Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Petrozsényi Nagy Pál
(1942- )
A huszonnegyedik órában
Tiktak, tiktak, tiktak. Milyen hangosan ketyeg ez a vekker. Igaz is, hány óra lehet ilyenkor? Felgyújtotta az éjjeli lámpát, és megnézte: fél kettõ. Rettenetes, és még mindig nem alszik. Láza van? - tapogatta meg a homlokát. Nem kifejezetten forró, de akkor sem megy be holnap dolgozni. Holnap felszökhet, ami már, ugye, nem nátha, azt már influenzának nevezik. Ma nátha, holnap influenza, holnapután tüdõgyulladás, s mire észbe kap, már le is mondtak róla az orvosok. Na nem, azért ennyire õ sem ilyen könnyelmû. Nevessen csak rajta a családja. Mi sem könnyebb, mint nevetni, ha nem ömlik homlokunkról a verejték, orrunkból meg a takony, de úgy, hogy tulajdonképpen már csak a szánkon át lélegzünk. Pedig ez állítólag veszélyes, mert ezzel csökken a vér oxigéntartalma, megzavarja a szívünket, emelkedik a vérnyomásunk, és még aludni sem tudunk rendesen. Õk bezzeg durmolnak - fülelt a szomszéd szoba felé, ahonnét felesége horkolása hallatszott. Most áldja az eszüket, amiért - közös megállapodással - külön szobába költöztek. Hogy miért? Tök egyszerû. Réka, mármint a felesége erõsen hortyogott, és a tévés focimeccseket is gyûlölte. Õ imádta, annál kevésbé a hortyogást, ami miatt örökké hajba kaptak egymással. Egy darabig, amíg úgy nem döntöttek, ahogyan döntöttek. Azóta béke honol közöttük.
 
Bekapcsolta a tévéjét, és megnézett egy kerekasztal-beszélgetést az ország gazdasági-politikai helyzetérõl. Fél óráig meredt a képernyõre, aztán azt is elunta. Újabb kattintás. A hold ezüst fénye besütött az ablakon. Holnap az lesz az elsõ dolga, hogy beteget jelent, utána elmegy az orvoshoz, írjon már fel neki valami orrcseppet, amitõl kidugul az ormánya - piszkálta meg az orrát, de vissza is kapta azonnal.
 
- A zsebkendõd, Nepomuk, a zsebkendõd! Ha nem tudnád, a civilizáció a zsebkendõvel, szalvétával és fogkefével kezdõdik - szólt rá ilyenkor rosszallóan a mamája.
 
Hopp, egy patkány, macska vagy mi a szösz masírozik a szobában! - kapta tekintetét Herzog úr a parkettre.
 
A keze! Már megint csavarog ez a gézengúz.
 
- Volnál szíves visszatekeregni a helyedre!
 
- Mindjárt gazda, mindjárt, de elõbb sétálok egyet a tesómmal. Jobbik, hé, Jobbik! Nincs kedved egy kis friss levegõt szívni a brodvéjon?
 
- Dehogy nincs - ugrott melléje a testvére, és immár kettesben járták be keresztül-kasul Herzog úr szobáját.
 
Késõbb csatlakozott hozzájuk Láb, Tüdõ és Vese urak is. Mindegyik a maga párjával.
 
- Istenem, milyen jó annak, aki nincs egyedül - sóhajtott fel bánatosan Herzog úr szíve a kóricáló tömegben.
 
- Ez a nagyok sorsa - állt meg mellette Fej úr komoran.
 
- Sajnos, ilyenformán nyilván meg sem kérhetem, legalább ön sétáljon velem, hogy ne érezzem magam ilyen egyedül. Eltaláltam?
 
- Abszolút. Bocsásson meg, hogy ilyen udvariatlan vagyok, de maga meg én... Röviden sehogy sem passzolunk, így aztán elõbb-utóbb úgyis hajba kapnánk még így, séta közben is.
 
- Hát ne kapjunk. Tudom, hogy nem szível, és bármit mondanék, ön az ellenkezõjét állítaná, de annyira csak nem gyûlöl, hogy ne sétáljon velem egy röpke félórát.
 
- Téved, nem gyûlölök én senkit sem, csupán racionálisan gondolkozom, miközben ön... De hagyjuk, mielõtt felfigyelnének arra, hogy már megint veszekszünk.
 
- Ebben meg ön téved. Én, barátom, sohasem veszekszem. Nem engedi a szívem, hogy bárkit is megbántsak.
 
- Rendben van, sétáljunk együtt ezen a szép holdvilágos éjszakán. Asszonyom! - gurult etikettszerûen Fej úr Szív asszony bal oldalára.
 
- Na, ehhez szólj hozzá! - hüledezett Herzog úr bal kézfeje. - Fej és Szív együtt. Ilyet sem láttam náluk azóta, hogy amputálták a kisujjam.
 
- Én sem. Kíváncsi vagyok, mirõl tárgyalnak, mert ha két fejes "randizik", utána mindig történik valami, aminek viszont rendszerint mi, kisebbek látjuk kárát, meglátod - prognosztizálta Herzog úr jobb keze.
 
És csakugyan! Alig telt el félóra, Fej úr máris kiadta a parancsot:
 
- Belsõ, külsõ szervek, figyelem! Elnézést, hogy megzavarom a sétájuk, de miután ilyen szépen összeverõdtünk Herzog úr padlóján, megragadom az alkalmat, hogy villámmegbeszélést tartsak önökkel. Kérem, üljön mindenki a padlóra. Igen, igen, a padlóra, mint az indiánok, a megszokott rend szerint: baloldaliak balra, jobboldaliak jobbra. Értekezésünk témája a jelenlegi kormányzási ciklus rövid elemzése az elmúlt hónapok gazdasági-politikai eseményeinek tükrében. Nem kell sziszegni, most tényleg kurta leszek, hölgyeim és uraim, annál is inkább, mert az adatok, tények nagy részét önök amúgyis ismerik. Hogy akkor mégis miért ismétlem? Hogy annál jobban elhiggyék, miszerint itt nincs más megoldás a reformnál. Nem ülne már le végre? - rivallt a közelben ürítõ Húgyhólyag úrra. - Foglaljon helyet, képviselõ úr. És máskor, nagyon szépen megkérem, fáradjon a toalettre.
 
- Én meg arra kérem, ne kiabáljon velem - sértõdött meg a Húgyhólyag úr. - Igaz, hogy én csak egyszerû képviselõ vagyok, de amíg demokrácia van, nekem is kijár a tisztelet, igen, még egy miniszterelnökkel szemben is.
 
- Éljen a demokrácia! - rikoltották el magukat a Vese testvérek.
 
- Új kormányt akarunk! - szólalt meg valaki hátul alig halhatóan.
 
Hanem a miniszterelnök, mindnyájuk agya és vezére így is meghallotta.
 
- Tessék? Van valami konkrét javaslatuk vagy ilyesmi? Maguk ott, hátul! Ismételjék meg, mit mondtak!
 
A szobára olyan csend borult, hogy még a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani, már ha egyáltalán lett volna. Nem is olyan régen még rá se hederítettek volna a vezérre, de mostanában egyre jobban bekeményít az öregúr. Járt ugyan a szája eddig is, fenyegetett, anyázott, és pont, más szóval senki sem vette komolyan. Egész tegnapig, amikor két minisztert is leváltott egyszerre. Ez viszont már nem üres szócséplés, hallgassuk hát meg, mit kíván - okoskodtak magukban Herzog úr sétálgató testrészei.
 
- Valami gond van, miniszterelnök úr? - tipegett elõ Bal és Jobb Kéz szolgálatkészen.
 
- Nincs, nincs, ne izguljanak, de ami biztos, az biztos, szóljanak Izmoknak és Csontoknak, vegyék körül a plénumot - súgta oda nekik a kormányfõ. - Ha valakit gyanúsnak találnak, emeljék ki feltûnés nélkül a tömegbõl. - Nos, ha nincs semmi javaslatuk, ezennel megnyitom a konferenciát - foglalt helyet a félkör elején egy sebtében elõhúzott fotelben. - Mint mindnyájuk elõtt ismeretes, kormányunk hónapról hónapra hallatlan erõfeszítéseket tesz azért, hogy kimásszon abból a kátyúból, melybe a volt kommunista vezetõk és a gazdasági-pénzügyi világválság sodorta. Új munkalehetõséget teremtettünk az Izmoknak, sikerült normalizálni Vér és Szív úr keringését, ritmusát, a Fehér és Vörös Vérsejtek, továbbá a Jó és Rossz Koleszterin nemzetségek arányát, egyszerûsítettük az adórendszert, gátat szabtunk gazdánk ésszerûtlen költekezésének, ezzel párhuzamosan szorgalmasan törlesztjük valamennyi adósságát is. Egyelõre ez a fõ célunk, mert amíg ennek terhe alatt nyögdécsel, a reform is csak írott malaszt marad, hölgyeim és uraim.
 
- Pontosan. Igaza van a miniszterelnök úrnak! - helyeseltek egyesek a félkör jobboldalán.
 
- Csendet, kérem, mérsékeljék magukat! - intették le õket szigorúan Lép és Vakbél képviselõk.
 
- Hagyják csak! Ez itt nem a parlament, vagyis akár tapsolhatnak is, ha óhajtják. Mondom: akár tapsolhatnak is, ha óhajtják.
 
Felhívás keringõre? Akkor gyerünk tapsolni! A miniszterelnök tábora - keze nem lévén - odacsapkodta magát a padlóhoz. De már korántsem azzal a lelkesedéssel, mint egy-két évvel korábban. Hiába, akitõl elpártol a szerencse, annak a párthívek és barátok is hátat fordítanak idõvel. Márpedig a kormányfõtõl elpártolt, amit sorozatos baklövéseivel még tetézett is az öregúr. Tudták, érezték ezt már mindnyájan. De hát mit tegyenek? Váltsák le a kormányukat? Semmi akadálya, meg is szavazná mindenki. Csakhogy mi haszna, ha Vese, Tüdõ urakat, sõt, magát Szív asszonyt is leváltják, Agy úr õexcellenciája viszont maradna. Maradnia kell, hiszen nélküle még csak meg sem tudnának moccanni. Lám, most is milyen fölényesen somolyog! Naná, hiszen bármi is történjék: égszakadás, földindulás, fejükön egy koppanás, õt senki és semmi sem billentheti ki a helyérõl.
 
- Köszönöm, hogy legalább önök méltányolják, amit nap mint nap teszek a gazdánkért - köszönte meg a miniszterelnök az ovációt. - Kár, hogy odakünn egész másként ítélnek meg bennünket, és ahelyett hogy követnék a példánkat, folyton Herzog urat szapulják. De sebaj, majd mi, magyarok megmutatjuk a világnak, melyik végén kell a tojást feltörni.
 
- Buta fajankók! - tódította lenézõen Hasnyálmirigy úr. - Még annyi eszük sincs, hogy belássák, kit érdemes követni.
 
- Helyesebben kit nem érdemes, vagyis éppen, hogy van eszük - javította ki Mész képviselõ, Agy úr egyik legveszélyesebb ellenfele.
 
Ezen aztán össze is kaptak rendesen, kiabáltak jobbról, ágáltak balról, éppen csakhogy ölre nem mentek egymással.
 
- De uraim, hát még mindig nem látják, hogy a 24. órába érkeztünk? - dobogott csalódottan Szív asszony. - Gazdaságunk romokban, a fél ország éhezik, ezrek csellengnek fedél, munka nélkül az utcákon, és önök arról vitáznak, melyik végén kell a tojást evés közben feltörni?
 
Az egybegyûltek megtorpanva meredtek a szomorkodó asszonyra.
 
- És ez még nem minden - folytatta a nagyasszony. - Herzog úrról még nem is beszéltünk. Tüdõ úr, volna szíves megmutatni azt a zabszem nagyságú sejtképzõdést ott a bal felsõ lebenyben. Úgy, ott, ott, köszönöm. Ez bizony rák, hölgyeim és uraim. Na, most mutassák meg a világnak, milyen klassz gyerekek vagyunk, mi magyarok.
 
- A vekker, nem hallod a vekkert, Nepomuk! Fel kéne kelni, mert elkésel a munkából.
 
A férfi kábultan tápászkodott fel az ágyában.
 
- Máris reggel van? Képzeld, azt álmodtam, hogy kimásztak a testembõl a szerveim. 
 
- A szerveid.
 
- Ja. A májam, tüdõm, vakbelem... Még a fejem is meglógott.
 
- Te jó isten! Neked aztán van fantáziád, kandúrkám! És?
 
- Összevissza csámborogtak a szobában, aztán... aztán többre alig emlékszem.
 
- Amúgy jól vagy, mert a tegnap még ugyancsak végigszörtyögted, mit szörtyögted, nyafogtad a délutánt.
 
- Nono, azért ne túlozz! Volt egy kis náthám, de, úgy tûnik, az is kimászott belõlem - szívta tele levegõvel Herzog úr a tüdejét. - Az orrom oké, még csak nem is köhögök, és olyan fittnek érzem magamat, mint húszéves koromban - kapta el a felesége derekát. - Csurgasd ajkad mézét ajkamba, hogy megédesítsem vele az életem. Hadd becézze nyelvem a nyelvedet, és koccanjon fogam a fogadhoz, mert nincs nagyobb gyönyör annál, mint amikor két szerv ölelkezik egymással - udvarolt fennkölten az asszonynak. - Ó, ha tudnád, mennyire csodálom hajad szaruképzõdményes sátorát, villogó körmeid, rozsdavörös májadat. Szinte látom a zsigereid felszínén feszítõ epehólyagot és a torkod nyálkahártyájába beágyazott rózsaszínû mandulád. Ennél már csak a hasnyálmirigyed gyönyörûbb, melyen lelked szépsége tündököl...
Ez az írás 2017. augusztus 21-én került a NapSziget honlapjára.
 
Petrozsényi Nagy Pál további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón