Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Egy nõvér naplójából
Verõfényes nap volt, mikor a rehabilitációs osztályon lázasan készülõdtek a betegek, mit betegek, bár a mindennapokban találkozhatnának, ilyen segítõkész igazi közösséggel. Egyik társuk búcsúztatására készülõdtek.  Összegyûltek, mikor az ünnepelt  társukat úgy sietették a városi könyvtárból, hogy induljanak vissza az osztályra, ahol már türelmetlenül várakoztak a többiek. S mikor "hazaértek" körben állva a kör közepére ültették az ünnepeltet. S megszólalt a zene. "A kör közepén állok, körbe vesznek a jó barátok", s az osztály életébõl, a rendezvényekrõl levetítettek egy pár képet. A távozó paciens zavarban volt, csak fogta a fejét, s a meghatottságtól csak annyit mondott: - Ezt nem hiszem el. Ilyen nincs. - Mikor aztán egy palackba tettek pár jó szót, leírt gondolatokat, s olvasta, ez volt már a jéghegy csúcsa. - Ezt magammal viszem. S majd magányos estéimen olvasni fogom, az már bizonyos. A dohányzási szünetben lépett be Andrea a csoport szobába, mikor már javában táncoltak. - Na de ilyet - gondolta Andrea. Megcsapta az önfeledt öröm hangulata. Ott ült s várt - Vajon engem is felkérnek táncolni? - s csak ült és várt. S megtört a varázs. Egy fiatal páciens felkérte, s már az eszét sem tudta, mikor táncolt is férfival. Egy tánc megköszönés, ahogy illik, s leült Andrea. Újból várt. Vajon az ünnepelt is felkéri? Annyi jó tanács volt a tarsolyában, amit el akart mondani, s egy tánc, közös fotó, egy két gondolat, majd elköszönt, hagyva a többieket a technika csodáival ügyködni. Érezte a remegést. Elhessegette, mert a férfiakkal nem volt szerencséje, de a rehabilitáció nem is errõl szól. A barátságról, az együvé tartozásról, a segítõkészségrõl. Majd a dolgos hétköznapokban jó lesz vissza emlékezni arra, milyen is volt itt lenni. Az osztályról sok mende-monda kelt szárnya az elõzõ években, így aztán mindenki félt, ha szóba került a rehabilitációs osztály.
 
- No de kérem, a sok jó sikert azt nem értékelik, mert a jó példa az nem hír, s ha van valami mende-monda, rossz indulatú pletyka, romba dönt mindent. - Miért ilyenek az emberek? - Merjünk beszélni a jókról, bizonyítsuk be a világnak, ilyen, igen ilyen az igazi orvos-nõvér munka. Ez a rehabilitáció lényege. S ekkor a nõvér elmosolyodott. bizony ezt csak élethivatással, lehet tenni, boldog volt, mert látta azt, hogy munkájuk nem hiába való s a siker történeteket világgá kell kürtölni, hulljon le a lepel az emberek szemérõl! Merjenek az emberek segítségért fordulni, Istenem, ha már egy embernek visszaadta az életbe vetett hitét, s a sok egy ember, már alkot egy közösséget - még mindig mosolygott, s elindult a nõvér pult felé.
Ez az írás 2017. március 31-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón