Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dunai Andrea
(1970 - )
hommage á Emil M. Cioran
elégszer zavarba jöttem már  
vágyaim temetésén 
csapodár érzelmeink között 
az egyedül állandó - szikár 
törzs megtartó megadás 
édesgyökér - halott 
többet megérzek mint amennyire  
a mindenség engedélyt adott 
  
ne hagyj magamra 
  
még képtelen vagyok felhagyni 
a szívdobogással bár 
kósza bágyadtság szivárog 
még délibábos homok 
csak azért cáfolom meg illúzióimat 
hogy még inkább felingereljem õket 
lázadozok a világ asszimetriája ellen 
s ha minden homályát elveszítem 
magam is könnyû áttetszõ leszek 
nevet adok neked  
hogy könnyebben elviseljelek 
jó emlékeimet megtizedelted 
a rosszakat tízzel szoroztad 
  
ne hagyj magamra 
  
a gondolat megfakul a gyász színeitõl 
nincs bekezdés 
hangzatos gyümölcs túlérett szíveknek 
talpunk alatt süpped az avar 
az idõtlen kristályon átdereng az õszutó 
a szellem védtelen a rázúduló 
miazmákkal szemben hiszen 
ahonnan feltörnek 
a legromlottabb hely földön és égen 
a gyöngédségben megbúvó õrület zuga 
  
a térdem remeg de nem hajlik meg 
egyik kezem keresi a másikat  
de nem kulcsolódik össze 
számítok szempilláim menedékére 
rejtse el a tekintetem 
mielõtt a kifejezhetetlent sugározná 
már sodródnak a lejtõn a kavicsok 
parányi üreget ütnek sejtjeimben 
aztán egy nagyot 
  
ne hagyj magamra 
  
megindultak a fekete patakok  
vizükben zuhogok 
az utcákat járva kiszámoltam 
minden percembõl ötvenkilenc 
másodpercet vett el a vágy 
beteg levegõ idegrohama  
egy kórház várótermében ülve 
a csend elmezavara 
kényeztess el a zártosztállyal 
s én egyszer s mindenkorra felmondok 
saját fájdalmaimnak 
  
irigylem a mormoták megdermedését 
a medvék teleit tompa zsibbadásukért 
átadnám magam kénye-kedvének 
hulljanak karjaim nyögése vállairól  
akár a vak ember könnyei 
bárcsak egy démon összeesküvést szõne 
a szerelem ellen - vele tartanék 
miközben követem mások lépéseit 
nem õk fognak botladozni 
muszáj apácafátylat öltenem 
legyen valami láthatatlan varázslat 
amíg az értelem figyel 
nem téveszti el a szív felindulásait 
  
ne hagyj magamra 
  
szabadíts meg ép eszemtõl és 
levetkõzöm józan szokásaim 
kívánom egy idióta éjszakáit 
a közönyös hümmögések boldogságát 
nem hagyom hogy az emlékezés 
tönkretegye a sóhajok szertelenségét 
közöd lett a tévedéseimhez 
megannyi vesszõ szédületeink körmondatában 
s te ponttá merevedsz hogy befejezd 
   
(Emil M. Cioran: A bomlás kézikönyve nyomán)
Ez az írás 2014. július 17-én került a NapSziget honlapjára.
 
Dunai Andrea további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón