vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
IRODALOM
Hol van Rejtõ Jenõ?
A válasz egyszerû. Itt van közöttünk. Itt van szóhasználatunkban, gondolkodásunkban, pedig igazságtalan az irodalomtörténet, a kánonalkotók sora az egyik legolvasottabb magyar íróval. Kerülik õt évtizedek óta, hiába a legidézettebb téma társaságokban egy-egy hõsének kalandja vagy mondása, mint a fûtõként és pincérként dolgozó Fülig Jimmy kalandja a malájjal vagy Gorcsev Iván Nobel-díja huszonéves kora elején. Ezek mind generációról generációra szálló történetek. Közös szóhasználatot segítõ mesék. Mindenki tudja, hogy Piszkos Fred, a kapitány mindig "kavarja" az eseményeket (egyesek legnagyobb sajnálatára). Török Szultán helyesírása élményszámba megy, még a leghátrányosabb helyzetû, sok gyenge helyesírást látott pedagógus is mosolyog, és nem nyúl toll után, hogy egyest adjon vagy buktasson.
 
Rejtõ Jenõ rövid élete alatt számtalan könyvet írt. A legismertebbek a P. Howard néven napvilágot látott lektûrök, amelyek a hazai ponyvairodalom fejedelmévé tették.
 
1905-ben született Budapesten, a jelenlegi Terézvárosban. Apja Reich Lipót, nyomdai tisztviselõ volt. Tisztes polgári létben nevelte három fiúgyermekét. Jenõ iskoláit a környéken végezte. A Kertész utcába járt, de kicsapták a polgáriból, mert szájon vágta egyik tanárát, aki zsidózott, ahogy ma egyesek mondanák, antiszemita megjegyzéseket tett rá. Életérõl keveset tudunk, inkább anekdoták, legendák maradtak fenn róla.
 
A pesti kávéházak világából indult élményszerzõ európai csatangolásra, miután elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját, ahol egy elõadáson, balszerencséjére, a Budai Színházban beteghordóként elejtette a kor jeles mûvészét, Törzs Jenõt.
 
A bivalyerõs Rejtõ elõbb Berlinben, a híres rendezõ, Reinhardt mellett tanult, majd lovakat csutakolt Hamburgban egy magyar zsoké mellett, azután hamisított illatszerekkel kereskedett Párizsban, vagy Hamburgban, vagy nem. Sok titok, bizonytalanság jellemzi regényes életét. Késõbb heringet is halászott Svédországban, építõmunkás volt Genovában, majd napszámos egy vándorcirkuszban, gobelinkereskedõ Zürichben, de volt potyautas Oranba is, vagy nem.
  
Hazatérte után a Japán Kávéház volt a törzshelye. A pénzzel nem tudott bánni. Ha volt, szórta, ha nem volt, akkor kereste. Volt idõszak, amikor kétezer pengõt is keresett, de vonzotta a kártya és a rulett. Budán egy elmegyógyintézetben tartottak fenn neki egy szobát, ott lakott. Amikor rosszul állt, a pincérnek kéziratával fizetett, aki a szerkesztõségben váltotta azt pénzre. Így hitele mindig volt Rejtõnek.
 
A kikötõk, a Szahara nagy ismerõje lett. A fekete humor jellegzetesen pesti értelmiségi, kicsit cinikus, gyanakvó, intellektuális alakja jelenik meg írásaiban. Azt vallotta, hogy "nincs a dolgok között okszerû összefüggés" és minden mögött tanulságos következtetések húzódnak meg. Például Senki Alofnzt a világ valamennyi államából kitiltották, és a legnagyobb titokban tartózkodhat csak a Földön (Fõleg éjszaka). 
 
Megfogalmazásai frappáns telitalálatok. Rá és figuráira szûkszavúság jellemzõ. Hõseinek belsõ világa másodlagos számára. Nem az emberi lelket kutatja, nem elemzi a belsõ rezdüléseket, hanem a tényeket mondja, a cselekményre összpontosít, az értékelést ránk bízza. Kitûnõen ébren tartja az olvasókedvet. Történetei sok helyszínen játszódnak, tele izgalmas kalandokkal.
 
Hõsei különféle alakok, de mindegyiket valamilyen tehetség jellemez. Vagy nagy pofont tud adni, vagy Nobel-díjat "nyer" kártyán, vagy képes úgy kavarni a dolgokat, hogy megkaparint egy cirkálót. Rejtõ szerint a világ viszonylagos, bármi megtörténhet, minden szándék és ambíció kérdése. Nála a helyzet mindig bizonytalan, nem boncolgatja, hogy hõse azért nem szól, mert nem mer, vagy nem tud.
 
Tudja, hogy a kikötõkben nem bürokraták élnek, ott nem a diploma számít, hanem a tudás. Hallgatni tudni kell, az nagy kincs. Ehhez nagyon ért õse doktor Kvasztics, de ne lepõdjünk meg, az orvosi titoktartás a gyógyulás feltétele. Rejtõ a bûnözõkkel szemben sem helyezkedett túlságosan merev erkölcsi álláspontra, még a kémgyanús egyének esetében sem, hisz' kinek nincs kisebb-nagyobb hibája.
  
A három testõrrel Afrikában járunk, Az elveszett cirkáló a görögországi Pireuszba kalauzol. A kikötõi élet mindenütt változatos, hiszen ez az átutazók világa. Megérkeznek, rakodnak, mindig van náluk valami eladnivaló, általában nem a hivatalos utat bejárt vámszabályok szerinti. Rengeteg ott az áru, munka mindig akad, lehet rakodni, eladni, hajóra szállni és hónapokig utazni. Az ideérkezõ emberek sokfelé jártak már, ismerik jó néhány nép kultúráját. Sok hasznos dolgot tapasztaltak már, és itt alkalmazhatják ezt a tudás, tanulnak is egymástól. A kikötõk napról napra változnak. Az egyik hajó jön, a másik megy. Mindig más emberek lakják, olyan ott az élet, mint egy szállodában, nem, mint egy bérházban. Vonzó világ, még akkor is, ha sok rossz szagú sikátor van a parton. Ott a nevek nem érdekesek, ezért írja Rejtõ, hogy ha valaki jól szurkál, azt "Bicskásnak" hívják, ha csúnya a bõre, õ a "Ragyás", ha vörös a haja, akkor a "Rozsdás" nevet kapja. De ezek a nevek egy új helyen, új kikötõben már nem léteznek, eldobhatóak. Az eredeti név nem érdekes, néha nem is célszerû a használata egy-két korábbi stikli miatt, mert haragosa, irigye mindenkinek lehet. Ez a titokzatosság adja a kikötõk egyik izgalmát, és ebben Rejtõ különféle hõsei otthonosan mozognak. Szabad emberek vágyakkal, tervekkel, korlátlan lehetõségekkel. Van, aki úriember volt, van, aki az lett, és mindenki szerepe szerint viselkedik. Ha hajóparancsnok, akkor fehér kesztyût húz.
 
Rejtõ polgári nyelven ír az alvilágról, szóhasználata ebbõl a világból származik, meg a pesti flaszterról. Nyelvezetét leleményes szófordulatok jellemzik. A lopott holminak "ellenértéke" van, a verekedéshez érkezõk "további ügyfelek". A kocsmai veszekedés "vita" "gyanús elemek" között. A hajókatasztrófa megfogalmazása így hangzik: "kissé meglazult a túlnyomóan nedves idõjárástól". A halál "az elmúlás tiszteletre méltó aktusa". 
 
Rejtõnél papírja bárkinek lehet, és nem is akármilyen. Az ügyfél válogathat. Kaphat beutazásra, letelepedésre szólót. Lehet dán belgyógyász, angol petróleumkutató, szabad kutatási engedéllyel, ajánlólevéllel. Árukat a veszélyesség és viszonylagosság határozza meg. Regényeiben a természet a legfontosabb szereplõ, a trópusokon a legszigorúbb úr a járvány, a tengeren a víz, és másféle etikettet ír elõ Afrika gyilkos klímája. Mindenkinek van vagy lesz valamije, ha más nem, idült maláriája.
 
Az ember kiszolgáltatott Rejtõ mûveinek világában, de az alvilági alakok sem rémisztik az olvasót, sõt megnyerik bizalmunkat. Mindenkiben találhatunk valamilyen értéket, szerethetõt vagy tisztelhetõt, és várhatunk tõle mulatságos megfogalmazást vagy cselekedetet. Regényeiben nem a hivatalos jog vezeti a hõsöket, hanem az ösztöneik és az ököljog. Többnyire törvényen kívüli figurák élik az életüket a kikötõkben, az idegen légióban vagy egy kísértethajón. A túlélés ösztöne és a pénz hajtja õket. A pénz, amit nem is becsülnek igazán, hiszen életformájuk a csavargás, a kaland keresése. Nem akarnak változtatni, kocsmai beszélgetés és hajózás nélkül nem tudnak élni, ebben vannak otthon. Kártya, ital, verekedés, egy kis szerelem és a nagy kaland iránti vágy tölti ki életüket. Az a legény, aki ebben jó, sikeres. Minden percben gyõztesnek kell lenni. Biztonság nincs, ellenben veszély van, hiszen távol élnek a jogrendtõl. Az idõnként megérkezõ rendõrség egyiküket sem nyugtatja meg, hiszen bármikor fejükre olvasható valamilyen korábbi félrelépés, stikli. Ilyen törvények uralkodnak: "az nevet, aki elõször üt", és "egy igazság akkor is fontos, ha nincs semmi értelme".
 
Hõsei sötét rejtélyek felkutatását is vállalják, vagy önként, vagy parancsra. Minden hõse alapvetõen lovagias, ha a pusztulás veszélye nem felejteti el vele a gáláns viselkedést, és ez gyakran elõfordul az élet izgalmas szakaszában.
 
Különféle nemzetiségek képviselõi akadnak össze írásaiban, és ebbe belefér egy orosz hússaláta is, meg az olyan fagottista is, aki az ital miatt elvesztette fúvóképességét, de õ is képes a nagyvilági élet illúzióját átélni. Mindenütt akadhat egy arab démon, aki táncokat lejt.
 
Alakjai kártyáznak, kockáznak vagy kockáztatnak, közben isznak jó svunggal, estefelé verekednek, ezért a csehóikba a belépés díjtalan, de a kilépés bizonytalan. Közös jellemzõjük, hogy mindenki (a nagy) Levintõl tanult vagy tanulni fog fõzni.
 
Mindenkinek van valamilyen mániája vagy hobbija, amit nagyon komolyan vesz, amiért ölni is képes lenne, bár leginkább õ is élni akar leginkább. Rejtõ ebben szigorú, senkinek sincs nyugta egy percre se. Harcolnia kell az életéért, nincs pardon, a cselekmény halad. Nem mindenki gondolkozik, tervez és cselekszik tudatosan. Gorcsev Iván - maga elõtt is - ismeretlen okból kelt át a csatornán, aztán úgy volt vele, hogy lesz, ami lesz, de sokan igyekeznek kipróbálni a szerencséjüket, aztán nemritkán kiforgatják õket a vagyonukból, és akkor jöhet a revans, aztán néhány alakról revolverlövések formájában hallunk utoljára.
 
Mindenkinek van valamilyen különleges tulajdonsága. Senki Alfonz jól lát a sötétben, Privát Elek jól ismeri a titkos ládákat, Piszkos Fred folyton kavarja, Fülig Jimmy jobban pofozkodik, mit Muhammad Ali, bár ennek összevetésére sosem lesz módunk.
 
Egy háborús, gyilkoló korban nevetett a borzalmakon és saját kiszolgáltatottságán. A kor nem kegyelmezett neki, munkaszolgálatra vitték, hiába volt idegileg gyenge. A voronyezsi tûzvonalban halt meg 1943 újév napján. Utolsó szavait idézzük ide: "Ez az év is jól kezdõdik." Hõsei titokzatosságával vetekszik az irodalomban elfoglalt helye, ahol õ van is, meg nincs is. 
Novák Imre
A cikk 2018. április 16-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az IRODALOM rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget123, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.

a Magyar Mûvészeti Portál
 
 

Magyar Mûvészeti netLexikonnDátumok a mûvészetben

Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom| Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek

NapSziget onlinenNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál

Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok

Új mûvészeti honlap ajánlásanNapSziget a Mûvészetekért AlapítványnPartnereinknMédiaajánlat
 

 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2018