szervusz! (Kezet fog a leánnyal, aztán szuszogva kacsázik az asztalhoz. Leül, pontosabban rogy egy rozzant karosszékbe.) Hogy itt milyen hideg van! Bocs, elfelejtettem, hol vagyok. 
(Rudi és Aurica vele szemben foglalnak helyet az asztalnál.) 
RUDI. Na, és most mesélj! Hogy vagy? Remélem, jól utaztál. 
HELGA. Sofort, Rudi, mindjárt, de elõbb hadd fújjam ki magamat! (Lassan megnyugszik.) Fantasztikus helyen laktok, nem mondom. Hogy áram nincs még hagyján, de hogy ablak se legyen egyetlen lépcsõházban sem... Alig tudtam feltapogatózni a lépcsõkön. Ugyan, áruld már el, melyik õrült építész agyából pattant ki ennek az ultramodern háznak az ötlete? 
RUDI. Hát az övébõl, a mi mindnyájunk által szeretett elnökünk zseniális agyából, merthogy ért ám õ ehhez is, legyen az építészet, mezõgazdaság, tudomány... Õexcellenciája mindenben eligazít bennünket. Bizony. Amint látod, még arra is megtanít, miként fûtsünk egy folyosót villany és víz nélkül. 
HELGA. Vagy úgy! (Észreveszi a falon függõ elnök arcképét.) Csak nem az a hullámos hajú muki ott az ágy fölött? 
RUDI. De bizony, hogy õ. (Hirtelen felpattan, vigyázzba vágja magát, és szívére szorított kézzel rázendít a román himnuszra.) 
  
          Trei culori cunosc pe lume, 
          Amintind de-un brav popor, 
          Ce-i viteaz, cu vechi renume, 
          In lupta triumfator2. 
  
(A bécsi nõ kérdõen tekint Auricare, aki titokban jelzi, hogy ne vegye komolyan a fiatalembert.) 
HELGA. Éljen! Rokonszenves dalocska, csupán azt nem értem, mit keres egy kommunista fõtitkár képe egy garzonban. 
AURICA. Á, ez csak olyan izé... szimbólum, madárijesztõ, vagy minek nevezzem. 
RUDI. Õrangyalnak. 
AURICA. Igen. Rudi így hívja, mert aki meglátja... 
RUDI. Fejezd csak be nyugodtan a mondatot. Hadd tudja meg végre Helga is, Ausztria, Amerika, mindenki, kik vagyunk mi fehéren feketén. 
HELGA. Fölösleges, tudjuk. Németország és Izráel is tudja már. Egyedül a jenkik... Eh, unwichtig3! Õk mindig extra szempontok szerint ítélnek. Szóval? Mit keres itt ez az õrangyal, mert azt valahogy nem hiszem, hogy idõközben ti is komcsikká váltatok. 
RUDI (felkacag, s minél inkább igyekszik uralkodni a jókedvén, annál hevesebben robban ki belõle a nevetés). Bevált, hahaha, már Helga is beugrott a trükkünknek. 
HELGA. Miféle trükknek? Már megbocsáss, de beavatnál engem is? 
AURICA. Azért akasztottuk ide ezt a hebrencs tökmagot...  
(Egyszerre megszeppen, és félve kémlel körül a szobában.) 
RUDI. Nyugodtan beszélhetsz! Mondtam már, hogy egy barátom átvizsgálta az apartmant. Nincs itt semmiféle kamera, sem poloska. 
HELGA. Mein Gott4, micsoda országba csöppentem! Entschuldigung, csak tréfáltam. 
AURICA. Akkor folytatnám. Azért lóg itt a fõtitkár, hogy minket is komcsiknak, pontosabban besúgóknak higgyenek. 
HELGA. Tiszta sor. Ho... hogy mondtad? 
AURICA. Az az igazság, hogy ebben az államban minden harmadik lakós a szeku beépített embere. Nyugi, kérlek, ne fészkelõdj! Kivéve minket, még ha annak is szeretnénk látszani. 
HELGA. Mert? Különben hagyjuk, igazából már nem is érdekel. (Feláll.) 
RUDI. Kérlek. (Hidegen.) Kellemes utat! Örülök, hogy meglátogattál. Ezek után, úgy sejtem, utoljára tisztelted meg a házunkat. 
(Aurica a földre hanyatlik.) 
RUDI. Aurica! (Kigombolja a lány télikabátját.) Semmi baj! Csak egy kicsit megszédült. Nagyon éhes vagy? (Helgához.) Valószínûleg a koplalás verte le a lábáról. 
HELGA. Hogyhogy? Nálatok az ügynököket is hagyják éhezni? 
RUDI. Látom, nem figyeltél eléggé a húgomra. (Nyomatékosan.) Mi nem vagyunk téglák, még ha annak is szeretnénk látszani. 
HELGA. Mert? 
RUDI. Na hallod! Egy ügynökkel kesztyûs kézzel bánnak ám az emberek, akár áramleolvasó, vízszerelõ, adminisztrátor, tisztviselõféle is az illetõ. A körzeti rendõr szalutál, de még a tolvajok is kétszer meggondolják, hogy betörjenek-e egy spiclihez. Utálni persze utálják, ámde félnek is tõlük egyúttal, és amíg ez így mûködik, mi, legalább mi békében és biztonságban alhatunk. Hát ez a mi nagy trükkünk, édes Helgácska! Gyere, hugi, feküdj ide a rekamiéra, amíg ismét jobban érzed magadat. (Odatámogatja az ágyhoz, és lefekteti.) 
HELGA. Értem, és, kérlek, ne haragudj, amiért ilyen utálatosan viselkedtem. Tehát ezért lóg a falon a Kárpátok géniusza. Bevallom, sosem gondoltam volna, hogy ilyen smink..., smek... Hogy is mondják errefelé? 
RUDI. Smekker. 
HELGA. Smekker, vagyis fifikus vagy, mert mifelénk Bécsben így mondják.  
RUDI. Ez van. (Vállat von.) Nagyon szégyellem, és ha anyám élne, most biztosan meghúzná a fülemet, de még mindig jobb, mintha igazi ügynökként szolgálnám a Géniuszt. 
HELGA. Egyetértek, éppen ezért javaslom, cseréld ki egy újabbra. Kissé kopott az öregúr, sõt, meg is sérült, úgy nézem. 
RUDI. I...igen, leesett a falról, az angyalát! Mindössze az a gond, hogy egyelõre nincs kéznél más portré. 
HELGA. Akkor szerezz be egyet, de sebesen, és akaszd melléje Gorbacsovot, a nagy testvért is, és egy õrangyal helyett mindjárt kettõ vigyáz reátok.) 
RUDI (összehúzott szemmel mered az asszonyra). Te most gúnyolódsz, vagy...? 
HELGA. Nem, komolyan beszélek. Igaz, nálunk, Ausztriában... Na de hát ez egészen más ország, és én megpróbálom a te szemeddel nézni a dolgokat. 
RUDI. Ebben az esetben kissé le vagy maradva, mert Sztálin, Lenin és Gorbacsov is skartban vannak a Vezérnél. Legalábbis momentán. Viszont ott van Elena, az akadémikus nagyasszony. Igen, majd õt akasztjuk az ura mellé Laresnek.5 
(A csinos pincérnõ feltápászkodik a rekamién.) 
HELGA. Szegény leány. (Megsimogatja Auricat.) Jobban vagy? Mein Gott, milyen figyelmetlen vagyok! Csak beszélek, beszélek, ahelyett, hogy kipakolnék a bõröndbõl. (Felkapja az egyik bõröndöt, odasiet az asztalhoz, és telerakja étellel.) Hölgyeim és uraim, fáradjanak az asz-talhoz! 
(A férfi és élettársa mohón esnek az ételnek. Helga elégedetten szemléli a falatozó fiatalokat.) 
RUDI. Remek ez a csirkecomb! És a borocska. Eredeti Chardonnay. 
HELGA. Egészségetekre! Ahogy elnézlek titeket, nálatok a hentesek még mindig kabátot akasztanak sonka helyett a kampókra. 
AURICA. Még, amíg mindenki megtanul tudományosan étkezni, utána mehetnek, mert hentesekre sem lesz szükségünk. 
HELGA. Bei meinem Ehrenwort6, nem találok szavakat. Ha nem te mondod, el sem hinném az egészet. Azért a falvak rombolása holtpontra jutott, úgy hírlik. 
RUDI. Csak megtorpant, drága Helga, provizórikusan szünetel. De hogy a barátunk addig se henyéljen, szép csendben felépítteti a Köztársasági Palotát, a Nemzeti Könyvtárat, az Ifjúsági Házat, a Szocializmus Múzeumát... 
HELGA. Ilyenformán nemcsak rombol, épít is. Jut eszembe! A Köztársasági Palotáról én is hallottam itt-ott pletykálni. Tényleg annyira ízléstelen és gigászi, vagy egyszerûen elefántot csinálnak egy bolhából? 
RUDI. A Pentagon után a világ legnagyobb objektuma, melybe a berlini Reichstag ötször is beleférne. Épp ma ír errõl egy magazin. (Felkapja az asztalon heverõ újságot.) 1984-ben kezdték el építeni. 82 m magas, 12 emeletes és atombombabiztos. Az épületben 3100 terem található. Felépítéséhez 1 000 000 m3 márványt, 3 500 tonna kristályt, 700 000 tonna acélt, bronzot, 900 000 m3 fát, 200 000 m3 arany-, illetve ezüsthímzésû bársonyt és brokátfüggönyt használtak. 
HELGA. Figyelemreméltó adatok, melyek hallatán biztosan minden román szíve büszkébben kalapál. A tied hogy kalapál? 
RUDI. Kkkhm. Bocsánat! El?ször is tisztázzuk: én nem vagyok román, édesem. Anyám sváb, apám magyar, tehát sváb, helyesebben sváb magyar vagyok. Nem mintha fontos lenne, mégis: maradjunk a tényeknél! Ett?l függetlenül nem hiszem, hogy a románok szíve büszkéb-ben verne a Nép Házától. Harminc-negyven év múlva esetleg, hiszen minden folyik, minden változik. Akkor akár az is megeshet, hogy akit ma utálnak, holnap minden idõk legbölcsebb államférfijaként tisztelik. 
AURICA. Nana, ennyire azért ne bizakodj, mert a miénket, meg vagyok gyõzõdve, száz év múlva is ugyanúgy fogják átkozni. 
HELGA. Hál' istennek, nekünk nincsenek ilyen gondjaink. Vranitzky kancellár olyan, amilyen. Mint minden politikusnak neki is van jó és rossz oldala, ám eddig még senki sem átkozta el tudtommal. Amúgy volna egy ötletem: hagyjuk a csudába ezt a politikát! Nézd, mit hoztam ajándékba neked, szépfiú. (Kinyitja a másik bõröndöt, és kivesz belõle egy hegedût.) 
RUDI (erõltetett vidámsággal). Mamma mia, egy hegedû! Te vagy az én harmadik, nem, elsõ számú angyalom. (Megcsókolja.) Mit szólsz hozzá, Aurica? 
AURICA. Le vagyok nyûgözve. 
HELGA. Gondoltam, ha már el kellett adnod a hegedûdet, hozok helyette egy másikat. Mert mit ér, hogy érezheti magát egy muzsikus, ha hiányzik a hangszere? Emlékszem, egyszer a férjemnek, bocs, néhai férjemnek is megfújták a hegedûjét, ugyanis õ is zenész volt. A Volksgartenben játszott, biztosan te is ismerted. 
RUDI. A Volksgartent vagy a férjedet? 

-- 
1 Kezét csókolom, nagyságos asszony. 
2 Három színt ismerek a világon, mely egy derék, vitéz, híres és a harcban gyõztes népre emlékeztet. 
3 Lényegtelen. 
4 Istenem. 
5 A római mitológiában a családi tûzhely védelmezõi. 
6 Becsületszavamra.

Ez az írás 2017. szeptember 3-án került a NapSziget honlapjára.
 
Petrozsényi Nagy Pál további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón