Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
T. Ágoston László
(1942- )
Bajuszpödrõ
Az a kis oktondi tigriskölyök a minap megpödörte Leó herceg bajszát. Nem volt az olyan komoly sértés, hogy azonnal le kellett volna harapni miatta a fejét, de hát azt se lehet hagyni, hogy valaki csak úgy ukmukfuk pödörgesse a leendõ császár legékesebb szõrzetét. Még akkor sem, ha szegrõl-végrõl rokon az illetõ. Az se mentség, hogy az óvodában történet a dolog. Mi az, hogy nem nyilvános helyen történt az inzultus? Ki meri azt állítani, hogy az óvoda nem nyilvános ház? Ott voltak körülöttük a kis kecskék, a farkaskölykök, a szarvasborjak, a vízicsibék, a parlagi tyúk, meg a fácánkakas csibéi. No, meg azok az örökké hápogó kacsák. Ott volt az óvónõ is, az a pöffeszkedõ pulyka, akibõl a büdös életben nem lett volna pedagógus, ha az a rövidlátó pávakakas nem téveszti össze a nejével. De hát megtörtént a dolog, és hogy mentsék, ami még menthetõ, az udvari erénycsõszök javasolták Leó császárnak az udvari óvoda élére.
 
Egyébként Leó herceg nem is vette annyira komolyan a dolgot. megelégedett azzal, hogy kárpótlásul leharapta a kis tigris két körmét, és a farkából egy alig tíz centis darabot. A dadus, a fekete gólya sógornõje megpróbálta visszaragasztani, de nem sikerült. Állítólag régi volt a ragasztótubus, és beszáradt a dobozba a kence. Erre aztán a kiskacsák elkezdtek hápogni, amire fölfigyeltek a palotaõrök, és a biztonság kedvéért a helyszínen fölfalták a dadust, meg a takarítónõt. Az utóbbi személyazonosságát azóta se sikerült megállapítani. No, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy ne legyenek ellentmondásosak a vallomások.
 
Az Üveghegyen túli, szél zúgatta nagyerdõ minden lakója, a Brillkirályság minden polgára éberen figyelt, és reszketve várta, mi következik ez után. Ha Leó császár felségsértésnek tekinti az ügyet, és kivégezteti Tigris kancellárt, akkor lehet, hogy a medvék, meg a farkasok polgárháborút robbantanak ki. Na már most az a nagy kérdés, hogy ebben az esetben ki az, aki a császár védelmére kel, és ki csatlakozik a medvékhez? No, de még ez se elég. Azt is tudni kell, hogy ki az, aki szárnyra kel, és elhagyja a nagyerdõt. 
 
Szárnyra kelni csak a szárnyasok tudnak, mint például a récék, ludak, galambok. Ezek lesznek az elvtelen erdõárulók. Bezzeg az a szerencsétlen zerge akármekkorát ugrik is, mindig visszahull a sziklára. Legföljebb összetöri a pofáját, de repülni akkor se fog.
 
Maradnak hát a szárnyatlanok. Szóba se állnak azzal a tovaröppenõ, szárnysuhogtató, megbízhatatlan népséggel. Ezeknek nemhogy bajszuk, de még szõrzetük sincs. Mit is becsülhetne bennük egy körmös, patás, négy lábon járó, megfontolt személyiség?
 
No igen, de hát az a szõrös, patás erdõlakó se egyforma ám! A múltkori császári fogadóórán is bepofátlankodott a trónterembe a birka. Azt mekegte, hogy panaszt tesz a farkas ellen, mert az az ordas kifigyeli, hogy õ mikor megy le a jerkéivel a patakra inni, és szándékosan fölkavarja a vizet, hogy õk ne olthassák a szomjukat. Igen, így mondta, hogy kifigyeli õket, meg szándékosan fölkavarja. Mármint a farkas, pedig neki joga van. Ezt már a császár se hagyhatta szó nélkül.
 
- Menj csak birka - mondta. - Majd én intézkedem. - És intett a kancellárnak, hogy sürgõsen intézze el az ügyet.
 
A kancellárnak volt egy unokatestvére, aki ugyancsak tigris volt, és kinevezték az erdõ rendõrminiszterének. Ez a miniszter másnap személyesen ment el a patakhoz, ahol a bárányék inni szoktak, és személyesen vette föl a tényálladékot. Olyan közel került az ügyhöz, hogy végül fölfalta az egész családot. A kancellár meg jelentette a császárnak, hogy végleg megoldották az ügyet.
 
Sokan haragudtak a császárpártiakra, akik kizárólag húson éltek. Állítólag szívbõl utálták a salátákat, viszont a fûevõk soraiból szerezték be a mindennapi betevõ falatjukat. Lám, a szarvas, meg a zerge megelégszik a rét füvével, õk meg istennek képzelik magukat, és ragaszkodnak az élõ áldozathoz. Erõszakos, vérengzõ népség… No, de lesz itt még népszavazás!
 
Amint megtörtént ez a kis nézeteltérés az óvodában, és a kiskacsák világgá fecserészték a történteket, a nagykacsák, meg a többi madár fölültek a fákra, onnét pocskondiázták a patásokat. Csupán arra kellett vigyázniuk, hogy a vércse, meg a sas le ne csaphasson rájuk, mert azok erõsen kilógtak a frakcióból.
 
A patások is sanda szemmel néztek a körmösökre, hiszen gyakran megesett, hogy merõ tévedésbõl közülük szedték az áldozataikat. Egyszer rajta is kapták a tigrist, amint egy gazella tetemét cipelte föl a fára. Õ azzal védekezett, hogy nem is az övé az a gazella, hanem az oroszláné, õ csupán segíteni akart neki, mert egyedül nem tudott fölmászni a fára.
 
Szóval oda jutott a közhangulat, hogy mindenki utált mindenkit, mert az az ostoba tigriskölyök megpödörte Leó herceg bajuszát.
 
Tigris kancellár úgy gondolta, hogy talán egy kis ünnepi ajándékkal kibékíthetné a császárt. Elment hát vadászni a barátaival, és két szarvasbikát, meg egy gazellát, no meg két névtelen szárnyast tett le engesztelésül a császár lábai elé.
 
- Elfogadom - mondta a császár, és rögtön el is kezdte ropogtatni a gazella gerincét -, de soha többé ne forduljon elõ hasonló eset. Küldjétek emigrációba a kacsákat!
 
Újra béke és csend borult az Üveghegyen túli, szél zúgatta nagyerdõre, de a lakói attól kezdve sanda szemmel figyelték egymást. A földhöz ragadtak utálták a szárnyasokat, a legelészõk meg a csontropogtatókat. Leó császár viszont éberen ügyelt a rendre, és a zsebében hordta a bajuszpödrõt.
Ez az írás 2017. május 15-én került a NapSziget honlapjára.
 
T. Ágoston László további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón