Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Hornyik Anna
(1969- )
Lábadozás két variációban
II. Álomébredés
Ködös, párás az idõjárás, a háztetõket és a járdákat, úttesteket foltokban vastag hóréteg borítja. A nappalokat az éjszakától csupán az ezüstszínû égbolt különbözõ árnyalata különbözteti meg, de õ is csalóka. Helga többnapos lázban úszva fekszik dohossá váló ágyában. Egy pillanatra kitekint az ablakon, de a felhõktõl sem tudja meg, hogy az éjszakai vagy a nappali fényben úsznak-e. A mechanikus ébresztõóra sem ad kérdésére választ, három órát mutat.
 
Visszaesik ágyába, fülel. Úgy érzi, a nehezén túl van.
 
Idõszakonként felsóhajt.
 
Az összes régi lázálma ismételten végigfut rajta teljes összevisszaságban:
 
Elõször két kérdésre válaszoljon. Vajon milyen ruhában várná a jót? Kidobta a ruháit. Ki az eszményképe? Nyelvöltve: a Télapó. Honnan tudja?
 
A harmadik lázálmában egy egyszobás lakásban találta magát egy ággyal, szekrénnyel, rozoga ablakkal és hol nyitott, hol zárt ajtóval. A szoba sarkában vasbili. Kibirhatatlanul hangos zene szól, Helga mielõbb ki akar jutni onnan. Erõfeszítéseit feladván tud csak kijutni a szûkös, túlontúl zajos helységbõl. Fellélegzik, de a másodperc töredékére: egy tágasabb fehér szobában találja magát, ugyanazzal a zenével (Do the locomotion), valamelyest halkabban. Körülbelül ötször, vagy hatszor ismétlõdik meg a jelenet, 5 vagy 6 egyforma lakásban, amely úgy épül egymás köré, mint a labirintus... Felriadt.
 
A másodikban egy óriási, mindent kitöltõ szív ütemes dobbanását, az abszolút, félelmetes magányát hallotta. Nem hisz a füleinek. Visszafekszik, a szív újra dobog. Az enyém? A mennyezetet és a födémet megremegtetõ szívdobogás között apró kisebb szívdobogásokat hall. Elaludt.
 
Az elsõben egy végtelen létrán mászott, s minél inkább feljebb haladt, annál inkább fázott és magányosabbnak, tehetetlenebbnek és bizonytalanabbnak érezte magát. Ezért nem aggódik. A létra egyik fokán a szél oly mértékben fújt, hogy már nem is tudta, létrán jár-e vagy a létrába kapaszkodva lebegett. Fázik.
 
Az ötödikben egyik pillanatról a másikra egy vasabroncsot kezd érzékelni a szive körül. Mind erõsebbé és erõsebbé válik a nyomás: egy kérdést hall, mi szeretne lenni. Télapó. A nyomás megszûnik, levegõhöz jut. Elaludt.
 
A negyedikben már a Föld kétdimenizós térképe felett hajol, látja az embereket, miként formálják, fogalmazzák, írják életüket és önéletrajzukat. Látja önmagát, az összekuszált életvonalút s elborzad a látványtól. Kétségbeesik.
 
Érdekes ez az érzékelés, melynek a saját szemszögünk az ellensége. Nyitott szeme jobb felsõ sarkánál, mint a filmvetítések meghibásodásakor, a filmszalag kezd zsugorodni, szamárfüles lesz. Lát egyet s lát mást. Nem érti.
 
A szél hirtelen dühösen kinyitja a konyhai ablakot, a nappali szobai ablakkal együtt hatalmas huzatot és friss, csípõs levegõt ont be az egész lakásba. Helga csuromvizesen, a megszámlálhatatlan küzdelem keserû izzadtságának meleg nedvébe burkolózva siet becsukni õket. Talán sikerült.
Ez az írás 2017. március 27-én került a NapSziget honlapjára.
 
Hornyik Anna további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón