Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dunai Andrea
(1970 - )
közös helyek
olyan sok utat kínált fel nekem 
s én egyszerre mentem mindegyiken 
döbbenten figyelem - az életösztön 
milyen furfangos kerülõ utakon  
igyekszik nem elhagyni magát 
ott maradtam a szemedben 
egy óvatlanra közös kereszten 
ügyünk nem Júdásnak áldozik 
addig érzem, hogy baj van 
míg el nem ringatózom egy dalban 
nyakig ülök a csodálkozásban 
ha magad odaát hagyod 
nem szabad ezt tovább 
vetkõztetni - túl mentem a határon 
legyen közöttünk levegõ 
közel de nem szorosan 
tartozzunk össze és vissza- 
találunk egymáshoz hétrõl 
hétre már várom, hogy csengess 
de még ne - hagyd, hogy 
megfésüljem magam 
  
vajon meddig húzhatom meg magam 
a közöny pókhálós függönye mögött 
a szobányi anyaméhben 
valami ösztönszerûen tudattalan 
kapaszkodók és korlátok között 
kék a hûség fékje egyenes 
párokba rendezõdve fonja 
körbe a rózsaszín ködöt 
nem a puszta ragaszkodás  
  
nem bújhatsz ki a bõrödbõl 
most te vagy a divat amíg  
kitalálod magad végre  
van valakid - van valakim  
de lelakatolva a székek 
te meg én - még ne ülj le 
nyitva vagyok - ne gyere be 
kilenckor már hadilábon mint 
a vakok zárok ajtót s ablakot 
a varázsgömb szerint 
félek - pedig nem lõnek  
az oroszok sem a németek 
- bár inkább lõnének 
  
lennék bár egy ujjas kifordított 
bundakesztyû a nyári szélben 
együgyû szög a deszkalécben 
vajon meddig húzhatom meg magam 
ott ahol megtörik a könyvek gerince 
lapjai megsárgulva feszülnek a kéznek 
mint az öreg emberek ráncai 
por lepi a padlót, a tetõket 
mindig mosónõ akartam lenni 
azt mondják, korán halnak 
nem várnak negyven évet 
minek meghosszabbítani 
a hervadást azonnal temetik  
  
amióta a legkisebb ellenállás felé 
megyek azóta hevesebben ver  
a szívem - vidám mese a férfiakról 
akik hátat fordítottak - ne aludj! 
szólok magamra, mert megrázó 
dolgokból igen csehül állok 
meg kell tanulnom még örülni 
a virágnak pedig láttam férfit 
sírni - és nem láttam semmit 
  
még sosem gondoltam így a macskára 
ömlött belõlem mint a vérem 
egy olaj-vászon szürreális festményen 
ahonnan minden romantika hiányzik 
át a csalánoson mint egy lányregényben 
hadd csípjen - a füstöt a szemembe fújtad 
pedig hidrogén cianidot tartalmaz 
tudtad - csak két betû a különbség 
ölés és ölelés között - majd elválik 
mielõtt összeforrna a dió meg a héja 
  
és most már egészen érzem, mint  
metszõ élét a késnek, ahogy kiszakít  
egy darabot, ami örökké hiányozni fog
Ez az írás 2014. július 17-én került a NapSziget honlapjára.
 
Dunai Andrea további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón