Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Kozák Mari
(1954- )
Budapest - hazafelé
Tizenegy óra, az állomás hangos, az emberek lépteinek zaja felveri a szürke kövekre rakódott port. Néhány éhenkórász galamb repdes egyik padról a másikra, csõrébe csippentve a földre hullott morzsákat, majd szárnyukat próbálgatva bólogatnak az érkezõk felé.
 
A bejárathoz közeli padon ül az ember. 
 
Ruháján látszik, hogy látott már jobb napokat is, ez az idõ csak átmenet a rossz, és a rosszból a még rosszabba. 
 
Olvas, ajka mozog, mintha a szavak ki akarnának kérezkedni a piszkos kövekre, majd megérkezve tovább sietnének abba a valaha volt életbe.
 
Pillantásom megakad a kezén, és kicsit elidõzik a finom, vékony ujjakon, melyek akárha sebészé lettek volna egyszer. Most nézem csak meg a könyvet. Hemingway...
 
Néhány lépést teszek elõre, majd lábam szinte földbe gyökerezik, nem akar tovább lépni. 
 
Hangosan olvasni kezd - angolul - majd elszégyelli magát, és újra csak ajka mozog, ujjai simogatják a lapokat.
 
Már én is szégyenkezem, a tétovaságom miatt, homlokomhoz emelem öklöm, mint akinek eszébe jutott valami, majd végre elindulok. Nem messzire, csak épp annyira, hogy szemem sarkából még lássam. 
 
Vajon mit adott ennek az embernek az élet, és mit vett el tõle, ami már vissza nem adható.
 
Most felnéz, majd lassú, kimért mozdulattal térdére helyezi a könyvet, becsukja, és még egyszer megsimogatja a fedelét.
Lehunyt szemmel ül néhány pillanatig, csak addig, míg gondolatban átöleli a fõhõst - talán annak képzeli magát. 
 
Finom mívû, fekete bõrtáskát vesz elõ a háta mögül, óvatosan rakja bele a könyvet. 
 
Fehér damasztszalvétát terít a térdére, egy kifli, egy darab sajt, néhány szelet uborka, és egy csésze kávé - enni kezd. Néha elnéz a távolba, olyankor apró szünetet tart, kiélvezve minden falatka ízét, és mikor befejezte az evést, gondosan összehajtogatott szalvétája a táskába kerül.
 
Finom ívû nyakán, kissé szoros lehet a sál, hát igazít rajta, majd szorosabbra fogja össze kabátját, és újra magára ölti a hajléktalanok magányát. 
 
Csukott szemmel, de emelt fejjel tûri az emberek kutató tekintetét, egy suhanc mocskolódó szavait, egy idõs nénike feléje nyújtott kezét, melyben néhány forint arra vár, hogy elvegyék.
 
- Köszönöm - suttogja -, de önnek nagyobb szüksége van rá - és újra a könyvbe rejti tekintetét.
 
Tizenegy óra húsz perc. Mennem kell, ha azt szeretném, hogy velem induljon el a vonat, és ne nélkülem. 
 
Valami nehéz, nagyon nehéz érzés ül a vállamra. Mondani szeretnék valamit, ami nem bántó, de olyan emberi, ám nem jön ki hang a torkomon, csak idétlenül köszörülgetem, meg aztán, mit is mondhatnék?
 
Talán, hogy végtelenül sajnálom, és milyen rohadt is az élet, és vigyázzon magára, hisz még hidegek az éjszakák, és hinni kell, hogy lesz még jobb...
 
- Szebb napot! - köszönök oda, és fellépek a lépcsõre, hogy haza menjek a szép-tiszta-meleg otthonomba. 
 
Haza - az otthonomba - a családomhoz - a nem ölelhetõ fiamhoz...
 
Fázom, de nem a testem reszket, hanem a lelkem. 
 
Homlokom a hideg ablakhoz érintem, talán egy imát is elmondok érte. 
 
Csak halkan, úgy magamtól kérdezem - milyen világban élünk? Látod te, Istenem?
Ez az írás 2017. február 12-én került a NapSziget honlapjára.
 
Kozák Mari további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón