vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
IRODALOM
Aki figyel minden stabil létezõt
Várady Szabolcsról
Az idõ el van telve önmagával. A szélirány nem érdekes. 
 
Mindig lenyûgöz, ahogy az irodalom világa mûködik. Sokan csak úgy tekintenek a mûvekre, hogy egyszerûen csak vannak, lesznek, születnek, nem gondolnak arra, hogy mi az, ami inspirálja, mi az, ami befolyásolja az írásokat. Nem veszik figyelembe, hogy a mûvészet a társadalom része, és a benne zajló folyamatok serkentik a mûvek létrejöttét, hiszen életünk tényei, történései áthatják gondolatainkat, és mint egy befolyásoló közszellem hatnak az írásokra. Erre is jó példa Várady Szabolcs irodalmi tevékenysége.
 
Várady Szabolcsot évtizedek óta ismerik a magyar versolvasók. Nincs olyan ága az irodalomnak, ahol ne mozogna otthonosan. Nem tartozik a gyakran publikáló írók közé, de folyamatosan jelen van költészetünkben, kiváló rögtönzõ, dalszövegíró és limerikszerzõ is. Érdeklõdésének horizontján egyaránt ott található a tanítás, a fordítás, a szerkesztés is jelentõs szerepet tölt be életében, de igazából költõ. Érzékeny életünk eseményeire, igazi filosz módjára a maga világolvasatát mondja el. Mûvei életképek, vallomások, meditatív jegyzetek arról, hogy nagyon sérülékeny körülöttünk minden, és mi magunk is azok vagyunk. Számára természetes, magától értetõdõ, hogy mindig a fennállóval áll szemben.
 
1943-ban született Budapesten. A József Attila Gimnáziumban maturált 1961-ben, azután a Szépirodalmi Könyvkiadónál volt korrektor. 1969-ben magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát szerzett a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán, 1969-tõl 2005 végéig az Európa Könyvkiadónál dolgozott, elõbb mint kézirat-elõkészítõ, késõbb mint felelõs szerkesztõ, 2002-tõl lett fõszerkesztõ. Emellett 1989 óta a Holmi címû, már a rendszerváltozás jegyében induló és hamar keresetté váló új irodalmi folyóirat versrovatát szerkesztette, és a lap utolsó évében, 2014-ben õ volt a megbízott fõszerkesztõje is.
 
Világvégi elegancia jellemzi írásait - mondják róla. Elmerül õ is a magyar nyelvben. Versei nem fulladnak kakofóniába, kerüli a tudálékosságot, a hétköznapok világából választ témát. Onnan, ahol mi is élünk. Azt látja, ami a világunkat is jellemzi, az gyötri õt is, ami bennünket, gyarló, mint mi, bizakodó, mint mi. Ha végigtekintünk írásain, láthatjuk, hogy méltán kerül a modern költészetet vizsgáló mikroszkópok lencsevégére. A mindennapok eseményeit, apró történéseit köti egybe, forrasztja egymáshoz. Versei emlékiratok, de képet rajzol a korról. leírást ad világunkról. Mûveiben különbözõ horizontok csúsznak egymásra, mint zajló folyón az úszó jégtáblák.
 
Tudja, hogy a vers a maga feje után megy, és körülötte lelkiéletünk lidércfényei lobognak. Várakozik, de semmi sem változik - írja, ahogy körülnéz. Újrahasznosítja a rímeket, ahogy mondja. Figyel minden stabil létezõt. Se elõjog, se kirekesztés nem vonzza. Nem meríti cukros mázba világunkat bemutató szövegét. Õ is úgy tartja, az élet és a mûvészet egy. A rímek kiválasztása nála nemcsak technikai kérdés, hanem közérzeti állapotot is kifejez. Nem harsányak a versei, hanem csöndes meditálások, amelyekre érdemes figyelni.
 
A Várady család Székelyudvarhely környékérõl származik, az egyik águk Délvidékre, a másik Szentesre került, itt lett a dédapja patikus. A gyógyszerészség és a patika aztán átszállt a nagyapjára, aki hét gyermekébõl három fiút és az egyik lányát is erre a szakmára taníttatta. A felesége bajor nõ volt. A testvérek közül Árpád vitte a családból a legtöbbre, õ pap volt és egyházjogász, a Habsburg család jogásza, végül kalocsai érsek. Állítólag az apja neki köszönhette, hogy nem csapták ki a piaristáktól, mert léha életet élt, jobban szeretett táncolni és kártyázni, mint tanulni. 
 
Az õ családja is végigutazta a XX. század történelmi hullámvasútját. Leányfalun egy villában és Szentendre határában vészelték át a háborút. Az orosz csapatok elõl Budára menekültek. Apja mint gyógyszerész végzettségû tüzér hadnagy egy katonavonaton szolgált. Aztán az anyja megszerezte az Orlay utcai lakást, ott velük lakott apja elõzõ házasságából származó lánya is. Szegényke, a harcok áldozata lett, amikor kiment vízért az udvarra, eltalálta egy repesz és meghalt. Várady akkor alig volt több egyévesnél.
 
Apja a patikusságot csak kényszerbõl választotta, jóval késõbb, amikor a börtönbõl szabadult 1952-ben. Áruhalmozás miatt jelentették fel, miután államosították azt a vegyiüzemet, amelynek a társtulajdonosa volt. Anyai nagyanyja gyors- és gépírónõ volt, a férje írógépmûszerész. A nagymama Knoll lány, anyai ágon Dvoracsek, innen tehát van egy kis osztrák meg egy kis szlovák beütése, Fodor nagyapja meg felerészt zsidó volt.
 
Apja legidõsebb nõvérének a férje, Borbély József, nagyszalontai volt, és rokona Arany Jánosnak. De Aranyt rossz szemmel nézték a családban, mert nem volt úriember, pénzt kölcsönzött uzsorakamatra.
 
Az ifjú Váradyt vonzotta a motorverseny, aminek akkoriban kultusza volt Pesten. Õt is rabul ejtette a sebesség és a benzinszag. Nélküle nem is volt motorverseny, ahogy a nagyapja nélkül tényleg nem volt, lévén pályabíró, és mindig elvitte magával az unokáját, de nem csak salakversenyekre. Akkor még volt bent pálya a városban is, Budán, Attila út, az Alagút, Hunyadi János utca, Várfok utca környékén. Ismerte az összes menõ versenyzõt. Egyszer együtt vonulhatott velük május elsején, ott tolták a motorjukat.
 
Életrajzi írásából tudjuk, hogy kisgyermekként elsõsorban ponyvaregényeket olvasott, amiket egy féllábú trafikostól lehetett kölcsönözni a Mártírok útján. Olvasott Jókait, Dumas-t meg Vernét is, meg népszerû klasszikus zenét hallgatott anyjáék lemezjátszóján. Közben gyakran járt futballmeccsre is a haverokkal.
 
Nyolcadikos volt, amikor kitört a forradalom. Miután a szülei elváltak, '56 karácsonyán anyjával és nevelõapjával könyveket árult. Akkor szeretett bele az irodalomba. Aztán, már '58-ban, megjelent Szerb Antal világirodalom-története meg Babits Az európai irodalom története, ezeket bújta éjjel-nappal. Ami egy költõnek az induláshoz szakmailag kell, azt sebtében megtanulta Hegedûs Géza kis verstani könyvébõl. Akkortájt kezdett el verseket írni. A gimnáziumban viszonylag sok verset írt az éppen olvasott költõk modorában.
 
Érettségi után, 1961-ben nem vették fel az egyetemre, de jó szellemi környezetben élt. Bence Györggyel és Sumonyi Papp Zoltánnal lettek közeli barátok. Együtt kerestek mestert maguknak. Elõször Füst Milánnal próbálkoztak. Bálványnak Vas István volt az ideális. Bence szúrta ki, hogy õ az, akihez érdemes elvinni az írásaikat. Aztán meghívta õket a lakására, 1960-tól már rendszeresen jártak hozzájuk. Neki közben lett egy külön bejáratú költõ mentora is, Pilinszky. Egy rokona az iskolatársa volt, õ hozta össze vele, és aztán úgy félévente leült vele valamelyik belvárosi presszóban. Akkoriban jelent meg a Harmadnapon, és az egészen lenyûgözte.
 
Bence György megkezdte ideológiai átnevelését, és õ is úgy látta, hogy polgári dekadenciájából ideje marxista öntudatra ébrednie. Ez amolyan nonkonformista marxizmus volt, és késõbb, az egyetemen az úgynevezett Lukács-iskolában folytatódott. De több volt benne a valahová tartozás vágya, mint a valódi, belülrõl jövõ világnézeti látásmód. Nem került a nagypályás, fekete öves komcsik szellemi hatalmába, uralmába, kutathatott az élet és a halandóság között.
 
Harmadszorra vették fel az egyetemre magyar-történelem szakra. Akkor már nyilvánvaló volt, hogy föl akarják venni, még egy versét is elmondatták vele a felvételi beszélgetésen. Hogy miért csak esti tagozatra vették fel mégis, arra két verzió van. Huszár Tibor azt hallotta Andics Erzsébettõl, aki a bizottság elnöke volt, hogy amikor megkérdezték tõle, hogy hívják, azt mondta, hogy Tonio Kröger. Õ viszont úgy emlékszik, hogy az agya annyira leblokkolt, hogy 1918-ra datálta az októberi forradalmat. Az elsõ szigorlat után átkéredzkedett a nappali tagozatra, és elhagyta a történelem szakot.
 
Elõször Galsai Pongrác közölte verseit a Nõk Lapjában. Pilinszky küldte hozzá, el is fogadta verseit közlésre, de aztán sokáig nem történt semmi. Közben kollégák lettek Réz Pállal a Szépirodalminál, és Réz Pál a liftben ráförmedt Galsaira, hogy ha a jövõ héten sem jön a vers, beveri a pofáját. Megijedt-e Galsai vagy sem, nem lehet tudni, de a vers lejött.
 
Az embernek lehetnek szándékai írás közben, de a vers többnyire a maga feje után megy - vallja. Azt tartja, hogy egy olyan közegben, ahol a mûvészet egyre inkább a stílusjegyek, az eljárás, a módszer, sõt a modor kimunkálását és mûködtetését jelenti, a hagyományosabban lírikus beállítottság könnyen minõsül amatõrségnek. Ami mármost a formamûvészetet illeti... Egyfelõl van az embernek a technikai készsége, ezt szinte bármikor mûködésbe lehet hozni. De ez nem okvetlenül költészet. Szerencsés eset, ha valakinek az életmûködése valahogy rá tud kapcsolódni erre a képességére, ha szinte folyamatosan versben tud megnyilvánulni (õ maga, mármint a költõ maga, nem a puszta technikai készsége), mint például Petõfi vagy Szabó Lõrinc. Ez persze ezen a szinten nagyon ritka. Van, akinek a költõi ingerküszöbe sokkal magasabban van: csak az egész létezést magukba sûrítõ nagy pillanatok, kivételes alkalmak ihletik versre. Én sajnos ebbe az elõkelõ családba sem tudom magamat besorolni. Teljesen kiszámíthatatlanul, esetlegesen és minél ritkábban, annál nehezebben mozdul meg bennem a költõ. Írni viszont szeretnék. Ilyenkor keletkezik az, aminek az összkiadások függelékében a helye: Rögtönzések, tréfák, személyes érdekû apróságok cím alatt. Már ha van mit kiadni.
 
Legtöbbet angolból fordított, verset, drámát, értekezõ prózát. 2004 óta rendes tagja a Széchenyi István Mûvészeti Akadémiának. 2012-ben beválasztották a Digitális Irodalmi Akadémiába. 
 
Költészetét egyik kritikusa, Margócsy István így jellemezte: "E költészet mozgatóerejét mindig is az analitikus látásmód finomsága és élessége biztosította: Várady kicsiny dolgokat tesz mindig versének kiindulópontjául, kegyetlenül körbejárja õket, elemeire szedi szét mindazt, amit elsõ pillanatra egyben láttatott - s aztán, majdhogynem klasszicista versszerkesztési stratégiával vagy trükkel úgy tágítja ki kicsinynek koncipiált versének horizontját, hogy aki akarja, akár még tanulságot is találhat bennük. Várady az elsõk között volt, akik programszerûen is le akarták bontani a költõ társadalmi szerepvállalásának hagyományos magasztosságát s 'természetes' emberfelettiségét, s a költészetet, különleges jellegének megõrzése mellett is, a személyes életproblémák kiélésének és kimondásának 'mindennapi' terepeként fogalmazták meg."
 
Kidolgozott poétikai rendezettségûek írásai. A belsõ történéseket is pontosan leírja az idõ és a tér szárnyán. Nehezen lehet közel férkõzni szövegeihez, de ha ráérzünk az ízére, mondatai beszippantanak. Versformáló gyakorlata morális és egzisztenciális válságok lenyomata, de igazi költõi vénája van, él benne a tudós tanár és a könyvszerkesztõ. Se elõjog, se kirekesztés nem érdekli. Fõ erénye a gondolatiság. Ez írásainak aranyfedezete. A legapróbb eseményeket is képes a vers témájává tenni. A globális jövõért érzett aggodalom is megjelenik nála. Nézi, mit perkált az idõ. A hazai utcákon jár, meg a pályaudvarokon és erdõkben is. Tunyogmajkán is érthetõek írásai. Magyarázatokról, párbajokról, vívódásokról is ír. Testek és különbözõ idõsíkok jelennek meg nála a globalizált vagy globalizációellenes világunkban a költõi megfogalmazások során, de tudja, hogy lehetnénk rosszabb helyen is.
 
Most, amikor nagy bátorság kell ahhoz, hogy együttérzõek legyünk a másik emberrel, legyen az bármilyen, akár menekítõ, akár menekülõ, akár más szokásokkal rendelkezõ, más ízlésû és érdeklõdésû, mert nem a bölcsességünk növekszik évrõl évre. 
 
Váradyt ambivalens teljesség és világvégi elegancia jellemzi, a vers úgyis a saját feje után megy, hiába lobognak lelkiéletünk lidércfényei. Várakozik, de semmi sem változik. Úgy véli, nem egyenlõség van, hanem hierarchia. A világ ellentmondásait is látja, és le is írja verseiben. Torz társadalmi helyzeteket is bemutat az õszinte valóságrajzok között. Errefelé folyamatosan sorskérdésekkel kell foglalkoznunk, azokról kell beszélnünk, mert zsugorodik a zsugori idõ, és látnunk és értenünk kell világunkat, melynek lényege a vándorlás.
 
A korai Jancsó-filmek világa él szövegeiben, érzésvilága az onnan ismert erkölcsi dilemmákat idézi. Itt is mindenben az élet fodrozódik a jobb percekben. Rezignáltan nyugtázza, hogy a törvény mindig beteljesül így vagy úgy. Eleven irodalmat ír ideákkal és élményekkel.
 
Átélte sokféle társadalmi erõ, szerzõdés szokásrendjét. Ismerte a párttitkárok népbarát szövegét meg gondolkodásuk szellemi plafonját, de a hatvanas évek hippijeit is, akik mókásan cukkolták az uralmon lévõket. Látott törekvéseket és harcokat, hogy a nemzetállamok életképesek legyenek, de látta azokat is, akik azt szerették volna, hogy a népek békésen, együttmûködve éljenek.
 
Nem valami kultúrfölény alapján beszél. Mondataiban benne van a leírt esemény vagy gondolat értelme és indítéka is, de megsejtjük a pillanatok esetlegességét és véletlenszerûségét. Valamint a hajnalok acélszürke egén úszó füstfelhõk beléjük döfõ kémények, barlangok ásító sötétét és leheletét. Vízpaplan alatt vagy gaznõtte buja hantok közt.
 
A mûvészet a társadalom része, és így az ember jellemét, gondolkodását meghatározó életélmény egy-egy könyv, bár mindannyian másképp értelmezzük, másképp olvassuk.
 
 
Székek a Duna fölött
 
Az a két szék a maga módján
nem is volt csúnya. Kár, hogy a rugó
kiállt belõlük, és hogy a kárpit
olyan reménytelenül koszos volt.
De széknek székek, sõt. Abba a lakásba?
Vittük tehát, jobbára a fejünkön,
az Orlay utcából az egykori
Ferenc József, ma Szabadság hídon át
a Ráday utca 2-be, ahol P. lakott
az idõ tájt (nyomait lírája õrzi).
Egy szék is, hát még kettõ, alkalmas
lehet sok mindenre. "Két költõ a hídon,
fejükön székekkel" - elképzelhetõ egy
kép ezzel a címmel. Remélem, tárgyilagos
kép volna, nem valamiféle
átszellemítés. Az a két szék,
fontos, hogy ezt megértsük, semmiképp sem
glória a fejünkön. A híd közepe táján
- de nem azért, hogy bármit is bizonyítsunk -
leültünk rájuk. Különösen az egyik-
bõl állt ki a rugó, nem tudom, melyikünknek
jutott az. Mindegy, aligha lehetne erre
a késõbbieket visszavezetni. Kellemes
nyári este volt. Rágyújtottunk,
élveztük a lakályosságnak ezt a,
mondhatni, szokatlan formáját.
                                             A székek aztán
egy darabig szolgáltak becsületesen: õk voltak a
székek P.-éknél. Hanem az ember
jobbra vágyik, mint ami van: a székeket
beadták egy kárpitoshoz. A lakást is
elcserélték, az elsõt kényszerbõl, a másodikat,
mert nem szerették. Manapság
ritkábban jövünk össze náluk. Sok minden
közrejátszik. G. elhagyta A.-t
(P. feleségét), aztán M. (B. felesége)
szakított velem, majd G.-tõl elvált a másik
M. (G. felesége) és hozzám jött (közben B.-ék
is különváltak), P. öngyilkos lett és azóta
félig-meddig szanatóriumban lakik,
nem beszélve a világhelyzet változásairól,
és különben is: nincs hova leülni.
Novák Imre
A cikk 2018. április 11-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az IRODALOM rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget123, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.

a Magyar Mûvészeti Portál
 

Magyar Mûvészeti netLexikonnDátumok a mûvészetben

Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom| Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek

NapSziget onlinenNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál

Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok

Új mûvészeti honlap ajánlásanNapSziget a Mûvészetekért AlapítványnPartnereinknMédiaajánlat
 

 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2018