vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
IRODALOM
Nem tudatlan kopista - Berzsenyi Dánielrõl
A magyar hazafias költészet és a romantikus líra egyik nagy alakja a reformkorszakban élt és alkotott. Középbirtokos nemesi család egyetlen gyermeke. Óvták és féltették is rendesen. Vattába csomagolt gyerek volt, ahogy a hetvenes években a katonaságnál nekem mondta rólam a századparancsnokom.
 
A költõ édesapja, Berzsenyi Lajos jogi mûveltségû, szigorú elveket valló földesúr volt, édesanyja pedig egy niklai földesúr lánya, Thulmon Rozália. Az édesapa saját maga nevelte Berzsenyi Dánielt, tízéves korában két hét alatt tanult meg írni-olvasni. Apja, látván a klasszikusokhoz való vonzódását, maga olvasgatta vele a római latin prózaírókat, de a költõktõl óvta, nehogy amúgy is heves képzeletét fokozza. Berzsenyi azonban megszerezte a tiltott szerzõk munkáit és éjjelente, titokban olvasgatta õket. A gondolatok foglyul ejtették.
 
Nem volt földhözragadt ember. Igen jól ismerte a római és a görög mitológiát, de nem érezte kalodának a klasszikus verselési formát. A bukolikus életszemlélet volt poétikai karaktere. Nem hordott össze erkölcsi zagyvaságokat a verseiben. Vonzották a somogyi völgyek, a lágy ölek, a ködbe bújt felhõk. Az volt fontos számára, hogy a szelek mérgét kiállják.
 
 
1790-1795 között a Soproni Evangélikus Líceum tanulója lett. Latinul deklinált a deák urak között. Talán túlkorossága miatt, nehezen tudott alkalmazkodni az iskola rendjéhez, és sûrûn mondott ellent a szokásoknak, gyakran óráira sem ment be. Nagy természetû férfi volt, egyszer tizenkét németet dobott be a tóba haragjában. Ez idõ alatt Napóleon seregei ellen - apai beleegyezés nélkül - 1793-ban beállt Keszthelyen katonának, persze amikor ezt Berzsenyi Lajos megtudta, azonnal kimenekítette onnan fiát. 1794-ben elvesztette az apai szigort ellensúlyozó, lelki támaszt nyújtó édesanyját. Az apa és fia közötti kapcsolat egyre inkább elmérgesedett. Gyakori vitáik miatt a költõ nem haza ment Sopronból, hanem Niklára utazott, nagybátyjához. 1799-ben apjától való "meneküléskén" megnõsült, feleségül vette Dukai Takács Zsuzsannát (aki ekkor mindössze 14 éves volt) és Kemenes-Sömjénbe költöztek. Berzsenyibõl itt vált önálló gazda.
 
Berzsenyi Dániel 1804-ben költözött Niklára, ahol, édesapja halála után, 1200 hold földnek és a gombai hegyen 40 hold szõlõnek lett a birtokosa. A niklai gazdálkodás elsõ éveit sok elemi csapás, a francia háború miatt támadt zavar és az 1811. évi pénzválság súlyosbították, de mint jó gazda, végül rendezõdtek dolgai, sõt vagyonát szépen gyarapította is. Ritkán hagyta el Niklát, otthonról sem szívesen járt el. Egy 1809-es Kazinczyhoz írt levelében "Niklai Remetének" nevezte magát. Nikla Marcalitól 11 kilométerre keletre, a Balatontól délre fekszik. Vasútállomással nem rendelkezik.
 
Négy gyermekük született: Lídia, Farkas, Antal és László. 1803-ban Kis János soproni evangélikus lelkész (késõbbi püspök, aki szintén írt verseket) és egyik gyermekének keresztapja rajtakapta írás közben. Õ volt, aki elküldte Berzsenyi néhány mûvét Kazinczy Ferencnek, azzal az ajánlással, hogy nem tudatlan kopista. A pap lelkesedett értük s írásra biztatta.  Költõi példaképe a római költõ, Horatius volt.
 
Az 1811-ben épült egykori lakóházában 1954-ben alakították ki a Berzsenyi Emlékmúzeumot. Tágas termeiben a költõ személyes tárgyait és levelezésének dokumentumait vehetjük szemügyre. Megtalálhatók az ország különbözõ vidékeire a költõtársakhoz írott levelei, valamint költeményeinek kéziratai és nyomtatott változatai. Pipái, tollai és népi hangszerei a vidéki nemes életére emlékeztetnek. Széchenyi István szobra a költõ és a nagy államférfi közötti szoros kapcsolatra utal. A ház elõtti virágok között a költõ mellszobra fogadja a látogatót. A kertben még ma is áll a Berzsenyi Dániel által 1814-ben ültetett szelídgesztenyefa. Jó hír: a csonk újra kizöldült. Értelmezzük úgy, hogy él a múlt, a magyar vers, vagy a fene tudja, mi, de él.
 
Csak kétszer látogatott Pestre, legyõzve ellenérzéseit. Úgy érezte, Pest megér néhány estet, de nem többet. Elsõ alkalommal 1810 márciusában mûveinek kiadása ügyében járt ott, ahol megismerkedett Kazinczy költõbarátaival, de kölcsönös idegenkedést keltettek egymásban.
 
1810 után költészeti szempontból terméketlen idõszakon ment keresztül, valószínûleg a földesúri élet problémái és családi vitái miatt. Magányossága, melankóliára hajlamos természete és változó egészségi állapota nagyon sérülékennyé tették. Ebben az állapotban érte 1817, és ebben az évben olvasta Kölcseynek a Tudományos Gyûjteményben megjelent szigorú, néhol igazságtalan recenzióját. Berzsenyi a kritikát nem érezte megalapozottnak vagy megérdemeltnek, sõt lekicsinylõnek találta azt. Személyes támadásnak érezte, és Kazinczy Ferencet érezte mögötte. Ezzel levelezésük három évre megszakadt. A "méltó" válasz 1825-ben jelent meg Észrevételek Kölcsei recenziójára címmel a Tudományos Gyûjtemény szeptemberi kiadásában - nyolc évet töltött elõkészítésével. Kölcsey a klasszicizmus esztétikai követelményeire támaszkodó kifogásait a romantika nevében utasította vissza: õ olyan költõ, akit nem lehet a "hellenisztika" szabályai alapján megítélni (1825-re már Kölcsey is megváltoztatta korábbi irodalmi-esztétikai nézeteit.) Életében, 1830-ban kapta meg az egyetlen nyilvános elégtételt, amikor megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia filozófiai osztályának vidéki, rendes, elsõ tagjává. Utolsó éveiben sokat betegeskedett. 1836. február 24-én örök álomra szenderült, a niklai temetõben nyugszik. 1860-ban emeltetett obeliszket Somogy vármegye a költõ sírja fölé. 1904-ben alakult meg a Berzsenyi Társaság, amely 1926-ban emléktáblát helyezett el a niklai kúrián.
 
A kúria legnehezebb idõszaka a második világháború idejére esik. A ház a szovjet parancsnokság épületéül szolgált, és a megszállók vezetõje kinyittatta Berzsenyi sírját, hátha értékes holmikat rejt. Megtetszett neki a koporsó, és eldöntötte, hogy elviteti magával, hogy õ feküdjön majd benne halála után. Így is történt. A csontokat visszaöntette a sírba. 
 
Kölcseyvel ellentétben jobbágyai szerették, az õ koporsóját nem dobálták meg temetésekor, és a téli hideg ellenére mezítláb vitték ki a temetõbe tiszteletük jeléül.
 
A többit már ismerjük.
Novák Imre
A cikk 2018. október 28-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az IRODALOM rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget123, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.

a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikonnDátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom| Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget onlinenNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlásanNapSziget a Mûvészetekért AlapítványnPartnereinknMédiaajánlat
 
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2018