Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dezsõ Ilona Anna
(1961- )
Rózsák és lányok
Titkok könyve - ciklus
Valahol, az egyik olyan városban, melynek határában hatalmas kémények jelzik a szocialista iparosítás elõrehaladtát, él egy kedves házaspár, kislányukkal, elsõ emeleti szoba-konyhás lakásukban. Úgy telnek napjaik, mint mindenki másnak ebben a városnegyedben, dolgoznak, ki-ki a maga szakmájában. A férj géplakatos a fém-alkatrészeket gyártó üzemben, míg az asszony cipõfelsõrészeket készít. A gyermek nagy szeretetben növöget, a franciaágy lábánál elhelyezett kishencseres világában.
 
A gimnáziumot ugyanott kezdi el, ahol a város köztiszteletben álló, magas beosztású embereinek ivadékai, egy patinás iskolában, mely nem csak a környéken híres, de az egész országban úgy ismert, mint ahonnan csak a legtehetségesebb diákok kerülhetnek ki, akik elõtt megnyílnak még a legjobb egyetemek kapui is. 
 
Szerényen, bátortalanul lépked osztálytársnõje mellett az elsõ napon. Õ, az egyszerû munkásemberek gyereke, míg padtársa "felsõ sorbéli", mert csak így hívják azt a villanegyedet, ami az elmúlt 10 évben épült a pártfunkcionáriusok számára. Édesanyja mindent félretéve pénzt gyûjt, már évek óta készül erre a négy esztendõre, magától megvonva a legalapvetõbb nõi dolgokat is, harisnyái összefércelten, még a varrás melletti szemet is felszedeti a harisnyajavító öreg nénivel a piac melletti kis bódéban. A férj morgolódik is emiatt eleget;
 
- Kata! Nem jól vannak így a dolgok! Ez nem helyes! Majd megszokja a sok úri nyavalyát, aztán amikor rájön, hogy nem tartozik közéjük, össze fog omlani ez a gyerek - de az asszony ilyenkor legyint egyet, hiszen neki is megadták mindezt a szülei, még sem szállt el önmagától, az érettségit követõen elment szakmát tanulni. De legalább van érettségije, nem úgy, mint a többi gyárban dolgozó nõnek! Ezt nagyon fontosnak tartja, hiszen ki tudja, hátha olyan életkörülményeik lesznek idõ közben, hogy valamit csak tud majd kezdeni ezzel a lány, ha már neki nem adatott lehetõség a továbbtanulásra.
 
- Majd Zsuzska többre viszi, ha addig élek is, de még ha krumplira se futja, akkor is taníttatom, õbelõle nem lesz szalagmunkás, tanárnõ lesz, vagy valami hasonló, mûvelt ember - mondogatja esténként férjének.
 
Zsuzska szófogadó teremtésként, szépen halad tanulmányaival, évrõl évre okosodik, minden szülõi értekezlet egyre nagyobb büszkeséggel tölti el a szülei szívét. Ilyenkor mondogatja is Kata a férjének: - Látod milyen jó, hogy nem szakmunkásképzõbe adtuk?
 
- No, no! A nyúl még kint ugrál a mezõn, ne fõzd elõre a vizet! - inti türelemre a férfi.
 
Méltósággal érkezik el a szalagtûzõ bál. Már hónapokkal elõtte készülõdnek rá, az évekig spórolt pénzecske, akár szalma a tûzön úgy kopik, mire a nagy napra felébrednek. Zsuzska tündököl, fekete copfjait anyja kiengedi, megmossa, majd hatalmas csavarókba szorítja be, melyekkel igen kényelmetlenül telik a délelõtt. Délutánra aztán megérkezik a fogadott fodrász, aki a bebodorított hajtengerbõl csinos kontyot varázsol feje tetejére. 
 
- Nézd, milyen szép a mi lányunk! - lelkendezik Kata.
 
- Ez már igaz! - válaszolja elégedetten a férfi.
 
Szinte meg sem hallja, úgy sertepertél gyermeke körül, mint egy úrnõjét öltöztetõ komorna.  A szoba-konyha meglehetõsen szûknek bizonyul, tele a nagy alkalomra összevásárolt finom ruhadarabokkal, kosztüm, öltöny, keményített fehér ing jégre vasalva... csokornyakkendõ, mit végül csak nem sikerül a vasmunkás nyakába erõltetni, mondván, bármit megtesz a családjáért, de pingvinbe nem alakul át még értük sem, így az parlagon hever a Zsuzska kis hencserén egész este.
 
Az ünnepségen feszül az apai mellkas, még a megedzett vasmunkás is, amikor a lánya ott táncol elõtte habfehér ruhában, akár egy angyal, elérzékenyül, végigszipogja a nagy eseményt. Nekifeszül az évek óta elnehezült láb, a mindent feledtetõ élmény magával ragadja egy olyan világba, amit már-már elfedett. Megízleli ismét a szabadság elsöprõ érzését, repítheti ezt a tüneményt, aki viszonozva könnyed lebegésüket, ráhajtja míves arcocskáját apja vasforgácstól érces kézfejére. A létfeledésben képes megfordulni az egész világ, az illúzió is valóra válik. Eltûnik az ellenszegülés, s oly kecsesen vezeti gyermekét középre, mint egy sokat tapasztalt táncos. Igazzá válik a feltételezés, hogy egy adott pillanatban még a legkeményebb fa is képes a mozgásra. A lány szoknyájának több tucatnyi tüllrétege hasítja a levegõt. Az édesanya szemében is feloldódik minden korábbi feszültség, s csak az érzelem sugallta áradat jelzi megnyugvó pillanatát. Ebbõl a csodajelenetbõl is vissza kell térni a valóságba, hirtelen elhalkul a zene, felébresztve a mámorban úszókat. Pár percnyi tündöklést követõen, a nyugtalan zsivaj visszatér. Az önkívületig felizgatott szülõi szívek erõs dobogásától hangos a tér, szájukon úgy csillog a mosoly, mint mécsen a parázs, mielõtt végképp kioltanák. 
 
A büszke apa legjobban mégis akkor hatódik meg, amikor bejelentik, hogy az igazgató mellére kislánya tûzi fel a szalagot, miután a 4 felsõs osztályból õ érte el a legmagasabb tanulmányi eredményt. A gimnáziumi évek alatt egyszer sem ingott meg, folyamatosan osztályelsõ volt, jó magaviseletû, csendes, tehetséges tanuló. 
 
Ahogy az érettségire varratott matrózruhában elvonul elõtte Zsuzska, belémar a felismerés, hogy ez a felnõtt, csinos nõ, bizony az õ nagy lánya. A házban már nincsen gyermek, Zsuzska pontosan olyanná vált, mint néhai édesanyja volt, s miután õ is rá ütött, a lánya úgy hasonlít hozzá, mint egyik tojás a másikra. Ettõl a pillanattól megváltozik minden, már nem számít hány plusz mûszakot kell vállalnia, csak a cél, hogy az õ egyszülöttje egyetemre járhasson. A nagy napok is gyorsan érkeznek, múlnak is, lassan csak az emlékek maradnak, a gyermek az érettségi-, majd a felvételi vizsgákra készül.
 
- Ne légy már ilyen szõrösszívû! - kérleli férjét Kata - Majd megleszünk valahogyan, engedd az Orvosi Egyetemre. Nincsen nekünk több gyerekünk csak ez az egy. - Erre, mit is lehetne mondani... amikor még szeme elõtt a kecsesen lépkedõ báli ruhás tünemény... 
 
- No, hát legyen, aminek lennie kell!
 
Úgy csavarodnak köré a lányok, mint a kígyó azon a bizonyos fán Éva körül, mit számít hány évig és mennyit kell majd túlórázni, csak a gyereknek teljesüljenek álmai, hadd váljék belõle tanult nõ. A korábban zsellérsorsban tengõdõ családban, erre még úgysem volt példa. Ugyan mibõl is mertek volna ábrándozni, így õk is örültek, hogy sikerült kapni egy kis lakást a város egyik peremkerületében és még egy ócska autóra is futotta a sokévnyi munkabérbõl. 
 
S mint lenni szokott ebben az életben, az események nagy gyorsasággal követik egymást, egyszer csak arra ébrednek, hogy az érettségin is túl, a felvételi vizsgák eredményhirdetésén kutatják a névsort. Micsoda öröm, Zsuzska neve fent a mindent eldöntõ táblán, ott virít a legelején. Az ember körül megfordul a világ, mert akkor tudatosul benne, hogy ez nagyon sokba fog kerülni. Hazafelé végig ott dübörög agyában: pénz... pénz... pénz... de mibõl?
 
- Ne rontsd már el a kedvünket, majd csak megleszünk! - méltatlankodik Kata, amikor szembenéz elsápadó férje kérlelõ tekintetével.
 
Osztanak, szoroznak, végül kölcsönt is kell kérni, mert az induló jegyzetfüzet-csomagot sehogyan se bírják megvásárolni másként. Hát még az orvosi kezdõ készletet: sztetoszkópot, köpenyt, vérnyomásmérõt... megkezdõdik a család eddigi legnagyobb próbatétele. Kollégiumi elhelyezést nem kaphatnak, hiába laknak órákra az egyetemtõl, mert a megyén belüli diákoknak nem jár. Az állami elhelyezésnek sok egyéb feltétele sem adott az õ esetükben, hiszen nincsen rászorultság, mindkét szülõ munkahellyel rendelkezik, egy gyerek... stb., így kénytelenek albérlet után nézni. Akkor esnek igazán kétségbe, amikor megtudják annak költségeit. Mit tehetnek mást, Kata fizetését minden hónapban átutalják a házinéninek, aki egyre követelõzõbb, egyre magasabbra emeli a mércét, még ezt is hozzanak, meg azt is, tojásból is egyre több kell, tej, túró... Egy idõ után lemondanak a házi kosztról, s megmaradnak csak a kvártélynál, ami nem nyeri el a néni tetszését. Ettõl kezdve pokollá teszi a fiatal lány életét.
 
Kata napestig, sõt, nemegyszer másnap reggelig dolgozik, alvási idõbõl egyre ritkában futja, minden munkát elvállal, de még így is hó végére, hol az egyik szomszéd, hol a másik jóindulatára kénytelenek hagyatkozni.
 
Bár nagy nehézségek árán, végül túljutnak az elsõ esztendõn. Zsuzska igen szótlan egész nyáron. Hiába kérdezik, nincsen megbeszélnivalója szüleivel. Kata mérhetetlenül szomorú, a férjének nem mer szólni, de egyre jobban aggódik a lány viselkedése miatt. Õszre némileg oldódik a feszültség, jönnek az újabb gondok, a tavalyihoz képest is sokkal drágábbak a jegyzetfüzetek. Albérletet cserélnek. Magasabb költség, drágább egyetem. Kata napi 12-14 órát görnyed a cipõfelsõrészek fölött. Még szerencse, hogy van elég megrendelés, így kap lehetõséget a túlmunkára. Férjével váltják egymást, a gyárban az éjszakai mûszakot fizetik jobban. Egyikõjük épp hogy kiszáll az ágyból, mire a másik beleesik. Már egyáltalán nem bizonyul szûknek és kicsinek a lakás, úgy kiürült az elmúlt évben. November elején, pár héttel Zsuzska elutazását követõen furcsa telefont kap a család. A fõbérlõtõl érkezik az üzenetrögzítõre a hír, hogy Zsuzska bezárkózott a szobájába és már napok óta nem akarja kinyitni az ajtót. 
 
- Mi történt? - kérdi Kata kétségbeesve, amint megpillantja férjét a portán.
 
- Baj van, az üzenetrögzítõn találtam egy nem túl biztató hírt. Hiába hívom telefonon a lányunkat, nem veszi fel.
 
Nem szaporítják a szót, idegesen hajtanak át a városon, gyors pakolás, szinte még abban az órában elindulnak a kétórányi járásra található egyetemi város felé. Kata idegesen tördeli a kezét, míg férje minden ujjperccsattanásra beletapos a gázba. Kapkodják lábaikat, a negyedik emeleti lakás ajtajáig pillanatokon belül felérnek. Hiába csengetnek, senki sem nyit ajtót. Idõközben besötétedik, nem tudnak hová menni, leülnek a felsõ lépcsõfokra. Kevés idõ elteltével megsajnálja õket az egyik ajtó mögül leselkedõ szomszéd néni;
 
- A lányukat keresik?
 
- Tud valamit róla? - esik neki kétségbeesve Kata.
 
- Sok mindent nem, valami olyasfélét említett a mentõs a telefonba, hogy tiltott abortusz... - s erre görcsbe rándul a gyomruk.
 
- Hol van itt a szülészeti klinika? - kérdi higgadtságot színlelve az apa.
 
- Kétsaroknyira jobb oldalt, odavihették, máshová nemigen értek volna el vele, amilyen rossz állapotban volt.
 
Eleget hallottak, hármasával ugorják át a lépcsõfokokat, a kocsiról megfeledkezve szaladnak, ahogy bírnak. A kórház kintrõl hatalmas komplexumnak tûnik, több épület egy udvarban. A fõbejáratnál a recepción érdeklõdnek.
 
- Ma délután hozták be a lányt, kivérzett állapotban. Menjenek fel a C épület második emeletére, oda szállítják a tiltott abortuszosokat, míg kiér a rendõrség.
 
Nem néznek egymásra... Õk már mindent értenek, ezen nincs mit megbeszélni... vagy mégis? Hogyan lehetséges az, hogy mindebbõl õk semmit sem vettek észre? Most sem helye, sem ideje a szemrehányásoknak, igyekeznek, ahogy bírnak, az említett épület irányába, a nõvérszobáig meg sem állnak. Zöld ruhás nõ ül a pult mögött, ír valamit, amikor elé toppannak. Egyszerre érdeklõdnek Zsuzska felõl, mire az udvariasan feláll.
 
- Majd a doktor úr, tudja, mi nem adhatunk felvilágosítást - s már megy is egy ajtó irányába.
 
- Türelmetlenül várnak, le- s feljárkálnak, nehezen telnek a percek, de a doktor Úr csak nem közelít egyik irányból sem. Kata bekopog a hozzá legközelebb esõ ajtón, amin korábban a nõvért látta eltûnni, s miután semmilyen választ nem kap, benyit. Bár ne tette volna...
 
Lábai elernyednek, vitustáncot lejtenek térdei. Az idõ, mint legfõbb gyilkos hirtelen megáll. A zajtalan semmiben, ahonnan már nincsen visszaút, egyre sûrûbbé válik a levegõ. Maga elõtt látja kivérzett testét, amikor lányának születésekor, egy gondatlan bába hibája miatt, majdnem ottmaradtak mindketten azon a bizonyos ágyon, csak a teremtõ Isten csodája volt életben maradásuk.  Hogyan lehet kétszer belelépni ugyan abba a zavaros, sodrásától járhatatlan folyóba? Verejtékezõ homlokán az erek kidagadnak, vészharangot kongat halántékán a félelem. Szemközt, egy ágy mellett köpcös ember takarít, mindent beborít a vér. De milyen vér? Lehet, hogy az õ vérük? Rózsák és lányok? Azok a vörös rózsák, jut eszébe egy újabb emlék... ilyet csak azok a hûtlen virágok tehetnek! Hová lett illata, mely oly sokszor ejtette kábulatba? Vajon Zsuzskát is hamis szépség kergette bajba? Õ is elhitte a szerelem álnok csokrába szõtt hamisságát? Jaj, csak hasadna meg az a sokat megélt anyai szív! Csak ne kellene meglátnia ezt a kegyetlenségtõl átszõtt piszkos vásznat, melyben ott lapul valamennyi kioltott lélek sóhaja...
 
A lányát viszont nem találja. Vészjós pillanatok, mire az ember észleli kérdõ, rémült tekintetét. 
 
- A lányt keresi?
 
Igen, válaszolná, de nem jön ki hang a torkán.
 
- Menjenek le az alagsorba, balra az utolsó ajtó.
 
Több szóra nincsen szükség... odalent, hol a sötétség az Úr, már nincsenek titkok...
 
2016. április 17.
Ez az írás 2017. május 13-án került a NapSziget honlapjára.
 
Dezsõ Ilona Anna további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón