Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Csöbönyei Emma
(1996- )
Nem baj
Megragadták gallérjánál
És laza szorítással suttogtak a fülébe valamit,
Amit nem hallottam
És hallgattam, amint a földre taszították
És két bakanccsal rúgták
Foga fehérjét a piros fonta át,
Amíg más egy lépést hátrált
És õ oly módon nevetett,
Ahogyan a lepke nevet,
Ha fennakad és tüzet gyújt
Pók hálóján
És amíg más menekülne,
Õ csendesen, álmodva
Reá vár
 
Megragadták gallérjánál, 
Melyet hideg kezek vasaltak még reggel
Gombjai lepotyogtak és õk széttépték nadrágját,
Melyet méretre varrtak,
Talán maga is széttépte volna
És ha nem szólunk rá,
Tovább nevet
És õk tovább rúgják
Õt selyembefont dobozban szállítják
 
Figyeltük, hogyan lüktet az ér a nyakán 
És küzd a karja
Nevetve, kacagva
Gyöngyözõdõ homlokán 
Kibuggyant vére s õ elfojtotta sóhaját 
Vékony cérnán vezetve, 
Kõépületbe zárva
Bámult minket a kulcslyukon át
És szégyellte megmutatni arcát,
Habár ajtaját régen kitárták már
Most végre felkiált
Jóízûen nevet 
S tornya falát átszövi a borostyán
 
Feláll és leporolja nadrágjából azt,
Ami maradt
Tõle tanultuk meg használni 
Arcunkon a ráncokat
Megköszörüli a torkát
Sokan nem tudták és hallgatták
Kelepcébe zárt morzsák zaját
És álmodoztak
Nézték,
Arany haja alszik-e már
Ha a haját megrázza,
A levegõbe csillagpor száll
S õ a jövõbe lát
És átkozza a szobát
Most végre felkiált
 
Megkérdezte, mi a baj vele
És a hideg maga kísértette
S örökké nem tehette,
Ezért faragta házát,
Melyre nem volt ideje
És romokban állt és õ azt kívánta csupán,
Hogy valaki megragadja a kezét és azt mondja,
Nem baj, 
Hiszen ráér a világ
 
Segítettünk volna,
De az elsõ már hátrált
Õ vizes kendõvel törölte le homlokát
Azt mondta, nem baj,
Hiszen ráér még õ is és a ház
Leugrott a háztetõrõl 
És bajsza alatt kuncogott ránk
Amíg esõcseppek otthonra leltek,
Hol két szék jelentette ágyát,
Õ velünk hahotázott és hahotából élt
És reszketve állt, hol gyökeret vert a sár
 
Hirtelen elkomorult az arca
És visszanézett rá, 
Az egyetlen dologra,
Tulajdonára,
Melyet bárkivel megosztana
Kertét ki gondozza majd,
Ha õ velünk sétál és kacag
Kezébe tört a szilánk
És fatörzsek hajoltak meg,
Ha jött
Távolról hallhatták hangját.
 
Furcsa volt és új
És úgy érezte, 
Bármikor elhagyhatja,
Ha arra tartja kedve
Köveket ugrált át és hajított a vízbe
Itt békésen telt valamennyi éjszaka
 
És úgy érezte, itt is bezárva vár
Tövisek húzták kezét magukkal
Arany hajából csillagpor szállt,
Melyet a madarak elkaptak
És selyemkendõbe gyûjtöttek
És õt fák karjai szállították
És meztelen bõre hiányolta gombját
Gallérját markolva fenyegette álma
Tõrét kirántotta
Nevetett, de hiszen nem rúgták
És lepke azt mondta,
Nem baj
Kisimította arcán a ráncát
És tüzet gyújtott, hol felszállt vállánál
És az a lábujjáig szállt
És a szoba hirtelen meleg lett
Karjait kitárták,
Talán kitárta volna õ is,
Ha hagyják,
De nem hagyták
 
Megragadják gallérjánál,
A földre könnyedén taszítják
És két bakanccsal rúgják
Foga fehérjét a piros fonja át,
Míg más egy lépést hátrál
 
És csak nevetett,
Õk nem hátráltak
És õ hagyta
Tudta, mikor vesz majd lélegzetet
És hirtelen elhallgatott
Nem ráncolta homlokát
Letörölte öklével az arcát
És piros virágzik ott,
Hol virágozni nem szabad
 
Megkérdezték, mi a baj vele
És õ azt mondta, nem baj,
Hiszen a lepke sem nevet
És könyökével sújtott le a támadóra,
Mire újra lefogták
És mi hátráltunk, amíg már nem volt tovább
És a világ nem érte át
És õ kacagott és ránk nézett,
Amíg bakancsaikkal 
Lyukat fúrtak a hasán
Harapott és énekelt
Tudta, mikor vesznek lélegzetet
Két versszak között
És vér buggyant az ajkán
Azt kiáltotta, nem baj
Ujja köré csavarja a világot
És nevet rajta,
De velünk nem nevet
Felidézi tornya várát
És csendesen, álmodva vár 
A pók fájdalmát csillapítja 
Körbejárják élettelen vállát
Minket válaszra nem méltatna,
Egeret fon üveg akváriumán 
Füle mögött madártoll esik le
Minden pillanatban.
És tincseit levágták,
Nem rúgták tovább
És õ kiabált és kapálódzott
Azt kérte, folytassák
 
Megragadták gallérjánál
És felejtettek laza szorítást
Fülébe suttogtak valamit,
Amit nem hallottam
És hallgattam, amint a földre taszítják
És két bakanccsal rúgják
Õ ártana és rombolna,
De tüskék árnya nem járja át.
 
Végre feláll
És felkiált
Elhagyta tornyát, házát
De õk hagyták.
Most utánuk szalad
Azok után,
Akik számára móka volt
Szomorúság
 
Egyedül tette
És suttogott a világ
Õk elhagyták, de mi nem hagytuk.
És két ütés között, amikor megtanulta,
Mikor veszünk levegõt két rúgás között,
Nevetett és hahotázott,
Mert hahotából nála mindig volt
És megköszönte, 
Hogy nem hagytuk.
 
Két ütés között bátran küzdött,
Amíg arca ki nem virult
És lábujján arany virág nõtt.
 
Szállt a lepke és azt hitte,
A világ szomorú
Fák karjai azt suttogták,
Nem baj,
Nincs baj vele
És társa lesz a lepke,
Ha mi hagyjuk.
 
Esõcseppek otthon vannak
Fák törzsén
És õ is otthon van ott,
Ahol nem szabad
Ágra akadt a lepke egyszer
S arany bõre pirossá vált
Kilyukadt a párna, lepel,
Amíg futott cérnán
Az ágak alatt
Hátrahagyta azt, mi el fog múlni
S megtartotta azt, ami elmúlt,
Két lélegzetvétel között
Fogoly arca kivirult.
Ez az írás 2017. február 10-én került a NapSziget honlapjára.
 
Csöbönyai Emma további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón