vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÉPZÕMÛVÉSZET
"A mesék semmi mással nem helyettesíthetõ
élményt adnak a gyerekeknek"
Beszélgetés a Zentán élõ és alkotó Recskó Diana illusztrátorral
Sokan azt gondolják, hogy minden gyerek szeret rajzolni, azonban ha így is van, én kivétel lehetek, rám nem igazán illik ez, mivel csak addig jutottam, hogy a török basát pálcikafiguraként valahogyan sikerült ábrázolnom, így korán arra a felismerésre jutottam, hogy ez nekem nem megy, inkább csak firkáltam. A meséket viszont annál inkább szerettem hallgatni, olvasni, sõt az illusztrációk mindig adtak valami pluszt is nekem ahhoz, hogy könnyedebben vegyem a mindennapi élet dolgait. A Zentán alkotó Recskó Diana illusztrátor biztosan másképpen kezdte alkotói pályáját. Dia nemrégen járt Hódmezõvásárhelyen, amikor szerzõtársként Diószegi Ágnes Porcicák címû könyvének bemutatójára érkezett.
 
Visnyei Ferenc: Milyen meséket olvastál kisgyermekként, esetleg kamaszként?
 
Recskó Diana: Eleinte édesapám olvasott nekem meséket. Ma is megborzongok, amikor eszembe jut, hogy milyen jó volt takaróba kucorodva hallgatni a deszkavári királyfi történetét, Az ezeregyéjszaka meséit, Gulliver utazásait, A Kis Mukk történetét. De gyerekkori élményeikrõl anyukám és a nagyszüleim is gyakran meséltek nekem. Akkoriban magyarországi kiadású mesekönyvek, lemezek alig voltak kaphatók a vajdasági könyvesboltokban, ezért rendszerint az anyaországból "csempésztük" át ezeket. Féltve õrzött kincsek voltak, és gyerekként sokszor rettegtem is attól, hogy el fogják venni tõlem a határon. Ahogy megtanultam olvasni, onnantól faltam a könyveket. Mi még az a nemzedék voltunk, amelyik a paplan alatt, zseblámpa fényében titokban olvasott éjszakánként, mert a szüleink rosszallóan nézték volna, hogy alvás helyett ilyesmivel foglalatoskodunk. A könyvtár egy csodavilág volt számomra. Emlékszem, kétszer is elmentem ugyanazon a napon a könyvtárba, mert estére elolvastam a reggel elhozott könyvet. A könyvtáros meg is dorgált, mert nem hitte el, hogy valóban elolvastam. Noszov Nemtudomka Napvárosban címû könyve volt ez, és nem bírtam ki, hogy még aznap el ne olvassam a fõhõs Holdon tett kalandjait is. A pöttyös és csíkos könyveken nõttem fel, középiskolásként pedig verset, regényt, novellát és drámát egyaránt olvastam, és jegyzeteket is készítettem az érdekesnek talált gondolatokból.
 
 
V. F.: Óvónéni vagy, így számomra egyértelmû, hogy az alkotói munka: a versírás, a zenélés és a rajzolás gyermekként is nagyon vonzott. Mindig szerettél rajzolni? 
 
R. D.: Valahogy mindig jobban ki tudtam magam fejezni rajzban és írásban, mint élõszóban. Persze voltak olyan lehetetlen iskolai feladatok, amelyek olykor elkedvetlenítettek, például amikor alsós koromban kisméretû rajzlapra, röpke félóra alatt kellett vízfestékkel lefesteni egy piaci látogatás élményeit, és a végére minden arc összefolyt. Az óvónõi munkám során viszont eszembe jutnak ezek a régi lidércek, és törekszem arra, hogy a témához körültekintõen válasszam meg az odaillõ technikát, a megfelelõ eszközöket, és hagyjak elegendõ idõt a kibontakoztatásra. A gyerekek kedvét továbbá nagyon könnyû letörni egy-egy tapintatlan megjegyzéssel is - viszont kellõ odafigyeléssel az is elérhetõ, hogy minden gyerek megszeresse a rajzolást, festést.
 
V. F.: Hol és mikor tanultad ezt a mûvészeti ágat? Hoztál valami örökséget magaddal valakitõl, vagy saját magad találtál rá a mesék képi ábrázolására?
 
R. D.: Igazából nem tanultam. Újvidéken, az óvóképzõben viszont elvárták, hogy minden egyes vers- vagy mesefeldolgozó foglalkozáshoz óriásplakát-nagyságú illusztrációt készítsünk. Én ezt akkoriban olyannyira megkedveltem, hogy késõbb már hobbiként is elkezdtem vele foglalkozni.
 
V. F.: Volt mentorod, aki azért rád is figyelt, hogy fejlõdjél?
 
R. D.: Kiváló rajztanáraim voltak. Általános iskolás koromban Vrábel János, a Vajdaságban ismert népmûvész tanított, aki az órákon gyakran citera- és dudaszóval szórakoztatott minket, miközben mi rajzoltunk. Nem mellékes, hogy ezeket a hangszereket õ maga, sokszor a szemünk láttára készítette. Emlékezetesek számomra továbbá Mezei Erzsébet rajztanárnõ és grafikusmûvész nyári kerámiatáborai, ahol adott témához készítettünk agyagmunkákat, dombormûveket. Itt tanultam meg, hogy igazán szép alkotások akkor születhetnek, ha egy-egy témát alaposan, többféle szempontból körbejárunk, majd hosszasan, napokon át dolgozunk rajtuk. Ezek a tanárok hiteles személyiségek voltak, akik nemcsak továbblendítõ ötletekkel bátorítottak minket, hanem elsõsorban a személyes alkotómunkájukkal mutattak példát. Gimnazista éveimben továbbá erõteljesen hatott rám az a pezsgõ légkör, ami a háborús éveket megelõzõen Zentán jelen volt. Akkoriban sokan foglalkoztunk valamilyen mûvészeti ággal, egyesek zenét szereztek, mások verset, novellát írtak, színházi elõadásokat rendeztek. Sokat olvastunk és beszélgettünk az olvasottakról. Igazi megmérettetésnek éreztük a Középiskolások Mûvészeti Vetélkedõjét, ahol nekem is több alkalommal sikerült díjat nyernem a rajzaimmal. A mûvészettel való foglalatoskodás nagyban segített abban, hogy "túléljük" a viharos kamaszéveket.
 
V. F.: Diószegi Ágihoz huszonöt éves barátság köt, kolléganõk is voltatok. Látszik az összehangolt, egyetértésben született munkátokon. Hol találtatok egymásra? Hogyan születtek meg benned a Porcicák figurái?
 
R. D.: A jugoszláviai háború kezdetekor, 1991-ben párommal Hódmezõvásárhelyre költöztünk. Közel öt évet töltöttünk ebben a városban, és ma is úgy érezzük, hogy jobb helyre nem is sodorhatott volna minket a sors. Vásárhelyen csodálatos, melegszívû embereket, kollégákat ismertünk meg, akikre csak hálával tudunk gondolni. Pályakezdõ óvónõként a Béke-telepi Óvodában (ma Janikovszky Éva Óvoda) kezdtem dolgozni, és ott ismerkedtem meg Ágival. Õ az elsõ pillanattól "rokonléleknek" tûnt számomra. Segített a beilleszkedésben és sok közös témánk volt. Ági akkoriban már meséket írt (emlékszem, akkoriban éppen a Surrogófarkú Sárkány Ödön címûn dolgozott), és megbeszéltük, hogy egyszer majd készítünk egy közös mesekönyvet, amelynek a történetét õ fogja megírni, illusztrációit pedig én fogom elkészíteni. Igaz, hogy közben észrevétlenül elrepült negyedévszázad, de végül is tartottuk magunkat a régi megállapodáshoz.
 
V. F.: Párod, Beszédes István, József Attila-díjas költõ, az Etna Kiadó vezetõje jelentette meg a könyveteket. Úgy tudom, hogy még díjat is nyertetek egy délvidéki pályázaton.
 
R. D.: Igen, a Porcicák lett a 2017-es esztendõ legszebb gyermekkönyve a Vajdasági Szép Magyar Könyv elnevezésû versenyen. István a szerkesztõje, a mûszaki szerkesztõje és a kiadója is a kötetnek, így a rajzok elrendezését, nyomdakésszé formálását is meg tudtuk oldani házon belül.
 
 
V. F.: Úgy tudom, hogy ez nem az elsõ könyv, amelyen dolgoztál. Csak mesekönyvekben jelennek meg rajzaid? Milyen technikával szeretsz dolgozni? Szabad a választás vagy a szerzõ kiköti, hogy milyen legyen?
 
R. D.: Ez a harmadik könyv, amelyet illusztrálok. Tíz évvel ezelõtt A zentai kõkecske címû mondagyûjteményhez, majd Csík Mónika Mákvihar címû verseskötetéhez készítettem rajzokat, továbbá éveken át készítettem illusztrációkat a Mézeskalács címû vajdasági gyermeklap számára. A könyvekben szereplõ képeket kerámiatollal, színes ceruzával, illetve pasztellkrétával készítettem. Az ábrázolás módját a szerzõk eddig teljes mértékben rám bízták.
 
V. F.: Amikor egy történeten dolgozol, mire törekszel a leginkább? Hogyan történik az alkotás folyamata, illetve miként születnek meg benned a képek?
 
R. D.: Amikor egy illusztrálásra szánt szöveget kapok, elõször alaposan elgondolkodom rajta és erre összpontosítva próbálom elképzelni a képet. Ez a fókuszálás néha napokig tartó folyamat. Ilyenkor valahogyan a környezetemben is "látni" kezdem azokat a formákat, színeket, amelyeket aztán a képbe szõhetek, ezekrõl vázlatokat is készítek. Amikor pedig a fejemben összeállt a kép, onnantól már a kész figurákat is könnyû a papírra vetnem.
 
V. F.: Hogyan látod a mai mesekönyvek szerepét a gyerekek fejlõdése kapcsán?
 
R. D.: A mesék semmi mással nem helyettesíthetõ élményt adnak a gyerekeknek. Tudjuk, hogy mesehallgatáskor a gyerek olyan képeket lát, mintha mozizna, és a velük foglalkozó felnõttek számára jól ismert az a jellegzetes, "befelé figyelõ", elmélázó tekintet, amely ilyenkor kiül az arcukra. Régebben ez természetes volt. Viszont a mai gyerekekre áradó rengeteg vizuális hatás miatt sajnos egyre kevesebb ilyen arcot látunk már az óvodákban. Az is gyakori, hogy amint elhangzik a mese címe, a gyerekek máris felkiáltanak: "Ezt már láttam!" Pedig, ahogyan Vekerdy Tamás tanár úrtól számtalanszor hallottuk, "a látott mese nem mese", mivel a belsõ képteremtés csak akkor valósulhat meg, amikor a gyerek hallgatja, nem pedig "nézi" a mesét. Amikor a gyerek kész képet kap, a belsõ képteremtés azonnal leáll, és nem történik meg az a rendkívül fontos feldolgozó folyamat, amely segítené õt a félelmei, szorongásai feloldásában, az indulatai kezelésében és a világ megértésében. Ezért óvónõként ragaszkodom ahhoz, hogy elsõ körben a gyerekek csupán hallgassák meg a mesét, mindenféle vizuális kiegészítés nélkül. Csak ezt követõen szoktam esetleg képeket is mutatni nekik. Egy mûvészi igényességgel készült illusztráció viszont mindenképpen többletet ad a mesének.
 
V. F.: Vannak-e kedvenc illusztrátoraid?
 
R. D.: Jankovics Marcell népmesesorozatának illusztrációi már klasszikusnak számítanak. Nagyon kedvelem továbbá Würtz Ádám szürrealista grafikáit, Reich Károly lírai rajzait, továbbá Réber László leegyszerûsített, groteszk figuráit, amelyeket Lázár Ervin vagy Janikovszky Éva könyveibõl ismerünk. Hincz Gyula grafikusmûvész színes világára Weöres Sándor könyveiben figyeltem fel. Csodálattal szemlélem továbbá, hogy milyen kiválóan illeszkednek Sajdik Ferenc humoros karikatúrái Csukás István Pom-pom meséihez. A kortárs alkotók közül pedig Szegedi Katalin, Nagy Norbert, Kürti Andrea, Maros Krisztina és Molnár Jacqueline munkái állnak közel hozzám.
 
V. F.: Ági a könyvében nehéz élethelyzetekrõl ír. Mit gondolsz, miért fontos, hogy a gyerekeknek ezekrõl is beszéljünk?
 
R. D.: Minden család életében vannak nehéz, sõt olykor megrázó események. A Porcicák meséi ezeket az élethelyzeteket boncolgatják: a szerelem, a születés, a betegség, a válás, a halál olyan témák, amelyek mindannyiunk életében jelen vannak. A gyerekeknek akkor teszünk jót, ha az életkoruknak és érdeklõdésüknek megfelelõen ezekrõl a témákról ugyanolyan természetességgel beszélünk, ahogyan minden másról. A titkolózás csak a szorongásukat fokozza, mert a gyerek úgyis megérzi, ha valami nincs rendben. A mesék által egyedülálló módon férkõzhetünk a lelkükhöz. Olyan terápia ez, amely a nehéz élethelyzetek között is segít eligazodni, rendet tenni. A nagy veszteségeket így lehet átformálni, feldolgozni, és ez már nemcsak megnyugvást, hanem a késõbbiekre nézve is valódi erõforrást jelent a kisgyermek életében.
 
Visnyei Ferenc/Visó
A cikk 2018. december 14-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÉPZÕMÛVÉSZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget123, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.

a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikonnDátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom| Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget onlinenNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlásanNapSziget a Mûvészetekért AlapítványnPartnereinknMédiaajánlat
 
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2018