Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Csöbönyei Emma
(1996- )
Fürge lábak
Sok szem látta, kergette
Úgy tûnt, mindig kergetve van
És játszani van kedve
Azt képzelni, manók hada kergeti a pilótát.
Markába zárta a mágiát
És esténként kiengedte
Úgy tûnt, nem vállal szerepet
Ott, hol csendes a világ
S boldogan változtatott volna tanárt, fiút,
Lányt
Békává
 
Esténként felcsillant a szeme
Futott, amerre szem ellát
Ha beleütközött valakibe,
Nem vette észre és mindenki elhitte
Megmosolyogta, ha kalapját ellopták.
Legyintett, azt mondta:
Gyerekek
Manók pirosra festették az orrát
Szemében megannyi vén szakáll
Kiáltott, mint az a kába vár,
Mely ott ragyogott,
Hol õ mosolygott, mert mindenki azt hitte,
Õ nem veszi észre és nem lát.
 
Apró kezek kékre festették az orrát
És õ élvezte, s megszámolta 
Megannyi hõsies harcosát 
És ezer kicsi pont tarkította arcát,
Melyek úsztak és követték, ha csapatától elvált
Békét kötött a rengeteggel
És együtt pirosra festették az eget,
Amely feketévé vált
Szép volt, ha odanéztem rá.
 
Csónakban eveztetek
Ott, hol az én hajóm állt
Az arcomon nyugtattam a kezem és vártam
Kértelek némán, nehogy leejtsd
És a csónak továbbevezett
 
Gyermekként játszottatok
Elõttetek színház, hol állt
Azt képzeltétetek,
Hõsök vagytok
S köröttük oly sok madárbarát
 
Ha vendégek csengetnek és szép tanácsot kérnek
Egy tavaszi délután
Õ kinyitotta az ajtót és szemével látta már
Azt kiáltotta volna a vendégnek
Hangosan, büszkén
Maradt még mézeskalács
 
A hideg lassan dõlt betûkkel, tompa tûkkel gurul át a testeden oda,
Ahol békés a nyár
Õ tárgya volt oly sok beszédnek
És mégsem maradt senki tovább
 
Tõlem menekültek az emberek
Õ volt a kendõ, a tenger, a vágy
És piros, sárgás szememben õ lesz az,
Aki szabadon engedte a mágiát
 
S varázsló lakása volt a kártyavár
Én pedig elaludtam, amikor következett
Piros pontok ékítettek az arcát, de én voltam az,
Aki álomba ringatta a rózsát
 
És õk nem féltik a szellõt, mely megsimítja az arcát
És én nem bánom, ha fülére pottyan az ág
És nyomot hagy ott, ahol más nyomot még nem hagyott

Fürge lábakon szaladtál és végre elestél
Könnyek gyûlnek, gyülekeznek,
De én már nem látom az arcát
 
Sok szem látta, kergette
Azt hittem, mindig kergetve van
Neki játszani volt kedve
És olykor nem hallgattak rá
De õ mindenkivel kedvesen bánt
Úgy, ahogyan csak értette
Furcsa volt az, aki kedvelte
Elhittem, mert ezt mondták
 
Markába zárta a mágiát
És esténként kiengedte
És õ minden reggel elhitte,
Mestersége a varázslás
 
Úgy tûnt, nem vállal szerepet ott, 
Ahol jelen van a világ
És örömrõl árulkodott két szeme
Nem látott még a nyitott ajtón át
Elvezetett egy sereg pilótát oda,
Ahol csendes a világ
És én soha nem láttam olyat,
Aki emberré változtatta volna a békát

Ez az írás 2017. február 10-én került a NapSziget honlapjára.
 
Csöbönyai Emma további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón