Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Rényi Anna
(1940- )
Estike
Beesteledett. A nagyváros utcáin, egész napi kánikula után tüzeltek a járdák, házfalak, mint a jól befûtött kemencék. Ezer reklám ragyogott, a sárga villamosok sápadt fénybe öltöztették ablakaikat, a karcsú kandeláberek fényei is kigyúltak a parkban. Fojtogatón meleg levegõben valami édes, erõs illat terjengett. Egy öregember ült a parkban a padon, s nagyokat szippantott a levegõbe.
 
- Estike! - motyogta aztán hitetlenkedve. - Hogy került ez ide?
 
Elfordult az illat irányába, s kutató pillantást küldött a bokrok közé. A kis virág ott lapult a közelében, apró virágai kikandikáltak a termetes bokor mögül. Mindketten idegenek voltak abban a környezetben. A kiskertek kedvelt virága éppúgy, ahogy a gyûrött arcú, õsz öregember. Aki látó szemmel ment el a padja elõtt, igencsak elcsodálkozott, annyira nem illett a jövõ-menõ városi emberek közé. A nagy meleg ellenére nyakig begombolt kabátkát viselt. Olyanformát, mint amilyet az idõs parasztemberek hordanak népviseletként a délalföldi falvakban. Fekete volt rajta minden, kicsit avítt, színehagyott fekete. Mellette pihent a kalapja a pad ülõkéjén, sok évet megélt, viseltes volt már az is. Ült az öregember a padon, s az estikéhez beszélt.
 
- Idehozott a kósza szél?... Megkapaszkodtál, gyökeret eresztettél. Még szerencse, hogy nem néztek gyomnak, nem téptek ki tövestõl... Neked jó, mert tudatlan vagy! - mondta nagyot sóhajtva, s szomorú hangon folytatta - Nem tudod, hogy élhetnél máshol is, csendes kis falucskában, portújkák és szegfûk között... Nekem is volt estikém a kertben. Annak nem kellett szomjaznia. Na, várjál csak! Majd hozok én neked valahonnan egy kis vizet. - mondta, s felemelkedett.
 
Indult volna vizet keresni, de a park apró kavicsokkal borított útján két termetes rendõr tûnt fel. Visszahuppant a padra, s kezébe vette a kalapját. Forgatta aztán zavarában, míg elvonultak elõtte. Csak akkor sóhajtott fel, mikor látta, hogy kifelé mennek a parkból. Korán lélegzett fel. A rendõrök megálltak, mint akik tanakodnak valamin, aztán visszafordultak. Mikor megálltak a pad elõtt, az öregember nyugtalanul nézett fel rájuk. Fel is állt, mint aki éppen menõfélben van.
 
- Jó estét! - köszöntötte az idõsebb rendõr. - Levegõzünk?!
 
- Adjisten! Pihengettem egy kicsit.
 
A fiatalabb rendõr némi kötözködéssel a hangjában azt mondta:
 
- Aztán miért nem otthon pihenget, papa? Késõ van már a nézelõdésre.
 
Az öregember feltette a kalapját, s indult volna, de a fiatalabb rendõr hangja megállította.
 
- Mitõl lett ennyire sietõs? Ha már ilyen szépen összetalálkoztunk, mutassa csak az igazolványát!
 
- Nem követtem el semmi rosszat... - tiltakozott halkan az öreg, de azért kigombolta a kabátkát, s elõvette az okmányt. Az idõsebb felé nyújtotta, mint aki nem bízik a fiatalban, s magyarázón mondta - Itt lakunk, abban a nagy házban, a park mögött. A gyerekeimnél vagyok. Ott a sarokban, ahol világítanak az ablakok.
 
- Ezt higgyük is el, papa? - kötekedett megint a fiatalabb, míg zseblámpa fényénél olvasták a bejegyzéseket. Utána azzal folytatta - Itt más áll. Hogy van ez akkor?
 
- Mondom, hogy a gyerekeimnél vagyok... - kezdte újra az öreg, s elcsuklott a hangja.
 
Az idõsebb rendõr nyugtatón mondta:
 
- Semmi baj, bátyám, ha úgy igaz, ahogy mondja. Akkor csak mulasztást követtek el, mert nem jelentkezett be. Vagy csak vendégségben van?
 
Az öregember megrázta a fejét.
 
- Nem, végleg. Vagyis, úgy volt, hogy végleg itt maradok. De most már...
 
- Most már nincs úgy? - csapott le rá a fiatalabb rendõr hangja - Talán bizony éppen most indult világgá?
 
Az öregember lehajtotta a fejét. A két rendõr összenézett. Az idõsebb rátette kezét az öreg vállára.
 
- Mi a baj, bátyám? Beszéljen bátran. Miért üldögél ilyenkor itt? Nem jó a gyerekeknél?
 
Az öreg keserveset sóhajtott. Elnézett a kivilágított ablakok felé, s halkan dünnyögte, de így is hallatszott, hogy remeg a hangja.
 
- Õk nem tehetnek róla. Jót akartak. Azt akarták, hogy ne legyek egyedül, de nem lehet az öreg fát átültetni. Nem lehet.
 
A fiatalabb rendõr új ábrázatot öltött, még a hangja is megváltozott.
 
- Nono, papa! Azért nem kell ennyire elkeseredni. Neki ne menjen már a nagyvilágnak. Az én nagyszüléim is felköltöztek faluról, és ha nem is mindjárt, de azért megszoktak. Feljöttek utánunk, tudja?!
 
- Falusi vagy te is? - tegezte le hirtelen az öreg, s hozzátette - Nem gondoltam volna.
 
- Pedig az vagyok! - mondta a fiatal rendõr vigyorogva, s rákacsintott a társára - Járõrtársam is. Igaz, Pista bá?
 
A másik is mosolygott.
 
- Vagyunk egypáran, az biztos... Mikor hozták fel a gyerekek?
 
- Van annak már egy hónapja is. Elvittek az állatkertbe, meg a vidámparkba. Egész nap meg egyedül vagyok. Ilyenkor se érnek rá. Mind rohan nézni a televíziót.
 
- Azért akar világnak menni? Mert ugye, azt akar?! - firtatta a fiatal rendõr, s leült a padra, mint akinek más dolga sincs.
 
Az öreg is leereszkedett, s felé fordulva mondta:
 
- Gondoltam, kimegyek a vasúthoz. Testvérhúgom azt mondta, hozzá mindig mehetek.
 
- Nem is szólt, bátyám, hogy eljött? - ült mellé most a másik is.
 
- Úgyse hallották volna meg! - sóhajtotta az öreg sértõdötten - Lehet is azokkal beszélni!
 
- Hát arra nem gondolt, hogy megijednek ? Szeretik magát, ha egyszer azt mondja, hogy jót akartak. Így nem szabad eljönni tõlük... - mondta az idõsebb komolyan, s rábeszélõn folytatta - Vissza kellene menni, és beszélni velük. Vagy mi beszéljünk velük inkább?
 
Az öregember szaporán ingatta a fejét, tiltakozott erõsen.
 
- Még hogy rendõrt vigyek rájuk?! Becsületes emberek azok! Megijeszteni se akartam õket, de ha egyszer nem tudok megszokni.
 
Ezt már kétségbeesve mondta. A fiatal rendõr a kezére tette a kezét.
 
- Papa, hallgasson ránk. Menjen vissza szépen. Mondom, az én öregeim is így voltak vele, de aztán megszoktak. Meg, ha mondom! Már levetették a hacukát is. Ha látná õket, el se hinné, hogy nem városiak.
 
- Hova való vagy?
 
A fiatal rendõr tétovázott, aztán azt mondta:
 
- Az Alföldre... Ahova maga!
 
- Faluba?
 
- Abba hát. Egy egészen kicsi faluba... - mondta, s hirtelen mással folytatta. - Minek van ilyen erõs illata? Érzi maga is, Pista bá? Valami kölnit dobhattak el, vagy a szép lányok sétálgatnak erre?!... Na, mi lesz, papa? Hazakísérjük?
 
Az öreg felállt, s újra nemet intett.
 
- Visszatalálok magam is. - mondta, s kezet nyújtott az idõsebb rendõrnek, a fiatalnak meg azt mondta - Na, isten megáldjon! Üdvözlöm az öregeket. Hanem, te aztán már jó régen eljöhettél abból a faluból, ha nem ismersz rá az estike illatára.
 
Az idõsebb rendõrre rájött a nevetés, s elfordult kissé, a fiatalabb meg hebegve mondta:
 
- Estike?! Az volna?
 
Az öreg nem felelt, csak kalapjához érintette az ujját, s botorkálva elindult a park mögötti nagy ház irányába.
Ez az írás 2017. május 31-én került a NapSziget honlapjára.
 
Rényi Anna további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón