vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ, JEGYZET
Mintha otthon lennék... -
Boldog születésnapot,
ötvenéves Felsõ-Ausztriai Magyarok Kultúregyesülete!
Fiatalfelnõtt-koromban gyakran utaztunk Budapestrõl Németországba a rokonainkhoz s ilyenkor az autópályán az irányjelzõ táblákon mindig láthattam Linz város nevét. Olyan gyakran láttam, hogy jól meg is jegyeztem s már-már a kíváncsiság is elkezdett motoszkálni bennem: vajon milyen város lehet ez a Linz? Aztán édesanyám betegsége és halála után németországi útjaink elmaradtak s Linz nevérõl szép lassan én is elfeledkeztem.

Ám tudjuk, hogy az Élet, helyesebben a Gondviselés a legnagyobb Rendezõ: 2007 februárjában megismerkedtem Vencser Lászlóval és ebbõl a találkozásból év végére már meg is született az Itthon és otthon - Vencser László 60 éve címû interjúkötet. Jártuk a könyvvel Székelyföldet, 2008. január 13-án pedig Linzben is bemutattuk, a Szent Antal-templomban, az ökumenikus istentisztelet után. Ez volt az elsõ alkalom, amikor Linz városát immár nemcsak az útjelzõ táblákon, hanem egészen közelrõl is megszemlélhettem, nem sejtve, hogy ennek azután mennyi folytatása következik.

Két évvel késõbb, 2010. január 10-én, ugyancsak a Szent Antal-templomban, szintén az ökumenikus istentiszteletet követõen bemutattuk a Vencser László atyával közösen jegyzett, Megalkuvás nélkül - Száz éve született Jakab Antal címû életrajzi könyvünket. Ekkor kaptam Ernõ atyától azt a harangot, amelyet késõbb más magyarországi rendezvényeken is sokszor megkongattam, s amely ma is megbecsült éke a lakásomnak.

Szabó Ernõ atyától kapott harang

Ugyanabban az évben még egyszer visszatérhettem Linzbe, méghozzá egy nagyon kedves vendéggel: Dancs Rózsa székely (háromszéki) származású, ma Torontóban élõ magyar író, a Kalejdoszkóp magyar-angol kulturális folyóirat kiadó-fõszerkesztõje volt az útitársam, az õ Vaddisznók törték a törökbúzát címû, a romániai kommunista diktatúra idején személyesen átélt megpróbáltatásait nyilvánosságra hozó, megrázó elbeszélésválogatás-kötetét mutattuk be 2010. november 7-én szentmise után a Jó Pásztor-templomban.

Szabó Ernõ atya és a felsõ-ausztriai magyar szervezetek már akkor kiváló együttmûködõ partnereinknek bizonyultak, és az itt élõ magyarok is egyre jobban megismerték a Vencser atyával közösen alapított és vezetett Jakab Antal Keresztény Körünk nevét.

A 2011-es esztendõ elején is volt szerencsém a linzi közösség kitüntetõ figyelmével találkozni: Vencser atya Hittel a holnapért - Válogatott beszédek, írások címû könyvét 2011. március 6-án mutattuk be a Jó Pásztor-templomban.

A következõ alkalom, amikor e Duna-menti, Alpok lábánál elterülõ gyönyörû vidékre utazhattam, 2014. február 16. volt, ekkor "Szórja fényét a világon szerteszét" címû programunk keretében Isten Szolgája Márton Áron püspökre emlékeztünk szintén a Jó Pásztor-templomban, abból az alkalomból, hogy a nagy erdélyi fõpásztort hetvenöt éve szentelték püspökké (Kolozsváron, 1939. február 12-én).

x

Szabó Ernõ atya és Simonffy Erika tiszteletbeli elnök asszony meginterjúvolása Linzben, 2015 szeptemberében.
Simonffy Gábor fotói

Ilyen elõzmények után írtam alá 2015 nyarán a magyar Miniszterelnökséggel azt a szerzõdést, amelyben kilenc hónapra vonatkozó Petõfi Sándor-ösztöndíjas tevékenységem egyik kijelölt ausztriai helyszíneként Linz is szerepelt, majd 2016-ban ugyanezt a szerzõdést, immár Kõrösi Csoma Sándor-ösztöndíjasként ismét aláírhattam.

A többit, az elkövetkezõ két esztendõt mindannyian jól ismerjük: programok, rendezvények, mûsorok, megemlékezések sora, játékok, vetélkedõk, hírlevél-szerkesztés, humorest, Erdõ, erdõ, erdõ helyett Ernõ, Ernõ, Ernõ, tévéforgatás és nagyon-nagyon sok megjelent cikk. Megannyi közös élményben volt részünk. 

Linzben 2016. április 30-án a táncházban. A kultúregyesület felvételei

S ha most azt kérdezné valaki, hogy utólag visszatekintve mi a legjellemzõbb, legmeghatározóbb benyomásom a felsõ-ausztriai magyarokkal kapcsolatban, ezt válaszolnám: az, hogy úgy érzem magam közöttük, mintha otthon lennék! S itt nemcsak a székely népviseletre, a székely kiejtésre, az otthoni ízekre, a Csíksomlyói Szûzanya tiszteletére, Márton Áron és Jakab Antal püspökökhöz fûzõdõ személyes emlékekre gondolok, hanem arra a közvetlenségre, kedvességre, vendégszeretetre, amellyel ennek a közösségnek a tagjai a hozzájuk betérõket elhalmozzák, körülveszik. Hát el lehet-e felejteni Ernõ atya megszólalásait, humoros jókedvét és harsány nevetését, Tõkés Enikõ talpraesettségét s vagányságát, Simonffy Erika bölcs szavait és sajtos rúdjait, Simonffy Gábor minden irányú, de fõleg fotográfusi segítõkészségét, Fábián Zoltán és Kati mindenre nyitott és érdeklõdõ tekintetét, Szabó Vera (nemcsak) fogorvosi rendelõbeli nagyvonalúságát, a Márton Árpádosok és a Ne-felejtsesek pezsdítõ táncát, az Irénkék meglepetéseit és finom falatait, Gerczuj Anett ügyes fodrászkezét, a Major család szelídségét és alázatosságát, Dragomer Csaba és Irénke regénybe illõ sorstörténetét, Kovács Jenõ ízig-vérig székely hangját, Ibolya mély hitét és gyönyörû lelkét, Froschauer Ildikó szenvedélyes szavalatát, Máthé Attila lovagiasságát és "Magyar Szavát", Máthé Gergely és Erzsike közvetlenségét és figyelmességét, a Kristály-házaspár szolgálatkészségét, Klein Tibor csillogó szemét és szívébõl felfakadó nemzetféltését, Medve Szandi és a hétvégi magyar iskola csapatának szorgalmát és... és... és... mindenkit felsorolhatnék itt külön-külön név szerint! Dehogy lehet ezt elfelejteni! Aki egyszer is megtapasztalta a felsõ-ausztriai magyarok nyitottságát, rendezvényeik hangulatát, azután egyfolytában vágyódni fog arra, hogy ezt legalább még egyszer átélhesse.

Mindehhez szükség van ilyen nagyszerû emberekre, akikben szív dobog, és akik tudják, hogy nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség. És szükség van ilyen, a közösség életét motorként irányító szervezetekre, mint a kultúregyesület. Azt szeretem a kultúregyesületben, hogy hihetetlenül sokoldalú, színes. Ha nemzeti ünnepi megemlékezésrõl van szó, akkor az irodalomhoz, a történelemhez nyúl. Fontosnak tartja az ismeretek átadását, az általános mûveltség szélesítését. Ha szórakozásról van szó, a nótához nyúl. Tudja, hogy a mindennapok gondjai közepette olykor-olykor kikapcsolódásra is szükség van. Azt is szeretem a kultúregyesületben, hogy a figyelme mindenre és mindenkire kiterjed: óvodásokra, iskolásokra, cserkészekre éppúgy, mint a táncosokra, színjátszókra. Egyházi ünnepekre és anyákra. Külön-külön egyénekre és családokra.

Pedig ez a vállalás egyáltalán nem könnyû - éppen ezért, aki ilyen útra lép s azon végig is megy, megbecsülést, tiszteletet érdemel.

Ötven év nem kis idõ. Onnan tudom, hogy éppen ennyi éves vagyok ebben az esztendõben magam is. De pontosan ezért azt is tudom, hogy az ötven év egyben kevés is: kell hozzá még legalább ennyi! Vagy inkább több!

Adjon a Jóisten boldog születésnapot az ötvenéves Felsõ-Ausztriai Magyarok Kultúregyesületének! Adjon jó társakat, akik segítik útján az elõtte álló évtizedekben! Adjon minden szempontból kedvezõ körülményeket a missziós munka végzéséhez! És soha ne fogyjanak el az élérõl az olyan vezetõk, mint Simonffy Erika és Tõkés Enikõ, s az olyan vezetõségi tagok, mint akik az elmúlt ötven évben mellettük részt vállaltak a feladatok teljesítésébõl.

Kívánok szép ünneplést, majd a munka szerencsés folytatódását, s abban további szép sikereket, nagy eredményeket - és azt, hogy tevékenységetek nektek is és hovatovább minél több embernek okozzon minél több örömet, lelki és szellemi gazdagodást!

Viszontlátásra Linzben, abban a városban, amelyik most már nemcsak útjelzõ táblák felirata számomra, hanem az életem része! Köszönöm, hogy el- és befogadtatok, a Jóisten legyen veletek, bõséges áldásával és kegyelmével kísérjen utatokon!

Varga Gabriella
A cikk 2018. április 11-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget123, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.

a Magyar Mûvészeti Portál
 
 

Magyar Mûvészeti netLexikonnDátumok a mûvészetben

Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom| Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek

NapSziget onlinenNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál

Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok

Új mûvészeti honlap ajánlásanNapSziget a Mûvészetekért AlapítványnPartnereinknMédiaajánlat
 

 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2018