vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
IRODALOM
A gyilkos ösztön vizsgálója
Térey János írásairól
aki a mese újjáavatását szeretné
 
Térey esetében is igaz, hogy az irodalom alapvetõen a szolidaritás mûfaja, bármilyen vagyoni helyzetû ember bõrébe belebújhat a szerzõ, egyaránt lehet koldus és királyfi is a szereplõje írásának. Az a lényeg, hogy a szöveg az észhez szóljon, logikusan és célratörõen meséljen.
 
Térey 1970-ben született Debrecenben. A nyolcvanas évek végén néhány évig magyar irodalmat és történelmet hallgatott elõbb fõiskolán, aztán az ELTE Bölcsészkarán, Budapesten. 1990 óta jelennek meg írásai, több éve szabadfoglalkozású író. Színház- és filmrendezõk szívesen választják munkáit. Téreyt az foglalkoztatja, hogyan tud jóképet vágni a sérülékeny, esendõ ember, miközben romhalmaz belül. Mûveiben morális problémákat boncolgat, de kételkedéseiben nincs fullánk. A világló és a sötétlõ részleteket is leírja. Az emberi lélekben lévõ feszültséget kutatja. Írásaiban a puritán képmutatást leplezi le.
 
Írói indulása a magyar "lélekcserélõ" korra, a '90-es rendszerváltozásra esik, amikor villamos volt a levegõ a nemes hevületektõl és a kor kedvezett az éber tudatnak. Akkor, amikor arra gyanakodtunk, hogy a szabálykerülés rendszere elmúlik. Õ már az új korosztálynak és korosztályról ír közelképeket és verseket.
 
Írói módszerét, stílusát, alaphelyzeteit tekintve láthatjuk, él azzal, hogy a magyar nyelv metaforákra épül. Képszerûen fogalmaz. Korunkhoz szól, és úgy tûnik, sikerének titka, hogy a fiatal generáció magánélete jelenik meg írásaiban. Egy európai gondolkodás szerint felnõtt korosztály mindennapi dolgait, ügyeit, szokásait, terveit, eredményeit, kudarcait, problémáit írja meg. 
 
A magyar irodalmi hagyományokat tekintve számára Tandori jelenti a dús olvasmányt, vonzza mániákussága, kötõdése egy-egy motívumhoz, a Lánchídhoz, a madarakhoz, az ismert pesti gócokhoz. Irodalmi elõzménye Arany János is. Az õ költészete inspirálja leginkább, telt zengésû lírának jellemzi, de tapasztalhatjuk, hogy sikeres kísérletet tesz Shakespeare krónikás játékainak az újrateremtésére is. Találhatunk mûvei között polgári szalondrámát, amely az általa tisztelt Szomory Dezsõ világlátását, írói modorát idézi. Aztán megfigyelhetjük, hogy mit is értünk realizmus alatt. Itt a Spiró György-szerû világértelmezést, látásmódot fedezhetjük fel, de egyik esetben sem másolat jelenik meg, hanem csak vállalt hagyományokon alapuló hangulat, érzés szólal meg. Tudja, nem a rímtõl és a lüktetéstõl jó egy vers, hanem attól, hogy úgy érezzük: forró álomba lépünk, vagy az idõ csapszékénél ülünk, körülöttünk megmászhatatlan hegyek, aztán a halál angyalokká tesz minket.
 
Sokszínû megszólalásra képes, vezérlõ gondolata a jelenre figyelõ alkotói szemléletmód. Az anyag és a kompozíció viszonya érdekli. Íróként sohasem tesz igazságot. Gyanakvás és tétovázás jellemzi. Ismeri az élet apró dolgait. Szövegeibõl dallamok szivárognak, nála rendkívüli a szavak zeneisége, amit Valery azért tart fontosnak, mert a zeneiség ösztönzi az írót, hogy úgy írjon, ami az olvasóban képzeteket kelt, és hozzásegíti a titokzatos világ intuitív megismeréséhez. Kevés olyan író van, aki ilyen gyakran elõvenné régebben megjelent írásait, és átdolgozná, mint õ. Megvárja, hogy megnyugodjon benne a szöveg, a táj, felépüljön teljesen, hogy pontosabban elmondhassa a történetet. A szöveg kézirat is marad. Jó érzékkel választ ki fontos pontokat a jelenkori magyar történelembõl. Közelmúltunk emlékezetes politikai eseményei köré is építi világát. Ilyen a 2007. évi nagy felhõszakadás, ahol a gondatlanság vádjával kellett birkóznia a hatalomnak, aztán beleszövi mûvébe Sólyom László köztársasági elnök - meghiúsult - szlovákiai látogatását. Fontos emlékeink, történelmi kapaszkodók ezek. Gyorsan reagál a világ új jelenségeire, felfedezõúton jár a társadalom különféle tartományaiban. Szigorú lélekrajzaival eredendõen egy mesevilághoz vonzódik. Ezek a lélektani elemek adják hitelességét napjaink ábrázolásában. Jól mutatja azokat a fontos perceket, amelyek megállnak az idõben, és átélhetjük, hogy világunk hol naparcú, hol holdarcú.
 
A mindennapi élet színterein játszódó darabjai között a Johanna különleges szerepet tölt be. Mûfaját tekintve opera, és egy kórház zárt világában játszódik. A mûben az elmebaj törvényerõre lép. Az élet-halál izgalma kódolva van kórházban, hiszen ott bármikor bekövetkezhet a legrosszabb. A történetben eltûnt a szentek világa, helyette a sztárokat imádjuk. Johanna nem hõs, nem romlott, nem áldozat. Semmi fontosat nem tudunk meg róla, csak annyit, hogy meghal - tûzre vetik egy zsákban -, mert valami kedvességet vitt a zord életbe. Térey írásában ridegek a párbeszédek. Pontos tolmácsa mondanivalójának, még a bizarrabb gondolatfutamok esetében. Gyakori témája a pusztulás, a rombolás. Nem használ régies és idegen hangulatú szavakat. Nem történelmi objektivitással ír, metafizikus költõ. Meddõ szóképek helyett sivatagszerû fogalmiság jellemzi. Finom tónusokkal dolgozik, olyan színekkel, mint amilyen a zöld árnyékban a zöld fénycsík. A mû alapján készült Mundruczó Kornél filmje Hernádi hangvételét és Jancsó képi világát idézi.
 
A kazamata-motívum szervezi trilógiává a Kazamaták, az Asztalizene és a Jeremiás avagy Isten hidege címû mûveket. A stációdrámák szabályai szerint íródtak. Misztériumok képekben. Ellentétes fogalmakat ütköztet bennük. A Kazamaták a múlt, 1956 felidézése, a börtönbezártak utáni legendás keresés felidézése, az Asztalizene az általános morális válság bemutatása, ez a jelen, míg a jövõt bemutató mû a Jeremiás darab. A Jeremiás fõhõse Nagy Jeremiás országgyûlési képviselõ, aki debreceni, de a fõvárosban dolgozik. A történet alaphelyzete, hogy a fõhõs egy közlekedési sztrájk miatt nem tudja elhagyni városát, és sorra találkozik régi ismerõseivel, illetve olyanokkal, akik a város szellemiségét meghatározzák vagy meghatározták. Debrecen, mint akarat meg képzet jelenik meg. Itt is találkozunk Térey rendkívüli tér- és dimenziókezelésével. A 2030-ban játszódó történetben sok évszázaddal ezelõtti alakok is elõkerülnek. A városban már jár a metró. Debrecen az Alföld gõzfürdõje, vagy az Alföld jégverme. Olyan volt a város, mint egy vasárnapi szavazókör, közben jön egy nyúlszájú rendõrtizedes. Térey hõsei nem találják a helyüket, Jeremiás se talál haza. Isten hiányállapot képében kíséri a figurát.
 
Protokoll címû drámájának fõhõse Mátrai Ágoston, a Külügyminisztérium protokollfõnöke. Sikeres ember, jómódú. Érdekes a munkája, azt csinálja, amit szeret. Színes társasági életet él, csinibabákkal jár, de hirtelen megszakad benne valami. Egy morális földcsuszamlás áldozata lesz. Életvonalai összegabalyodtak. Múlik belõle az ambíció, a vágy, unja a napi bulcsázást. Elbizonytalanodik, csak sodródik, az emberek idegenné válnak körülötte. Egyre több kurvoid gesztus jelenik meg életében a Vénusz-rohamok között allûrökkel, jampikkal. Mátrai nem egy tragikusan nagyszerû õrült, mint Don Quijote. Õ összetûzésbe kerül önmagával, a magáról alkotott eddigi képpel. A körülötte lévõk a kulturális hagyományok hordozói. A darab lírai világérzékelés budapesti történetekkel, annak minden pikáns ízével, örömével, a pesti flaszter dumájával, a kedves pesti linkekkel, kacér nõivel vagy decens asszonyaival. Térey újraírja a budapestiek történetét, mítoszt talál hozzá. Egy sajátos értelmiségi sorsról olvashatunk, a fojtogató fenyegetettségrõl, hogy mi lesz holnap. Érdekli, hogyan szilárdulnak meg a féligazságok, az elõítéletek. A miniszter, mint egy diakonista, ápolja a lelkét, mert fontos neki Mátrai, hisz' az apja mentette meg az életét a katonaságnál, ezért a hála elõjoggá vált.
 
Térey nyelvének költõi sodrása magával ragadja az olvasót. Utalásokat tesz az irodalmi kánonra, felidéz költõket, verseket, de nem másol, hanem újrateremt. Kivételes nyelvi leleményesség jellemzi. Nála a test a tengerek partján él, a gondolat a szellem kapujában. Arra biztat, hogy szembe kell nézni a tényekkel, mint ahogy én is tisztában vagyok azzal, hogy hamvasztásom után csak a fémprotézisem marad utánam, mert aranyfogam nincs. Térey keresi, hogy él-e bennünk a közösségi szellem, ahogy fogalmaz: a híd eszméje nem idõszerû, a túl szûk szeretet gyilkol. Visszafogottnak kell lenni, azt ajánlja: Legyünk névtelenek, mint a személyzet. Csak semmi blikkfang. El kell fogadni az életet a maga közvetlenségében. Az élet értelemét inkább szubjektív tapasztalatokban, mint a tényekben keresi. Életünk szakadatlan átalakulás. Nincs út visszafelé, és nincs táj ember nélkül. Ilyen egyszerû.
 
Végigbarangolta keletet, nyugatot és figyelt. Gondolkodott Drezdában - a háborús nyomokat látva - és feltámadt benne a gondolat, hogy miért kell az évtizedekig mementónak meghagyott templomot újjáépíteni. A mementót eltüntetni. Én még a hatvanas évek végén úgy hallottam a drezdaiaktól, hogy ez így marad örök emlékeztetõül, hogy mindenki tudja, hogy szörnyû idõk jártak, és csak néhány személyen múlott, hogy nem Drezdára dobták az atombombát. Térey úgy gondolja, hogy ami emlékeztetésre való, az maradjon is az. Nehéz kérdés. Én a mai napig nem tudom eldönteni, hogy kell-e, jogos-e Auschwitzban múzeumot fenntartani és azt meglátogatni. Van olyan barátom, aki ezt perverzitásnak gondolja, és morog, hogy miért kell oda elmenni.
 
A 2009-ben született Nibelung-lakópark verses dráma, amely színházban és moziban is látható. Ezeket is Mundruczó filmezte, állította színpadra. Monumentális emberiségdráma, Faust, Peer Gynt és a germán mítoszokbéli törpék, félistenek élednek fel benne korunk díszletei és gondolatai között. A történetet XXI. századi nagyvárosba helyezte. Itt is így van, hogy az arisztokrácia születésénél fogva sikeres és a kisebbség gyötrõdik. A mû a pénz hatalmáról szól, amikor a hitet felváltja a hitel. Korunk sötét élménye jelenik meg a mûben. A hatalom megrontó erejét vizsgálja, és az arany dimenziómódosító erejét mutatja - ahogy az már évszázadok óta tudott.
 
A Nibelung-történet regényes és rejtélyes mese. Nagy atmoszférateremtõ erõvel megírt és filozófiai célzásokkal teletûzdelt elbeszélés. Egy belsõ világról szól, ahol a szív és a tudat vezeti a gondolatokat. Az elvakult hatalmi vágy mûvészi látomása. Nietzsche világlátására épülõ gondolatsor, mint ahogy azt Wagner feldolgozásában is ismerjük, a germán mondavilág alakjairól szól, a világ lényegérõl, ami zaklatott búcsú Istentõl. A motívumok a monda elemeit sorolják, itt is a világhatalom jelképe a varázsgyûrû, mely egyben átkot is hoz, közben háromszög dúlja az ember életét. A háború a véres szükségszerûségek farsangja. A lemondás magasztos tragédiája. A tétlenek ellen szól. Kifejezi az akarat megváltó erejû megtagadását, a halálvágyat, az akaratnélküli lemondást, a boldogító megsemmisülésbe ájuló élet dús vegetációját az álmok, fantáziák szférájából. Az aranyat átok szennyezi, de a humánum diadalát semmi sem állíthatja meg. A cél adott, le kell leplezni az õsi jogtalanságot. Felfedezhetjük nála is Schopenhauer komor világszemléletét, mely szerint akarni annyi, mint híján lenni valaminek, és aki nélkülöz, az szenved. Elsõ a vak akarat, második az értelem. Az akarat mindennek kútforrása, megszûnésével jön az üdvösség, a Nirvána. Asszociációk és metaforák sorával beszél az emberi létrõl.
 
Teremtés vagy sem címû esszégyûjteménye az elmúlt húsz év alatt írt tanulmányokat foglalja kötetbe. Egyéni szemlélettel ír a régi és a kortárs magyar irodalomról, a költészetrõl, saját írói gondjairól, és persze Budapestrõl, házakról, életérzésrõl, titkokról, ahol az emberek is a sors fonalát szövik. Térey is bizonyítja, ahogy Wittgenstein fogalmazott: a világ minden, aminek esete fennáll, és a világleírások sokfélék és egyenértékûek.
 
A Teremtés hagyatéka címû prózai mûve elõször 1997-ben jelent meg, melyet 2012-ben újraírt. A fõhõse egy huszonéves tanárjelölt. A mû helyszínei között találjunk a szülõvárost, Debrecent és Budapestet is. Az utcák fokról fokra változnak. A gyermekkori emlékek és a világváros zaklatott nappalai és éjszakái elvednek meg, amikor mélyebbre fúrja magát a város szövetébe. Novellái arról gyõzik meg az olvasót, hogy ismeri az élet apró dolgait, az utcák mikrokozmoszát, tehetséges a részletek megmunkálásában.
 
A 2010-es években jelent meg a Legkisebb jégkorszak címû drámája, melynek minden sorát Budapest ihlette, mégis teremtett világ, ahogy fogalmaz róla. Szabadon kezeli a valóságot. Alapélménye az 1987-es hóhelyzet, amikor minden megbénult. Egy korosztálynak még nem volt ilyen élménye, õk nem ismerik azt, hogy átmegy a front a falun vagy városon, nem ismerõs az a fogalom, hogy az ostrom alatt milyen volt az élet, mit jelent, hogy nincs kenyér vagy a hetedik határba kell érte menni, mert esendõen mûködnek a szolgáltatások. Téli könyvet írt. Úgy véli, hogy semmilyen életanyag nem trash önmagában.
 
A történet során befagy a Duna, és megnyílik a síparadicsom a Svábhegyen. 2019-et írunk, Európát és benne Magyarországot az izlandi vulkánok heves aktivitása nyomán bekövetkezõ globális lehûlés keríti hatalmába. Mátrai Ágoston, a Protokoll immár révbe ért fõszereplõje, konzulként dolgozik Reykjavíkban, ám amikor a mindent beborító hamufelhõ miatt evakuálják a lakosságot, haza kell térnie Budapestre. A vulkáni tél lassanként beköszönt Magyarországra is. Azt figyeli, miként birkózik meg a magyar társadalom a váratlan katasztrófahelyzettel.
 
Miközben a felsõ középosztály fényûzõ díszletek között zajló kényelmes életét felborítani látszanak a hó és jég alatt is forrongó szélsõséges csoportok. Mi történik, ha csõdöt mond a logisztika, a pénz sem bizonyul hathatós cserealapnak a túléléshez.
  
A Legkisebb Jégkorszak korántsem utópisztikus látomás, hanem képtelenül valóságos korrajz a közeli múltunkról, jelenünkrõl és egy elképzelt jövõrõl. Térey János verses epikájának nagy lélegzetû, összegzõ alkotása, a szeszélyes európai apokalipszis hótól és jégtõl szikrázó költészete - ahogy olvashatjuk a kiadó ajánlásában.
 
Térey a verses regény mûfajával hiányt tölt be, mert minden feltétel fennáll hozzá: hanyatló korszakban élünk, kellõen zavaros a közélet, és van szerelem - ahogy fogalmaz. Írói útja éppoly váratlan témákkal teli, mint hõsei kiszámíthatatlan sorsa, kalandozása. Vonzódik a lelki indítékok által vezérelt hõsökhöz. Kedvenc figurái szabálytalanok. Nem kapcsolódik elmeszesedett irodalmi irányzatokhoz, merészen szatirikus, felismeri a világban a bizarr kisiklásokat. Realista írásai gyakran billennek át mesébe, de hozzák magukkal a valóság ízeit. Idõnként újragondolja, újraírja mûveit, úgy gondolja, ha Caravaggiónak szabad volt belejavítania festményeibe, akkor õ is megteheti.
 
Térey mûvei tudatosan épített alkotások. Egy másik dimenzióban láttatja a magyar hétköznapok élményvilágát. Hõsei közül többen mûrõl mûre vándorolnak, de igazából nincsen múltjuk. A jelenre figyel, idõkivágatoknak is értelmezhetjük írásait. Tetszõleges idõválasztás jellemzi, a történetnek nincs kezdõpontja, egyszerûen csak belépünk, aztán egy ponton otthagyjuk. A kulturális értékeire vigyázó emberiség képviselõje.
 
Novák Imre
A cikk 2018. április 19-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az IRODALOM rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget123, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.

a Magyar Mûvészeti Portál
 

Magyar Mûvészeti netLexikonnDátumok a mûvészetben

Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom| Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek

NapSziget onlinenNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál

Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok

Új mûvészeti honlap ajánlásanNapSziget a Mûvészetekért AlapítványnPartnereinknMédiaajánlat
 

 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2018