Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Csöbönyei Emma
(1996- )
Cigi és könyv
Ki bármennyit önt,
Megbánja már
És újratölt
 
Kanállal mérek egyedül
S alvó méhkas fárad elõre lassan,
Hol világos az árnyudvar.
Tûrni kell azt, hogy bátorság poharát újratöltsd
Falevélre lépek és egy csepp az arcomra hull
S bátorság nem bánt, ha félsz
Megjegyezni csiripelést
 
Fürge méhek közt tengõdtem
Õk neveltek fel, jelszavam
Fekete és sárga
És piros
Õk tanítottak meg úszni a levegõben
És lebegni
S ha a vadonba kóboroltam,
Emberek lábához sodródtam,
Lábaim mind odafagytak
Hullámok alatt terítettek meg 
Álmodtam a kastélyról, mely álom volt csupán
Idebent
 
A lábaimat lóbáltam,
Falevelek legyetek   
Õket nagyon érdekeltem.
Pázsit és pára közt felszálltam
S szállni soha el nem felejtek.
Lefektettem fáradt testem 
Egyenként a hajnal küszöbén
Átugrottam kerítést 
S keltettem a méhecskét.
 
Cigi és könyv,
Emlékszel?
Te beszéltél és mindenkivel szót értettél
Mosolyogtál, vitatkoztál
Ott voltál és itt voltál
Asztalokon könyököltél
Utaztál méhháton és belecsípett a méhe a hátadba
Nevettél
Õ elesett s te leestél róla
Leestél egy tóba, egy nyitott könyvben úsztál
És dicsekedtél nekünk róla.
Könyvbe estél, melynek megégtek lapjai
S te benne égtél
Hallgattál gyöngyöt szólni, gitárpengetést
Meleg, párás a levegõ
Kölcsönkért kabátodat itt az ideje visszaadni már
Hajóztam a jégbefagyott tengeren
Néztem elõre és a szél szidott
Képtelenség, amit csinálok
 
Mit tenne a méhe,
Te én vagyok
Mit tennél te
Ne kérdezz, csak önts.
 
Voltak napok, amikor láttalak
S tévedésnek tûnt a levél
Te a bárpultnál könyököltél 
És beszélgettél.
 
Elõttem cigi és nyitott könyv pihent
Asztalomon, ahol vártalak
Te rám kacsintottál,
De nem jöttél.
 
S aki voltam, nem vagyok már
Nem lehetek,
Mert akkor nem beszélhetnénk
Én szégyellem magam és szeretek
Olyat, aki mást szeret és azelõtt mást szeretett
Legalábbis azt hiszem.
 
Ágak törnek s törzsek hajlanak fejemre
Hosszú viharnak hangjait hallom messze
Csukódik a szemem
De ha elalszok, ugye
Csend lesz végre
 
Nem tûröm a csendet.
Összekulcsolom a kezemet
Kötött pulóveremen 
Más könyvet egyensúlyoz a feje búbján, labdát
Vihar repül nehéz hátán.
S rekedt hangja szellõt idéz
Göndörödõ hajában.
Meg-megdobban a szívem
Egyedül nyúlok felé s csendes a léptem
Térdre rogy, mi bennem bátor 
S megküzd velem
Harcolunk órákon át
Könnyes szemmel küzdök azért, amiért sírok
Teherautók szökdelnek egyik pontból a másikba
És a víz befagy
Gyors zenére táncolunk
Teniszcipõben nem futunk
Füstös szobám rádiója nem mûködik már
Nincs több cigid, hát elmész a boltba
A te sorod van ma.
 
Egyedül csukódik le a szemem
Fut a harisnyám, 
Szabadon engedtem.
A füzetek betelnek s könyvek lesznek belõlük
Gitárokat adnak el az utcán
Megyek én is, várj
Mindjárt.
 
Nevetsz s nevetve sírsz sárga ablakod tenyere alatt
És gyászolod mindazt, amit megragad
Csapatokba szervezõdik a méhkas, 
Segít feloldani a madzagot
És most két félrõl húzzák megint
Én elvágom, de akkor meghalok.
 
Megszólalsz rekedtes hangon,
Az imént keltél
A hûtõben nem találtál semmit sem
A fák hiányolják levelüket
És én hiányolom a fákat, ha erdõben sétálok és olvasom a könyvem
Ha köszön a szél, a levelek lepotyognak
Fák bokái táncolnak a víz alatt
 
Elhagyom a kávézót
A helyet, melyet felvált egy helység 
Egy ház, egy lakás
Ház tenyerén alszom s nem rendelek kávét
Azt kívánom, jó éjszakát
 
Piros a nap és fülem visszaszól, ha megszólalsz
Viszlát.
A kilincset markolom
Elolvastam a könyvedet,
De nem tetszett
Téged szeretlek
Rólam írtál.
 
Megnyomok egy gombot,
Rekedtes a hangom
Tegnap nem aludtál.
 
Érzem parfümjük illatát
Szandálban lépkedek
A nap alatt
Egy partot felvált egy másik part
Tudom, ha ott lettél volna,
Veled beszéltek volna
De ez most az enyém, 
Hagyj.
 
Te sosem irigyeltél
Te örültél, ha nekem jó volt
És én féltékeny voltam rád.
Mindenki veled akart beszélgetni
Az én ölemben hattyú volt a cserebogár
És én is veled akartam beszélgetni a leginkább.
 
Gyerekes és ideges és szomorú és mezítláb
Fojtogatja a nyaka köré tekert sál
Az után lépked s azt hiszi,
Tenger s õ mindjárt elsüllyed
Elrepültek apró fények arcod mellett,
De te azt figyelted, nem esett-e le rólad a ruhád
Seb van az arcodon s a betû csonka
Bátorságot ott hagytad a vadonban
Most jönnek a rókák.
 
Dobol az ég,
Születésnapod van.
Te naponta csak egy kortyot iszol,
Tevék hátán utazol
Ruhát cserélsz minden évben
És részt veszel a tengerbõl
 
Erkélyen állok ott, ahol egy kastély állt
Alattam emlékké nõ a virágszál
Nem nézek rád,
Elfáradok.
Kivágod a fát,
Hátat fordítok és mellkasomhoz szorítom a rózsát
Mellette táncolnak bokáid és én azt remélem,
Falevélre rajzolhatunk, ha az kiszáradt már.
 
Öt órakor keltesz
Te írsz, de én azt motyogom, lassan 
Így is oly sok könyv marad olvasatlan
És nekem nem tetszik
Én nem értek egyet azzal, amit írsz
Nekem miért mondasz mást
Hátba vág az utcai szemét
Ülök a tevén és elmesélem,
Ha hazaérek, bõröndbe dobálok majd kendõt, parfümöt
Lekanyarodok
Te vezetsz és én biciklizek melletted
Félig kabátomat felveszem
És ha hozzám szólsz, sebtében
Fülig vörösödöm.
 
Hazajövök, és anyukám nem ismer meg,
Ha levegõt veszek
És én lélegzem
Kávéházi éjjelen reggelig olvasok
És tükör az üveg, ha belenézek,
De én mást nézek
Olvasom könyveimet
Hogy miért írok, azt nem tudom
Írnom kell.
 
Szerencséd láncszemei elpotyognak az úton, melyet taposol
Rettentõ szavakkal illetsz bárkit, aki rádköszön
Hol van már a csokoládé, a szirom 
S vörös ajkú angyalok
Te egy csontvázzal együtt alszol
Elloptál apukádtól sapkát, nyakkendõt
Zöld a víz s a szemedet is látom
Kötött pulóverben kabátod fekete és öreg
Körbevesznek golyóálló fegyverek
S mindenki ugyanarra a filmre megy
Cigi és könyv,
Elveszek.
 
Száraz a kezem, nem használ a krémed
A fagylalt álladról lepereg
Vállad közel hordod a fejedhez
Csillog a padló s most egy asztalnál ülünk
Rendelünk.
 
Te cigarettát tartasz a kezedben,
Én olvasok.
Elmesélem tegnapi álmom,
A fürdõben kergetett Platón
Mellbe vág és ajka fáj
De miért tenné,
Hagyd,
Hadd mulasson.
Ez az írás 2017. február 10-én került a NapSziget honlapjára.
 
Csöbönyai Emma további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón