Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Idõutazás
Andrea betért a Ferencesek templomába, s leült, majd elmélkedett. - Tudod, Atyám idõutazásban volt részem. Felkerestem egy bölcset, akit Mesteremnek neveztem el. S õ említette, hogy az idõutazáson azt értjük, hogy a múlt évszázadaira, netán a jövõre nézve képzeljük el. - Nem Mester - válaszolta Andrea. - Egy nap alatt történt. - Akkor, hogyan lehetséges az idõutazás. Arra mondjuk, aki évszázadokat utazik át a múltból, vagy a jövõre, mint, már említette. - Mester, el tudja azt képzelni, hogy igenis egy nap alatt megfordul minden? - Igaz nem évszázados, de úgy 30 éves utazás. - Mikor reggel megtettem másfél óra gyaloglást, teljesítve karitász tevékenységem, fáradtan ültem le a fotelbe. A célállomás elérése elõtt még szippantottam a friss levegõbõl, hallgattam a madárcsicsergést, csodálatos környezetben örültem a szabadságnak. - Még mindig nem értem? Hol itt az idõutazás. - Folytatnám, ha nem szólna mindig közbe - szólt indulatosan Andrea. Úgy, amúgy békés teremtés volt. Hibája az, amivel tisztában volt, mintha sokszor a gondolatai elõbbre járnának - egy szó, mint száz, megvárta a délután 2 órát, s leballagott a kerámia mûhelybe. Ott már sürgölõdött Gabi, a kerámia készítés mûvésze, s férje segítségével, elõkészítették a munkához valókat. Érzõdött az egészséges hangulat, s az összhang, ami köztük volt. Ekkor jutott eszébe az a pár boldog év, amit férjével töltött el. Nyoma sem volt a betegségnek. Igazi tevékeny, olvasás, zenehallgatás, szórakozás, s minden, ami az egyetemistáknak részese volt. Tudja Mester, én esti egyetemre jártam, és dolgoztam, míg férjem orvostanhallgató volt. Igen, ez az idõ, ami maga volt a paradicsom. Pici lakásban éltünk, ez azonban nem számított, mert a kunyhóban is lehet valaki boldog, a boldogság nem azt jelenti, hogy palotában lakik valaki, hanem az érzelmi gazdagság, ami bizony egy kis kunyhóban is elfér. - Szóval ez az idõutazás - próbálta megérteni a Mester. - Tudja, szeretnék újból olyan egészséges lenni, mint annak idején voltam, s azért fordultam Önhöz, talán tud valami tanácsot adni, miként tehetnék azért, hogy újból egészséges emberré váljak. - A Mester megvakargatta füle tövét, s elmélyülten gondolkodott: - Lehet, hogy kegyetlenségnek tûnik, de engedje el elõször is a múltat. Azt mondják, ugyan abban a folyóba nem lehet kétszer bele lépni. Szíve mélyén agyában hátul raktározza el ezt a boldog érzést, de próbálja meg a mában élést. Az élet a jelenben is tartogat csodákat, mint ahogy már említette. Idézze fel, a tragédiák után mikor is volt boldog. Írja fel egy tiszta lapra, minden nap. - De mit? Azt, hogy fáradt vagyok, hogy szorongásaim vannak? Félek mindentõl, Zúg a fejem a sok locsi-fecsitõl? A hátra hagyott zûrös ügyeimet, aminek oka a betegségem volt? - Nem erre gondoltam, hanem a jóra, például ma tudtam nevetni, és nevettetni. Tevékeny voltam, Elvégeztem a rám mért feladatokat? Érdeklõdtem mások egészsége felõl, vigasztaltam a vígaszhatatlanul elkeseredetteket? Minden nap egy újabb tiszta lap. A jelen helyzetében nem akarhatja senki, hogy a szemétdombra kerüljön, s ezt vésse be jól a fejébe! Úgy van! Mindennap a tiszta lap tetejére írja fel - senki nem akarhatja azt, hogy a temetõben végezzem, vagy hogy a szemétdombra kerüljek! - Elgondolkodott Andrea. - Talán egy próbát megér. Nagyon nehéz ez az út, mert a vérébe ívódott a sok önsanyargatás, azt gondolta vezekelnie kell. S feltette magában ezt a kérdést: - Ha ma nem örülök annak, hogy van két lában és két karom, hogy segíthetek másokon, s merjek lépni, még, ha mindenkinek nem is tetszik. - Minden nap tegye fel magának ezt a kérdést, s érezze, ha tud majd ezeknek örülni, no akkor egyenes út vezet el a boldogsághoz. Örült Andrea, hogy betért a templomba,s az Atyának elmondhatta, még ha csak gondolatban is, hogy mit üzent a Mester, tudta, hogy válaszát az Isteni gondviselés vezérelte, s mikor kilépett a templomból, a Nap sugarai ragyogtak, s gondolta: - Már ma el kellene kezdenem a ma szeretését - ezért mosolyogva tette az utat hazáig.
Ez az írás 2017. március 26-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón