Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Emesz Margit
(19.. - )
Szüreti nap a Bene családnál
Õsz volt. Szüretidõ. A lovas kocsik útjaikat rótták a szõlõhegy és a ház között. Kint a szõlõsben már vidám volt az élet. Puttonyok teltek kövér fürtökkel. Mindenki fogott egy sort és beleveszett a munkába. Levelek között kutattak, fogták a begyûjtenivalót. A lepottyant szemeket bizony illett összeszedni... Hamar tele lett a vödör, de már ott is volt a puttonyos. Fejkendõk és kalapok hullámoztak a gálickék szõlõsorok között. Lovak nyerítettek. Válaszoltak a szüretelõk hangjára. Mert a jókedv ilyenkor fölcsapott. Az óbor magasba röpítette a mondatokat. Szorgos kezek után bozontos levelû tõkék hajlottak a homokba.
 
Szekerek hátán hordók ültek, ide öntötte a puttonyos a leszüretelt szõlõt. Csomiszlóval bezúzták a fürtöket, ha már a hordókban a hely fogyott. Nehéz terivel indultak a kocsik hazafelé, hogy otthon a háznál a hordókból a mézédes levû fürtöket darálóba önthessék.
 
Ilyenkor Rózsika néniék házában mindig sok a teli hordó. Nagy szüretet rendeznek minden évben, ha Isten is úgy akarja. Kocsmájuk volt. Itt nem kellett cégér a jó borhoz.
 
Megérkezett a lovas kocsi. Feri bácsi a nap gazdafõnöke dirigált, de most még Rózsika néninek is dirigálhatott... Hol így, hol úgy mondta, mert a melegben megivott egy-két pohár borocskát, no meg a nehéz munka megadta a lehetõséget. De Rózsika néni nem úgy látta, ahogy Feri bácsi mondta, hogy melyik lenti hordóba, melyik présbe jön a szõlõ, onnan hova a cefre... Hogy a must hogyan kerül a pincébe, hogy hogyan legyen a cukorfok mérése, mert a fokmérõt sehogyan sem találták. Ebbõl hangos házi vita kerekedett. Feri bácsi a hordók között kocsi tetejérõl mondta igazát, Rózsika néni lentrõl mondta a magáét. Az udvari lugas levelei között csodálkozott a seregély. Nem szokott ehhez a dáridóhoz. Nem vette jó néven, hogy megzavarták a kiszemelt fürtök, mézédes szemek csipegetésében. Vajon ki lesz az erõsebb? Gazdáékat figyelgette, pedig a munka dandárja ezután jön még. Feri bácsi egyre hangosabban rázendített, erõsítette mondókáját. Vastagon káromkodott, kiabált. Fröcskölte a szót, az égiek bizonyára csuklottak, mert igencsak emlegetve voltak.
 
"Dicsértessék a Jézus Krisztus!" - köszönt hangosan Rózsika néni a kapu felé. Feri bácsi háttal állt. Arcán megült a mondat. Pillanatok alatt belevetette magát a hordók és a saroglya közé. Ott lapult, besimult a keskeny maradék helyre, ami említésre méltó sem volt egy parasztkocsi belsejében. Szûköcske volt a hely, csak lapjával sikerülhetett... 
 
Uram Isten! Megjött a plébános úr!
 
Feri bácsi fejében vadul kattogott minden mondat, amit az imént hallott. A keresztvizet is leszedte a házról, a fokmérõrõl, egészen a Mindenhatóig... Bizony vaskos káromlás. Vaskos káromkodás zajlott bûnös torokból.
 
Micsoda csönd. Hosszú várakozás. De a plébános úr válaszát nem hallotta.
 
Nagyon figyelt, rések között leselkedett. Nem látta a vendéget. Szégyenében mutatkozni sem mert a bújdogáló. Amúgy sem tudott, mert úgy bepréselõdött a kocsi aljába már, hogy mozdulni sem lehetett. Csak a kalap látszott, ahogy a kocsikerék tövében ült. Ez volt az egyetlen jele annak, hogy Feri bácsi valahol itt lehet...
 
De a plébános úr még mindig nem jött közelebb? Nem hallotta hangját. Vagy Rózsika néni mutogathat titokban, hogy merre a gazda, merthogy a plébános úr is érdekelve volt, égre-földre emlegetve a nagy káromkodásban? Közben Rózsika néni ruhát, alsónemût váltott, mert a látvány, a hõsies látvány a család tisztességéért, bizony megtette nála is a hatást.
 
"Kelj föl Feri! Gyere el?! Nincs itt senki. Csak te meg én!" 
 
Nagy nehezen jött morgás, nyögés, kaparászás hallatszott a kocsiból. Akár egy préselt szõlõszem úgy nézett ki a gazda. Lassan, óvatosan egy zúzott kézfej, repedt homlok, nyomott orr mutatta magát a saráglya fölött. Szemével a kapu felé vizslatott. Hogy az utolsó szó nála maradjon, csak ennyit mondott: "Bolond vagy Te, Rózsi!"
Ez az írás 2014. április 10-én került a NapSziget honlapjára.
 
Emesz Margit további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón