Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Gazdi tanoda (folytatás)
Következõ este Andrea odaült Tom ágya mellé és folytatta a mesét Pajzánról és Legendáról. Tom már ült az ágyában és ezernyi kérdéssel ostorozta édesanyját. Te miért nem ülsz rá mondjuk Legendára. - Õszintén? Tériszonyom van. Tudod kisfiam, én már a lótól sem félek,  a lépcsõ felsõ fokáról átöleltem Legendát és simogattam, biztos érezte, hogy szeretem. Azonban mikor sorstársaim egyre csak biztattak: Eszter! Eszter!, odaszóltam nekik, engem ne biztassanak. S hiába minden, nem voltam képes ráülni Pajzánra. Gondolhatták, hogy ez megint egy játszma, bele sem gondoltak a többiek, mily hosszú utat tettem meg Dorisztól Legendáig.
 
Édesapád tudja csak igazán, mennyire féltem az állatoktól. Neki volt a Dorisz nevû ír szetter kutyája Egerági nagymamájánál. S bizony még a barátai is látták, mennyire félek tõle. Írtóztam minden állattól. Dorisz a maga módján elbûvölt, s megtanulta, ha a lábam elõtt lefekszik, akkor megsimogatom a füle tövét. - Anya Te ezt nekem még sose mondtad eddig, hogy féltél az állatoktól. - A helyzet az, nem akartam kimutatni, nehogy Te is féljél tõlük. Tudod kisfiam, az állatok az ember jó barátai. A felnõttek példáját követik a gyermekek, s nem szerettem volna, ha Te is félnél az állatoktól. A szülõkön nagy a felelõsség, milyen példa, amit követnek. S mivel csak a szépet szeretném átadni Neked, szívem mélyén tudnod kell, mindig a legjobbat akarom Neked. - Anya, ezt most nem értem. - Te bebizonyítottad, hogy nem félsz az állatoktól, mikor Húsvétra kaptál egy nyulat, s én alig mertem megfogni még a ládát is, Te önfeledten játszottál vele. - Ez igaz. - felelte Tom. - Látod kisfiam, még úszni is megtanultál, pedig én még azt sem tudok. - Anya akkor Te anyámasszony katonája vagy? - kérdezte Tom. - Ezt meg honnan veszed? Ezt a kifejezést én még nem mondtam Neked, soha. - Az oviba mondták nekem. Ne legyek én anyámasszony katonája, mikor azt mondtam valamire, én ezt nem tudom megcsinálni. - Na látod, ezért nem akartam gyengének mutatkozni - s Andrea kissé feszengett -, de a gondolataiban megszakítva - kisfiam. - mondta - Anya, úgy szeretném, ha nem lennél anyámasszony katonája. - Andrea szeme könnybe lábadt. - Most imádkozzál kisfiam, s lesd el édesapádtól mindazt a jót, de csakis a jót, amit Neked tud adni.
Ez az írás 2017. május 1-jén került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón