Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Kozák Mari
(1954- )
Az elsõ hóvirág
Mosolygósan ébredt a reggel, szél úrfi a lépcsõ tetején álldogált, hosszú kabátja a követ érte, gallérja felhajtva, a gombok halkan beszélgettek a zsebbe rejtezett pillanattal.
 
A vén kõris álmot törölt ki a szemébõl, karjait óvatosan nyújtogatta az ég felé, nem akarta megzavarni a szunyókáló madarakat.
 
Egy öreg gerle - valószínûleg, már nagyot hallott - átszólt a nyárfán bóbiskoló párjának, aki megijedvén a hangos szótól, majdnem leesett az ágról. Szerencsére, még idejében megkapaszkodott egy vékonyka gallyban. Nagyon csúnyán nézhetett, mert társa szárnya alá rejtette fejét, és valami bocsánatfélét dadogott.
 
Szél hangosan nevetett a megdorgált madáron, majd a hóvirághoz lépett, és finom csókot lehelt szépséges arcára, és súgott a fülébe mindenfélét. Az meg belepirult a bókokba, majd szégyenlõsen hajtotta fejét a pimasz szél vállára.
 
Már vártalak - suttogta - és karját felé emelte.
 
Gyönyörû vagy - udvarolt a szél -, nálad szebb virág nincs az udvaron.
 
Szél, miután kiudvarolta magát, tovalibbent a bokorhoz, megcsipkedte arcocskáját, megsimogatta még tar fejét, és szó nélkül ölébe ült. Sokáig beszélgettek, dicsérték az idõt, örömködtek, hogy végre a tél elindult a hegyeken túlra, és a tavasz siet feléjük, a kertek aljáról már hallatszik lépteinek nesze.
 
Közben a reggel megelégelte, hogy nem figyelnek rá, nyakába kanyarította sálját, és elindult a tél után. 
 
Persze nem gondolta komolyan, csak hitte, talán így nagyobb figyelmet kap. Tévedett. Szél halkan köszönt, majd a hintába ült, lehunyta szemét, és ringatta magát, ahogyan a gyermektõl tanulta. Elõre, hátra, elõre...
 
A délelõtt nem volt ilyen szeszélyes, mint a reggel, ahogyan megérkezett, azonnal leült a lépcsõre, és hangos beszédbe elegyedett az udvar lakóival. Délig hangoskodtak, nevettek Szél viccein - olyankor még a Nap is mosolygott -, vagy éppen hallgattak, mert elfáradtak a bohóckodásban. 
 
A hóvirág figyelte õket, és emlékezett.
 
Akkor is ilyen szép nap volt, a szél megcsókolta, a bokor is dicsérte, õ meg szerényen álldogált zöld ruhájában, és a gyermeket várta. Tudta, ha megérkezik, neki kell menni, de nem volt miatta szomorú, hisz odabent olyan szép volt minden. Karcsú vázába állították, friss vizet kapott, és a gyermek csodálta szépségét. Boldog volt vele. 
 
Mára csak az emléke maradt, a gyermek messze ment, túl a hegyeken, oda ahonnan vissza nem térhet. 
 
Kétszer jött el a tavasz, kétszer öltözött új ruhába, kétszer hívta magához azt a valaha emléket. Sírt, fejét tenyerébe rejtve, nehogy valaki észrevegye. 
 
Szél mellé térdelt, homlokát csókolva búcsúzott el tõle, aztán a lépcsõig lebbent, majd a kulcslukon beszökött a szobába. 
 
Csend ölelt csendet, a karcsú váza üresen pihent az asztalon, várta, hogy... 
 
Az asszony, kezében egy szál hóvirággal a váza elé lépett, vizet töltött bele. Finom mozdulattal tette a virágot a vázába. Ezt szeretted - suttogta - hoztam neked, a legelsõt...
Ez az írás 2017. március 30-án került a NapSziget honlapjára.
 
Kozák Mari további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón