Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Fuchs Izabella
(1949- )
Múló idõ
Mostanában egyre többet gondolok az élet furcsa fintorára. Adott esetben éppen arra, hogy amikor az ember megszületik, akkor nagy bölcsességgel rendelkezik. Még beszélni nem tud, így nem tudja elmondani, kimondani - talán ez is segít? - de sokkal többet tud, bizonyos dolgokról, jobban tudja honnan jött, talán még azt is, miért. Szemléli a körülette lévõ világot, élõt és élettelent. Kicsit furcsán nézi az emberek izgatottságát, fõleg azokat, akik folyton körülötte ugrálnak.
  
Késõbb "elfelejti" ezt a tudást. Belesodródik maga is ebbe az izgága, felfokozódott emberi létezésbe, átveszi a viselkedési formákat, mintákat, amik körülveszik, és elkezdõdik a hajsza. Kapkod, szenvedélyes lesz, mindenáron ki akar tûnni, látszani akar és beszél, beszél - sokszor ostobaságokat, mint ahogyan gyakran azt is cselekszik. Pördül, fordul, siet, semmi másra nincs ideje csak a rohanásra. Iskolák, szerelmek, család és otthonalapítás, munka, gyereknevelés, karrierépítés, pénzkeresés, még nem elég, még és még...
 
Így telik el élete nagy része. Ezek az évek úgy elrepülnek!
 
Utólag visszatekintve perceknek tûnnek. Azután ötvenöt-hatvan éve körül lecsendesedik. Elõzõ éveire visszatekintve, önmagát akkor már forrófejû kamasznak látja. Már nem akar mindenáron részt venni az esze ment körforgásban, a csendet szereti, s ha nem is zárkózik be, figyelmesen szemlélõdik, és hallgat. Egyre jobban szereti az elmélkedést. Keresi azt a világra jött kis bölcset, aki születésekor volt. Talán elemzi elmúlt életét, cselekedeteit, de egyre többet gondolkodik azon, ki is õ, honnan jött, meddig jutott és hová tart? 
 
Szeret egyedül lenni. Soha nem unatkozik. 
 
Van, aki ilyenkor rukkol elõ valami elnyomott vággyal, lelassult világa felvillantja kreatív készségét. Festeni kezd, vagy szobrokat mintáz, esetleg ír - verset, prózát. Nem azért, mert elismerésre vágyik, csak valami, ott mélyen belül, önmagában erre ösztönzi. Azt mondják az okosok, õk a késõn érõ típusok. Szó sincs errõl.  
 
A nagy rohanásban elsodort önmagára találások ezek, felébredések. Ezért aztán tanulni kezd, képezi magát. Elmaradásait pótolja, könyveket vesz a kezébe. Minél többet olvas, tanul, annál inkább ráeszmél a nagy igazságra, milyen keveset tud. 
 
Az este a pihenésé. Az esti szürkülettel és a napnyugtával az élet idõsebb lesz, idõterek nyílnak meg mindannak, aminek az ember egy életen át örült. Nap a naphoz, év az évhez és élet az élethez illeszkedik örök ritmusban. S ebbe még az is belefér, hogy az ember aggódik egy mérföldekre élõ barátért, egy igaz emberért, egy kedves öregúrért, az alkonyatban megtalált boldogságért.
 
Élet és halál egy és minden idõben idõtlen. Csend van és örökkévalóság.
Ez az írás 2017. május 26-án került a NapSziget honlapjára.
 
Fuchs Izabella további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón