Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Petrozsényi Nagy Pál
(1942- )
Smekkerek
SMEKKEREK
Történelmi játék egy felvonásban
11/1
SZEREPLÕK 
  
RUDI, állástalan nyomdász 
AURICA, Rudi élettársa 
SUCIU, szekuritátés hadnagy 
HELGA, Rudi barátnõje 
ERVIN, Aurica kérõje 
BLAJ, társasházi adminisztrátor 
VÁGÁNYI, Rudi bal oldali szomszédja 
SZELLÕ, Rudi jobb oldali szomszédja 
  
Történik 1988 telén, Nagyváradon. 
  
Szegényesen berendezett garzon a 11. emeleten. Kopott bútorok: egy ruhásszekrény, kétszemélyes rekamié ágynemûtartóval, melyen egy tévé- és kazettás rádiókészülék látható. A szoba közepén asztal négy székkel. A sarokban hintaszék. A falon tükör és Nicolae Ceausescu elnök arcképe. A földön összevissza különbözõ tárgyak hevernek: zoknik, könyvek, dobozok stb. A függönytelen ablak alatt feltûnõen hosszú fûtõtest húzódik. Ennek ellenére szokatlanul hideg van a szobában. Vasárnap. 
  
Elsõ jelenet
  
(Rudi, Aurica. Alszanak. Hirtelen felberreg az ébresztõóra a... parkettán.) 
  
RUDI (kidugja fejét a paplan alól. Fején báránybõrkucsma). Ébredj, Rica! Takarítani kellene. 
AURICA. Miért, hány óra? (Ásítva tapogatódzik az ágy mellett sorakozó üvegek közt.) Egészségedre és az övére! (Az elnökre emeli a palackot.) 
RUDI. Kilenc óra. 
AURICA. Hukk! Akkor ráérek, a cukrászod úgyis csak dél körül érkezik. Jaj, a fejem, a fejem! Mindjárt szétpattan. 
RUDI. Miért piálsz, ha ennyire nem bírod? 
AURICA. És te? Miért piálsz, ha még kajánk sincs? 
RUDI. Jó, hogy mondod. Csinálnál nekem reggelire egy szalonnás rántottát úgy öt tojásból? 
AURICA. Csak? Mást nem kívánnál még melléje, például kaviárt, kakaót… Vagy inkább kávét parancsolsz? 
RUDI. Menj a víz alá! 
AURICA. Te meg figyelj oda jobban, mirõl dumálok! Ismétlem: kifogytunk minden kajából, ezért éppen cánkra1 érkezik a tehénkéd. 
RUDI. Kérlek, ne hívd folyton tehénnek! Igaz, hogy nem olyan karcsú, mint te, és a két kiugró szemfoga sem a legvonzóbb, de attól még lehet rendes, sõt, mûvelt asszony is. Utóvégre bécsi nõ, ahol olyan tanultak az emberek, hogy még az utcaseprõk is tudnak németül. 
AURICA. Hahaha! Hogy te milyen szellemes vagy. 
RUDI. Ja, hanem most már dologra fel! Tényleg nincs egy árva tojás sem a kamrában? 
AURICA. Nincs. Épp az este ettem meg az utolsót, hiszen tudod, mennyire szeretem. 
RUDI. Te a tojást, én meg téged. Hamm! Hamm! (Kezdi ölelgetni Auricat.) Hogy a mennykõ ütne ebbe a rengeteg ruhába! 
(Lehúzza a nõ bundáját és nadrágját, Aurica pedig a férfiét. Szünet.) 
AURICA. Na, mi lesz már? 
RUDI. Nem megy. Fázom, és éhes vagyok.  
AURICA. Csak ezért? (Csalódottan mered maga elé.) Értem. 
RUDI. Hé, most mi bajod? 
AURICA. Eláruljam? 
RUDI. Nagyon leköteleznél. 
AURICA. Már rég meg akartam kérdezni. Tulajdonképpen mióta nem szeretsz te engem? 
RUDI. Uram, Teremtõm, hát nem épp az imént mondtam, hogy szeretlek? Á, nõk! (Legyint, kipattan az ágyból, felöltözik.) Maradt még valami ebbõl a konyakból? Heil Hitler! (Õ is az elnökre emeli a palackot, majd a szeme közé röpíti.) 
AURICA. Te tisztára meg?rültél! Ennek most annyi. Megvakítottad a ház védangyalát. 
RUDI. Ott dögöljön meg, ahol megszületett! Entschuldigung, Mutti!2 (Keresztet vetve tekint a magasba.) Gyere, eins-zwei, tisztítsd meg az ablakokat, ha már úgyis felébredtél. 
AURICA. Hideg vízzel? Lefagynak az ujjaim. Oké, megyek. (Gyorsan felöltözik, odabotorkál a radiátorhoz, megtapogatja.) Hideg. (Felkattintja a kapcsolót.) Gondoltam: még mindig vagy már megint nincs villany. Remélem, nemcsak kaját, hanem shillinget is hoz magával a cukrászod. 
RUDI. Miért, máskor nem hozott? 
AURICA. Eddig még hozott, de ki garantálja, hogy ezentúl sem feledkezik meg a lényegrõl? Hány hónapja is navetázik3 hozzánk a libuska? 
RUDI. Három. 
AURICA. Hát ez az! Én bizony egy csöppet sem lennék meglepve, ha éppen ma kérdezné meg tõled: széna vagy szalma, szépfiú? Ma vagy holnap esküszünk? 
RUDI (megdöbbenve). Egy pillanat! Te azt akarod, hogy elvegyem? 
AURICA. Akarja a drákú4, de ez is benne van ám a pakliban, mi több, neki ez a terve különben miért zöcskölné magát havonta Bécstõl Váradig? 
RUDI. Neki igen, nekem nem, csak õ ezt még nem tudja. 
AURICA. Na persze, de azért csak válaszolj! 
RUDI. Ne aggódj, a nõk sosem kérdeznek ilyesmit. Ha viszont mégis, pontosan azt tenném, amit elejétõl fogva kifõztünk: visszaküldeném Bécsbe, és felszednék helyette egy másik libuskát, utána még egyet, amíg nálunk is helyre áll a gazdasági egyensúly. 
AURICA. Biztos? Nem gondoltad meg magadat? (Csipkelõdve.) Azért, ha úgy vesszük, mégiscsak jobban járnál, ha feleségül vennéd a cukrásznõt. Képzeld el, micsoda életed lehetne neked odaát! Mint tipográf, egybõl kapnál munkát a szakmában, miközben itthon már kapusnak sem kellesz senkinek. Elfelejtheted ezt a garzont is. Szerintem legalább nyolc szobás villába fogsz költözni. Még inasod is lesz, szépfiú, a kertben piszcsina5, partik, dolce vita6. Az egyéb finomságokról már nem is beszélek, elvégre cukrásznõ a tehénkéd. 
RUDI. Ne cukkolj, kérlek, ne cukkolj! (Kissé teátrálisan.) Még ha nem is hiszed, esküszöm, én még mindig téged komállak. Másrészt bármennyire is utálom ezt az országot, mégsem tudnám máshol elképzelni az életem. 
AURICA. Aha! Engem komál, mással dug, ami persze ugyancsak benne van a pakliban. Aztán mondd, nagyon jó vele? Mindenesetre többet foghatsz rajta, mint egy olyan girhes nõn, mint amilyen én vagyok. 
RUDI. Ne légy már ilyen vulgáris. Egyébként ugyanezt kérdezhetem én is tetõled: eljutottatok-e már Ervinnel odáig? 
AURICA. Mi? Azzal az impotens vén szivarral? 
RUDI. Vénnek ugyan elég vén, de arról, hogy impotens, most hallok elõször. Hanem hallod-e, én még mindig nem értem, miért éppen magyarból halásztad ki a kérõid. Utóvégre Magyarország is szocialista állam, ráadásul még nálunknál is szegényebb. Igaz, õk még nem éheznek. Mondom: még, de nem adok egy évet, és Kádár elvtárs is éppúgy jégre viszi az országot, mint most ez a te, bocs, a mi suszterünk. Nem jártál volna jobban egy német, olasz, angol pasival, vagy ott van Amerika, a nagy lehetõségek országa. Onnan még több csurrant-cseppent volna, ebben biztos vagyok. 
AURICA. Te könnyen beszélsz. Te tudsz legalább németül, de mit kezdhetnék én a magyar, román nyelvtudásommal? 
RUDI. Nem sokat. (Gyanakodva.) De miért fontos ez, ha úgyis itt maradsz? Hacsak nem gondoltad meg te magad. Mondd csak ki bátran, végül is nem vagyunk még jegyesek sem... szerencsére. 
AURICA. Hát... nem is tudom. (Megjátszott könnyedséggel.) Esetleg erre is sor kerül, és akkor még nagyon jól jöhet, ha tudok magyarul. Egyébként sem hiányzok én itt senkinek. Apám, anyám már gyerekkoromban elhagyott, így aztán nem is ismertem õket jóformán. Jó, állásom, kenyerem még van, de hogy mit akarnak a fõnökeim ezért cserében... 
RUDI. Mit? 
AURICA (elképedve). Te tényleg ilyen naiv vagy, vagy egyszerûen csak froclizol? Mind-egy, egy heccel több vagy kevesebb... Azt azért álmomban sem hittem volna, hogy akivel viszont reszelnék, annak én nem kellek. 
RUDI (hosszabb hallgatás után). Megyek, kitakarítom a mosdónkat. (El.) 
(Nem sokkal utána Aurica is eltûnik. Visszatérvén elkezdi törölgetni a falitükröt és az ablak-üveget. A mosdóból nagy kopácsolás hallatszik, majd Rudi is visszatér a szobába, összeszedi a földön heverõ tárgyakat, és messzirõl belehajítja õket az ágynemûtartóba. Egyikük sem szól semmit, hallgatnak. A csinos arcú, hosszú hajú fiatalember bekapcsolja a tévét, ahol éppen Ceausescu elnök deklamál. Kisvártatva átdörömböl valaki a szomszédból. A nõ idegesen kikapcsolja a készüléket, és hirtelen elhatározással visszabújik a paplan alá. Szünet. Szipogás a paplan alól. Rudi abbahagyja a rámolást, odaballag a karcsú, szõke leányhoz, és tétován megsimogatja.) 
AURICA. Sipirc, innen, te fricc-bozgor7! 
(Az exnyomdász odafekszik melléje, szeretkeznek, majd elszundítanak. Horkolás. Késõbb halk, majd egyre erõsödõ kopogtatás hallatszik.) 
RUDI (hirtelen felrezzen). A kutyafáját, már megint nem férnek tõlünk ezek a hülye szomszédok! 
AURICA (fülel). Szomszédok? Szerintem az ajtón kopogtat valaki. 
RUDI (megnézi, hány óra). Hûha, fél kettõ múlt öt perccel! Megérkezett az özvegyem! Ugorj ki az ágyból, és ülj arra a hintaszékre ott a sarokban! 
(Villámgyorsan felöltöznek. A nõ valamit dug a szájába, begyûr egy párnát a blúza alá, a hátára, kikotor a szekrénybõl egy fekete parókát, majd elnyúlik a hintaszéken, miközben a férfi ajtót nyit.) 

---- 
1 Éppen jókor. 
2 Bocsánat, anyu! 
3 Ingázik. 
4 Ördög. 
5 Piscina: fürdõmedence. 
6 Édes élet. 
7 Német-magyar (ember, pejor.). 

Ez az írás 2017. augusztus 27-én került a NapSziget honlapjára.
 
Petrozsényi Nagy Pál további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón