vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
IRODALOM
Aki még hisz a szavak erejében, akinek lelkében ott a szivárvány
Fehér József: "Az irodalom küldetése utat mutatni" - vallja
a nemes lelkû hódmezõvásárhelyi költõ, író, újságíró
Valamiért olyan érzés fog el most - amikor gépelem eme sorokat -, mintha ezt már megéltem volna valaha. A déja vu érzés foglyaként sem egyszerû számomra az írás (ez a fránya maximalizmus is ott dübörög bennem!), különösen, ha olyan emberrel kell készítenem interjút, aki valamikor egyengette újságíróként utamat (a Vásárhely és Vidéke napilaptól Beszédes István szerkesztõ, továbbá a néhai Mórász Attila, illetve Lelkes István kollégáim mellett). Fehér Józseftõl megtanulhattam a kézi szerkesztés csínját-bínját is, akivel olykor hadakoztam, mert állandóan újítani akartam, kicsit felrúgva a tipográfia és újságírás szabályait, azonban mindig megtaláltuk a közös nevezõt, megegyeztünk és csodás szakmai- és emberi pillanatokat élhettünk meg kollégáinkkal együtt a Vásárhelyi Krónika mûködése kapcsán. Nem volt nehéz, mert Fehér József újságíró, fõszerkesztõm, író-, költõtársam (félve merem kijelenteni, hiszen én még mindig bontogatom szárnyaimat, s talán nagyképûség ezt így írnom) azzal az egyszerû, de annál fontosabb és jelentõsebb küldetéstudattal látta meg a napvilágot Hódmezõvásárhelyen 1950. január 18-án, hogy szépséges gondolatait, érzéseit formába, szavakba: versekbe, novellákba, meseregénybe, dalszövegbe, színdarabokba öntse és tárja a világ színe elé. Eltökélt szándék vezérelte: abból a célból fogott hozzá az alkotáshoz, hogy értéket adjon az õt olvasónak, megmutassa írásain keresztül is, hogy az ember ember kell hogy maradjon. A Magyar Kultúra Lovagja cím birtokosa irodalmi értékein felül - de írásain keresztül is - a békét, a nyugalmat, a szeretetet árasztja egész lényébõl, közvetíti embertársai felé. Sajnálatos, hogy nem élõben készülhetett el ez az interjú (nehezen sikerült idõpontot egyeztetni), de azt gondolom, hogy az a láthatatlan és összekötõ kapocs, amely ma is megvan közöttünk, érzékelhetõ, tetten érhetõ azok számára, akik kíváncsiak egy olyan lélekre, aki mellett elmenni nem szabad! Józsi minden szavából süt a nap, ragyog a fény, az emberség, a szeretet! Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ilyen tiszta szívû, széplelkû emberrel hozott össze, aki nemcsak a szavak, az igaz szavak erejét hirdeti, hanem cselekszi is! Sikerült elmorzsolnom némi könnycseppet arcomon, amikor olvastam alább édes sorait, amelyek bizonyosságot adtak arról, hogy megérint minden szava, minden rezdülése!
 
Kívánom minden kedves olvasónak, hogy ebbõl a beszélgetésbõl is kivilágoljon az a lélek - az irodalom fáklyavivõjeként - Józsi Barátom személyében, aki bátran megmutatja magát, aki teljes valójában, az õs/is/teni szabad, tiszta lelkét adományozza! 
 

Fehér József író, költõ, színdarabíró
 
Visnyei Ferenc: Hogyan fogadták szüleid azt, hogy sem orvos, sem agronómus nem lett belõled?
 
Fehér József: Valóban azért költöztünk a tanyáról a városba, hogy mi, gyerekek többre vigyük az életünket, mint a szüleink, hogy nekünk már ne kelljen annyit gürcölnünk a földeken, mint nekik. Engem nem vonzott sem az agrármérnöki, sem az orvosi pálya. Újságíró lettem. Büszkén mutogatták a szomszédoknak a Csongrád megyei Hírlap azon számait, amelyekben egy-egy riportom, interjúm, tudósításom megjelent.
 
V. F.: Kérlek, mesélj valamit a tanyáról, ahol éltél gyermekkorodban! A Csicsatéri tanyasi iskola gondolom nagy hatással volt rád, felejthetetlen élményekkel tett gazdaggá. Mely szavakkal tudnád leírni azokat az ízeket, illatokat, amelyek nosztalgiát keltenek és felidézik benned gyermekkorodat?
 
F. J.: Székkutas közelében, a szõrháti Temesvári dûlõ mentén volt a tanyánk. Nekünk, gyerekeknek a tanyai élet varázslatos világot jelentett. Tavasszal pitypangoktól aranylott a tanya udvara, a gyöp, télen szikrázó hóbunda borította a tájat. Csillogó jégcsapok lógtak az eresz alján. Nyáron akácvirágillattal telt meg a tanya udvara; akácfák övezték a tanyánkat. Örömmel másztunk fel egy-egy mézédes virágfürtért a tüskös fákra, hogy megízesítsük vele a szánkat. Téli estéken édesapánk katonatörténeteit hallgattuk öcsémmel a petróleumlámpa pislákoló fényénél, édesanyám pedig Vörösmarty Mihály verseivel örvendeztetett meg bennünket. Már a Csicsatéri tanyai iskolába is szívesen jártam. A Berei tanítóházaspár: Béla bácsi és Ilonka néni nagy szeretettel tanított bennünket. Igaz lámpások voltak. Az olvasás, számolás és írás mellett minden szépre-jóra, emberségre, hazaszeretetre megtanítottak bennünket. Mindig szeretettel gondolok rájuk. Kökénybokrok szegélyezték az iskolához vezetõ utat; tavasszal hófehérben pompáztak, õsszel fanyar ízû, halványkék bogyó termett rajtuk. Iskolából hazafelé szedret szedtem a sapkámba édesanyámnak.
 

Bemutatkozás a csepeli Tamás Lajos Munkásklubban 2015 februárjában
 
V. F.: Tanári diplomát szereztél. Mi vezetett odáig? Az újságírás felé kacsintottál. Vajon miért?
 
F. J.: Érettségizett fiatalként lettem újságíró, elvégezve Budapesten a Tájékoztatási Hivatal Újságíró Iskoláját. Egy idõ után azonban szükségét éreztem annak, hogy felsõfokú végzettséget szerezzek. A munkám során számtalanszor találkoztam értelmiségi emberekkel: tanárokkal, mérnökökkel, közgazdászokkal. Éreztem, tudtam, velük akkor tudok érdemben beszélgetni, tárgyalni, ha én is felsõfokú végzettséggel rendelkezem. Azzal is tisztában voltam, hogy akkor tudok igazán jó tudósítást, riportot, interjút készíteni, ha tanári szinten használom az anyanyelvünket, ezért határoztam úgy, elvégzem a szegedi Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskola magyar-népmûvelés szakát.
 
V. F.: Mi volt az a hangulat, érzés vagy gondolat, amely elõször arra késztetett, hogy írjál? Emlékszel elsõ versedre? Idéznél belõle? Mikor jutottál el addig, hogy megmutasd hozzáértõnek is verseidet, prózáidat? Ki látott el jó tanácsokkal? 
 
F. J.: Az elsõ verseimet, prózáimat több mint ötven éve írtam; idén ünnepeltük az ötvenéves érettségi találkozónkat. A tavasz és a vásárhelyi táj szépsége késztetett írásra. Két tavaszi versem Földesi Ferenc osztályfõnökünk ajánlására a "Mi világunk" kézzel írott gimnáziumi osztályújságban is megjelent. Két kis novellámat Sipka Sándorné tanárnõnek, Rózsika néninek is megmutattam. Õ azt tanácsolta, hogy vigyem el a Csongrád megyei Hírlap vásárhelyi szerkesztõségébe. Onnan továbbküldtek a vásárhelyi Megyei Könyvtárban dolgozó Kárász József íróhoz. Józsi bácsi kedvességének, bíztató szavainak köszönhetem, hogy író, költõ lett belõlem. Az elsõ közlésre méltó verseimet a fiaimnak írtam. A Fogócska úgy született, hogy egy szombat délelõtt a közeli boltba mentem vásárolni, és a verõfényes napsütésben elgyönyörködve arra gondoltam, most annak örülnének leginkább a gyerekek, ha sokáig tudnának játszani. Ezt csakis úgy lehetne elérni, ha nem menne le a Nap. Mivel ez lehetetlen, az alábbi vers született belõle. 
 
 
Fogócska 
 
Meg akartam fogni a Napot,
hogy késleltessem a
holnapot.
 
Fogtam egy jókora
kalapot,
és leborítottam 
a Napot.
 
De ott termett a szél
s kacagott -
Felkapta gyorsan a
kalapot.
 


Az "Elveszett éden" novelláskötet bemutatója a szegedi Hangoskönyvtárban 2016 novemberében

 
V. F.: Mi az, ami emberi, irodalmi arculatodat meghatározta?
 
F. J.: Szüleim, nagyszüleim embersége, becsületes élete, természetszeretete, táj- és hazaszeretete. Õk még benne éltek a természetben, megbecsülték a földet, a folyót és a vizet, mely enni, inni adott nekik. Apám tavasszal kiment a földje szélére, levette kalapját és elmondta neki, mit szeretne bele vetni. Arra kérte azt a földterületet, annyit teremjen, hogy el tudja tartani belõle a családját. És akár hiszed, akár nem, elegendõ termést adott a föld. Nagyapám azt vallotta: "Minden ember fáklyának születik, hogy fényével beragyogja mások életét. ...Hogy tudásával, képességeivel embertársai hasznára legyen egy életen át." Életem minden napján erre törekszem én is, míg erõtlenül ki nem hull kezembõl a tollam.
 

Gyerekek gyûrûjében a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtárban 2014 júniusában
 
V. F.: Mit jelent számodra a próza? A gyermekversek? Milyen módszert alkalmazol íráskor? Gondolom, hogy minden témához más megközelítés kell. Hogyan ragadod meg a lényeget? Könnyen vagy nehezen írsz? Mikor és hol? 
 
F. J.: Én már tízévesen tudtam, hogy író szeretnék lenni. Ezt vagy érzi az ember, vagy nem. Sokan írnak verset és prózát is gyermek- és ifjúkorukban, de csak abból lesz író, költõ, akinek lelkében ott a szivárvány. Az a belsõ késztetés, bizonyság, hogy neki írnia kell; üzenetet, tudást, ismeretet átadni embertársainak. Mindig a téma határozza meg, hogy prózai vagy lírai alkotás lesz-e belõle. Én Mikszáthtól, Mórától, Gárdonyitól és Móricztól tanultam prózát írni; gyerekversekre Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Kányádi Sándor és Simai Mihály tanított. Többnyire könnyen írok. Magamnál hordok egy zsebnoteszt, és mindig lejegyzem, ami szép vagy jó gondolatként eszembe jut. Lehet, hogy nem azonnal, de késõbb felhasználhatom.
 
V. F.: Meseregényt, de színdarabot is írtál. Mesélnél ezek születésérõl? Úgy tudom, hogy dalszövegek is kikerültek tolladból. Milyen irodalmi mûfajban szeretnéd még kipróbálni magad?
 
F. J.: Még Maroslelén dolgoztam közmûvelõdés-vezetõként. Mindennap busszal jártam át Lelére. A buszon ülve írtam verseket, kezdtem el A furfangos kismanók meseregényt és a Játékpróba színdarabomat írni. Amikor hazakerültem Vásárhelyre, 2013-ra elkészültem velük. Nagy öröm számomra, hogy van egy kiváló illusztrátorom, Vörös Édua. Képregényíró és szerkesztõ, aki gyönyörû rajzaival kiegészíti és elõsegíti alkotásaim üzenetét mind könnyebben átadni a gyerekeknek és a felnõtteknek egyaránt. Írtam dalszövegeket, de népi komédiát is. A Kecskére káposztát? népi komédiámat a hunyai színjátszó asszonyok vitték sikerre. Kiemelt aranyminõsítést értek el vele tavaly az Országos KI-MIT-TUD?-on. Óriási sikert arattak vele 2017 õszén Algyõn, idén áprilisban pedig fergeteges sikert értek el a Nyugdíjas Szövetség Országos Elnökségének vásárhelyi tanácskozásán, a Mátyás utcai Olvasókörben. 
 

Fehér Józsefnek a Magyar Kultúra Lovagjává ütése 2013. január 19-én
 
V. F.: Mi a véleményed a mai prózaírásról, költészetrõl? Milyen atyai, szakmai tanáccsal látnád el a mai botladozó, de tehetséges írókat, költõket?
 
F. J.: Elsõsorban az olvasóknak és nem a szakmának írunk, ezt fejtegetem a Sámánvér címû novellámban is. De ahhoz, hogy jó regényt, novellát, verset alkossunk, el kell sajátítani a prózaírás és a versírás szabályait. Mindent az alapoknál kell kezdeni. Amikor már tudatosan használjuk a verslábakat, versformákat, érezzük a megszületõ versnek a ritmusát, és képesek vagyunk mindvégig megtartani, akkor az már alkotás. A prózánál a fõszereplõ vagy a szereplõk személyiségébõl adódóan következzen be az az esemény, ami a történet végkifejlete lehet - vallom én. Hitvallásom: hiszek a szavak erejében, a világot megváltoztatni tudó, a mindennapokat megszépítõ szeretet és jóság nagy harmóniájában. Hiszem, hogy az irodalom küldetése utat mutatni, hozzá hitet és reményt adni az embereknek.
Visnyei Ferenc/Visó
 
Életrajzi adatok:
 
Végzettségei: újságíró, magyartanár és népmûvelõ 
 
Kedvenc írói, költõi: Móra Ferenc meséin, Mikszáth Kálmán novelláin, Gárdonyi Géza és Móricz Zsigmond regényein, Petõfi, Arany és József Attila versein nevelkedett
 
Kedvenc írói: Sütõ András, Szabó Magda, Steinbeck, Moravia
 
Kedvenc költõi: Radnóti Miklós, Juhász Gyula, Nemes Nagy Ágnes, Vass Albert, Weöres Sándor, Simai Mihály
 
Írásra bíztatták az általánosban: Kiss Jánosné Erzsike néni, a hódmezõvásárhelyi Klauzál utcai iskola igazgatója, a Bethlen Gábor Gimnáziumban: Földesi Ferenc, az osztályfõnöke és Sipka Sándorné tanárnõ, Rózsika néni.
 
Hol dolgozott? Csongrád megyei Hírlapnál, a Hódiköt üzemi lapnál, a Vásárhelyi Tükörnél, a Vásárhely és vidéke napilapnál, az Álláspont Dél-alföldi Régiónál, a DAMFA Alapítványnál, a Maroslelei ÁMK-nál, a Németh László Városi Könyvtárban, a Tornyai János Múzeumban és az Alföldi Galériában
 
Eddig 13 könyve jelent meg: 5 novellás, 4 gyermekverses kötet, 1 felnõttverskötet, 1 regény, 2 ifjúsági meseregény
 
Színdarabjai: Kettõt Vásárhelyen a BFMK-ban is bemutattak: a Játékpróbát (a Bessenyei Színkör két alkalommal) és a Mentsük meg Tomit! (a Szent József Kertvárosi Katolikus Általános Iskola 250 diákja három elõadás keretében) nagy sikerrel
 
Hol jelentek meg alkotásai? Korábban napilapokban, irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Könyvei szegedi, budapesti és vásárhelyi kiadók gondozásában láttak napvilágot. Könyveit Vásárhelyen, Szegeden is meg lehet vásárolni
 
Tagságok: a Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesületének (MANE), Írók Szakszervezetének, a Szegedi Írók Társaságának, a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek, a Kárász József Irodalmi Körnek és az Aranycsillag Irodalmi és Mûvészeti Csoportnak
 
Tisztségei: a Kárász József Irodalmi Kör alapító-elnöke, az Aranycsillag Irodalmi és Mûvészeti Csoport vezetõ fõirodalmára, a MANE fõirodalmára
A cikk 2018. december 14-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az IRODALOM rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget123, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.

a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikonnDátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom| Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget onlinenNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlásanNapSziget a Mûvészetekért AlapítványnPartnereinknMédiaajánlat
 
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2018