Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Sógor Zsuzsanna
(1957- )
A kápolna
Mostanában egy régi kápolnára gondolok.
Az  országút mellett állt a füves árokparton, szederfák árnyékában.
Kívül sárgára volt festve.
Kezét összefogva szelíden és állt benne a szobor, 
Jézus anyja, Mária.
Ha szekér ment elõtte, a fuvaros megemelte a kalapját.
Ilyenkor a köves út pora olyan volt a napfényben, mintha aranyszitán szitálták volna át.
Sokáig tudtam nézni.
Búzavirágot szedtem, a kis csokrot a mezõn át a kápolnához vittem.
A vasrács alatt a szobor lába elé csúsztattam.
Mindig vártam, hogy szól hozzám.
Némán nézett, szelíden, de nem szólt.
 
Autó hajtott el néha az országúton. 
Kislány magamnak nagy csoda. 
Én figyeltem, kalapot emel-e a sofõr, vagy az utas, mikor elhajtanak a kápolna elõtt.
Nem, nem tették, én legalábbis nem láttam soha.
Nem is néztek oda.
 
Felháborodtam.
Azon gondolkodtam, figyelmeztetnem kellene õket valahogy.
Ott van a kápolnában Mária, várja hogy köszöntsék. 
Hisz értük is meghalt Szent Fia!
Töprengtem mit tehetnék.
Kifussak eléjük az útra?
Megállítanám õket, elmondanám milyen méltatlanul viselkednek.
De ha akkor elüt az autó?
S ha megállna is, nem hinnének nekem.
Még az is lehet, hogy magukkal vinnének az autóval, ki tudja, hova...
Semmi sem volt megvalósítható.
Tehetetlen bánatban ért véget az a nyár.
 
Nem gondoltam a kápolnára, s mikor a következõ nyáron újra mentem,
elszégyelltem magam, amiért megfeledkeztem róla.
 
Jézus anyja ott vészelte át a telet!
Csodálatos kék köpenye hideg ellen kevés lehetett.
Legalább én hoztam volna neki egy kabátot...
Nem vagyok különb, mint a sofõrök, az autósok.
 
Azon a nyáron nem figyeltem már, emel-e valaki kalapot, amikor elõtte elhalad. 
 
Csokrot is ritkábban vittem.
Csak néztem a sárga kápolnát a rétrõl.
Végül is... csak egy szobor gondoltam magamban.
 
Mostanában arra gondolok, visszamegyek.
Ez az írás 2017. február 13-án került a NapSziget honlapjára.
 
Sógor Zsuzsanna további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón