Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Hekl Krisztina
(1976- )
Tüske
Láttam a két lányt verekedni. Az iskola vécéjében volt, az órák után, amikor a legtöbb diák már hazament. Cigarettaparázstól foltos linóleumpadlón térdepelt az egyik, a másik hosszú hajánál fogva cibálta õt, azután így, térdeplõ helyzetben nekivágta a mosdókagyló peremének. Arcán vékony csíkban végigfutott a vér, málnaszirup színe volt, kezével odakapott, döbbenten nézte a ragacsos, piros ujjat. Amikor felfogta, mi történt, hisztérikusan sikoltozni kezdett. A szeme fölött néhány centivel volt a seb, a frontális lebenynél, ami a tanult mozgásokat irányítja, mint az írás, a zenélés, vagy a cipõfûzõ bekötése. A hosszú hajú lánynak fogalma sem volt arról, hogy lehet, már az életben nem fogja többet bekötni a cipõfûzõjét, nem az eszérõl volt híres, a házi feladatait mások írták neki a gimnáziumi folyosón, a szünetekben. Azt sikoltotta, segítség. Én csak álltam ott dermedten, mint egy magatehetetlen zsák, valami meggátolt abban, hogy odamenjek hozzá. Talán a másik lánytól ijedtem meg, a barna tüskehajútól. A tüskehajú egy pillanatra megzavarodott a vér látványától, azután rám nézett. Zavaró volt a nézése, egyesek szerint gonosz szeme volt. Férfias izomzat, kemény vádli, széles hát, erõs bicepsz. Egy kivételével minden sportversenyt õ nyert meg az iskolában. Amikor veszített, kiállt az udvarra, és tiszta erõbõl földhöz vágott egy hatalmas befõttesüveget. Az üveg felrobbant, apró szilánkok lepték el körben a talajt. Azon a versenyen, amikor õ veszített, én nyertem. Nem tudom, hogyan csináltam, alig bírtam erõvel, csak elõre figyeltem, magam elé, az útra és a ritmikus lélegzetvételre, négylépésenként szívtam be és fújtam ki a levegõt, ahogy tanították. Ha szúrt az oldalam, magasba emeltem a karom, úgy próbáltam enyhíteni a kínokat. A többiek azt mondták, nem szabad nyerni, itt senki sem állhat a dobogó legfelsõ fokára, csak a tüskehajú lány, életre-halálra megy nála, meg fog verni, ha lehagyom õt. Kisebb voltam nála, én gyerek, õ már nagykorú, év vesztes. Egy idõ után már nemcsak az oldalam szúrt, fájt minden levegõvétel. Fej-fej mellett vágtattunk, életre-halálra, majd kétszáz méterrel a cél elõtt vér tódult az agyamba, dopamin löket, hirtelen könnyûvé váltam, már nem éreztem semmit, csak a forróság lüktetett a fejemben, megnyújtottam lépteim, és átszakítottam a célszalagot. Nem, ütött meg, helyette egy konyháról lopott befõttesüveget tört össze, az orrom elõtt, hogy lássam, milyen hatalmas, erõs és vad. A legjobb barátnõjét verte meg késõbb, az iskola vécéjében, a hosszú hajú lányt, aki a versenyeken addig a dobogó második fokán állt. 
  
A tüskehajú és a barátnõje egy kollégiumi szobában laktak. Már a verekedés elõtt sem voltak jóban, a hosszú hajú demarkációs vonalat húzott kettejük közé. A vonal sárga táblakrétával rajzolt egyenes csík volt, a küszöbnél kezdõdött, végigfutott a linóleumpadlón, egészen a szemközti falig. A hûtõszekrény belsejét is megfelezték alkoholos filctollal. Más fontos közös használatú tárgy nem volt, leszámítva egy kis képernyõs színes tévét, de azt a hosszú hajú áttette a saját íróasztalára, hogy csak õ láthassa. 
  
Az egyik szobatársuk mesélte ezt, az emeletes ágy tetején aludt, a hosszú hajú lány térfelén. A határátlépési tilalom rá is vonatkozott. A keskeny szoba úgy festett, mint egy kétsávos kerékpárút. Csak tyúklépésben, vagy oldalazva lehetett elférni, ha nem akarta érinteni a vonalat. Márpedig nem érinthette, mert akkor a tüskehajú ordítozott. Ha a hûtõszekrényben a szalámi, vagy a sajt átlógott a demarkációs vonalon, megette, vagy kihajította a szemetes kosárba. Nem büntették meg ezért, nem csapták ki a kollégiumból, nem szólt rá senki. A szintfelelõs és a kollégiumi tanár sem. Esténként az emeletes ágy korlátján húzódzkodott, mint a börtönökben a rabok, felüléseket csinált és futni járt, a folyosó ablakából többen nézték õt. Nem értették, miért ilyen nyers, miért ilyen vad. A hosszú hajú lánnyal próbáltak beszélgetni róla, de az nem árult el semmit, a harag ellenére véd- és dacszövetségben maradtak a tüskehajúval. 
  
A szobatárs más furcsaságot is tapasztalt. Jött a hétvége, mindenki készülõdött haza, a szüleihez. Péntek reggel elõször a hosszú hajú lány ébresztõórája szólalt meg, azután az övé. Csendben felkeltek a hosszú hajúval, és nekiálltak pakolni. Összehajtogatták, és elcsomagolták a szennyest, a tisztára mosott, üres ételes dobozokat, némi tanszert is. Bár lábujjhegyen jártak és csak suttogni mertek, a tüske hajú elõbb fészkelõdött, majd dühösen forgolódott az ágyban, keményen rájuk szólt, és a fejére húzta a takarót. Kivittek mindent a folyosóra, és ott folytatták a rámolást. Amikor vasárnap este visszatértek otthonról, a tüskehajú az ágyon ült, és tanult. Betették a hûtõszekrény jobb oldali részébe a hazait, fõtt ételt, csalamádét, süteményt, felvágottat. Magukban mérgelõdtek csak, miért nem pakolhatnak a baloldalra, amikor az majdnem üres, csak pár szem hagyma és krumpli árválkodott benne, néha egy kevés fõtt rizs, répa. 
  
Lehetett március tizenöt, húsvét, pünkösd, a tüskehajú egyszer sem csomagolt, egyszer sem szállt buszra. Úgy tûnt, sohasem mozdul ki a kollégiumból. Ott lakott. A sportteljesítményért kapott ösztöndíjból, szigorú beosztás szerint élt, levest készített zöldségekbõl, párolt rizst, fõtt krumplit, bundás kenyeret, melegszendvicset. Húsra csak ritkán futotta, azt mondta, nem is hiányzik neki, eltelíti, álmos lesz tõle. Menzára sem járt. 
  
Azt nem lehet tudni, hogy a hosszú hajú mivel érdemelte ki a verést. Talán egy fiú miatt, vagy az elkeseredettség okán, hogy neki mindene megvolt, márkás ruhák, cipõk, parfümök, pénz, ennivaló, egy hófehér zongora, amin nem tudott játszani, otthona is volt saját tetõtéri szobával és fürdõvel, normális apa, és anya, vagy egyáltalán, akármilyen apa, és anya. 
  
Amikor a hosszú hajú az iskola lányvécéjében a padlón ülve zokogott, a tüske hajú is leült, hátát a csempének támasztotta. Arcán nem láttam részvétet, mintha egy kómába esett ember kifejezéstelen vonásaiból próbáltam olvasni. Ugyanilyen rezzenéstelen arccal nézte végig, ahogy a másikat talpra állítják és elviszik a kórházba.  
  
Azután érte jöttek. Nem a rendõrök, senkinek sem jelentették az esetet, az egyik tanár vitte el. 
  
A tüskehajú többet nem jött vissza. Szekrénye nyitva maradt, a felsõbb évesek néha átjöttek fosztogatni, ha elfogyott a tusfürdõ, vagy a vécépapír. A demarkációs vonalat is felmosta a takarítónõ. A hosszú hajú lány fején pár öltéssel összevarrták a sebet. Párszor sírt éjszaka, de ha kérdezték, továbbra sem árult el semmit.
Ez az írás 2017. július 7-én került a NapSziget honlapjára.
 
Hekl Krisztina további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón