vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÉPZÕMÛVÉSZET
Mézeskalács-illatos mûvészet Budán
Tari Márta otthonában-mûhelyében jártunk
"Tari Márta mûvészetét megismerve a mézeskalácsról többé már nemcsak a kis szívek, huszárok és házikók jutnak eszünkbe, hanem a népmesék, a mondókák, a magyar költészet elevenedik meg elõttünk. A mézeskalács a méz édessége mellett a mese, az álom, a játék ízét is felidézi. Az a természetes báj, játékosság és gyermeki, a világra csodálkozó derû, amely Tari Márta mûveibõl árad, az alkotás szeretetérõl tanúskodik." A Kis, karácsonyi ének címû könyv bevezetõjében írta e szavakat tizenöt évvel ezelõtt Mádl Dalma asszony. Ezt a Tari Márta által lakásokba, iskolákba, galériákba, könyvekbe varázsolt édes ízt, illatot, hangulatot azóta is mind többen keresik - a ma nyolcvanöt éves alkotó pedig csak alkot rendületlenül. Összeállításunkban saját szavaival tekintjük át tapasztalatokban, alkotásban gazdag eddigi életútját.

Tari Márta

Tari Márta képzõmûvész, restaurátor, pedagógus

Tisza-parti gyermekévek; mûvészet és pedagógia találkozása
Csongrádon születtem és a kisvárosi emlékek megalapozzák az egész pályámat. Meghitt, csodálatos gyermekkorom volt. Eléggé szabadon engedtek minket két testvéremmel együtt. A Tiszán töltöttük a nyarat, csónakáztunk, úsztunk, élveztük a természetet. Szüleim sokat meséltek nekünk, a mesemondás este az altatás velejárója volt. Mindig szerettem ábrázolni, már kiskoromban is rajzban fejeztem ki magam. Úgy éreztem, hogy ami bennem van, annak a kitárulkozása valamilyen vizuális formát követel.
Az érettségiig Csongrádon éltem, majd jelentkeztem az Iparmûvészeti Fõiskolára. Csakhogy fogorvos és néprajzkutató édesapámat a '40-es évek végén koncepciós perbe fogták, internálták, meghurcolták. Ilyen családi háttérrel páros lábbal rúgtak ki a fõiskoláról. Késõbb a Képzõmûvészeti Fõiskolára jelentkeztem, fel is vettek, de két év múlva onnan is kiraktak. Gyors- és gépírást, fotóretusálást, nyelveket tanultam. '56 után kaptam egy levelet, hogy folytathatom a tanulmányaimat. A szüleim nem örültek a pályaválasztásomnak, õk ugyanis azt szerették volna, ha pedagógus válik belõlem. Édesanyám történelem-latin-görög szakos tanár volt, és azt vallotta, hogy egy asszony számára ez a hivatás a legpraktikusabb, a délután szabadsága és a nyári szünetek miatt. Végül azzal a feltétellel engedtek a fõiskolára, hogy felveszem a tanári szakot is és mûvészettörténet, valamint a rajz és ábrázoló geometria tanításához jogosítványt szerzek. Ezt megígértem nekik, mi több tanulmányaim utolsó éveiben elvégeztem a restaurátor szakot is. Ezzel a szüleim által kívánt praktikussági szempontoknak is eleget tettem.

Út a mûvészi szintre emelt mézeskalácsig
Pedagógusként az óvodástól a fõiskolásig minden korosztályt megismertem. Negyvenévesen - tizenhat évnyi rákospalotai gimnáziumi rajztanítás után - a Németvölgyi úti általános iskolába kerültem. Kicsit más volt ez a világ, de éppen ez adott újabb ösztönzést és lehetõséget, hogy a gyermeki lelkületbe még jobban beleássam magam. Tanítványaimnak sokat meséltem, a történeteket felvázoltam a táblára, majd az õ közlõ nyelvüket rajzaikon keresztül átvettem és beépítettem a magam munkáiba. Közben a Tanítóképzõ Fõiskola esti tagozatán is oktattam. Aztán teltek az évek, s végül úgy hozta a sors, hogy nyugdíjas korom után az Óvónõképzõ Szakközépiskolában tanítottam. Advent idején illatos mézes tésztából különféle formákat gyártottunk az óvónõjelöltekkel. Addig sosem mézeseztem, még a gasztronómiai táramban sem szerepelt a mézeskalácsosság, de akkor kértem valakitõl egy receptet, máig is azt használom. Tanítványaim nagyon élvezték ezt a technikát, és az õ kedvtelésük engem is lelkesített. Itthon felállítottam egy nagyon egyedi mézes-karácsonyfát, amelyet az általam készített függelékeken kívül természetes anyagokkal: pattogatottkukorica-füzérekkel, dióval, almával díszítettem. Két nagy oltárgyertyát is tettem a fa mellé.

Kiállítás az Angelikában
A következõ évben öt Mária nevû mûvésztanár kollégámnak névnapja alkalmából különféle Madonnákat, kis Mária-szobrocskákat formáztam. Egyikük az Angelika-kiállítások szervezõje volt, és rögtön meg is bízott azzal, hogy készítsek angyalkákat a Batthyány téren található irodalmi cukrászda kiállítására. Addig egyáltalán nem volt tárlatom, sõt idõm sem nagyon, hogy ezzel foglalkozzam, mivel három gyermeket neveltem, egy idõ után küzdelmesen, egyedül. A kiállított mézesfigurákat illusztratív, cselekményes formában ábrázoltam. Olyan nagy sikere lett, hogy még Prágába is meghívtak. A következõ adventi idõszakban ismét volt kiállításom az Angelikában, s ezzel a gyûjteménnyel egy vándorkiállítás is útjára indult az ország különbözõ helyszíneire, többek között Gyõrbe, Szombathelyre, Sárvárra, Szegedre. Járta az útját a kiállítás, megédesítette sokak napjait...

Tari Márta: Õrangyalok

Így készül a mézeskalács
Fél kiló liszthez fél kiló porcukrot, hat tojást, harminc deka mézet használok. Illatanyagok közül kevés õrölt fahéjat, szegfûszeget, kakaóport teszek a tésztába. Kelesztõ anyagot - szódabikarbóna, sütõpor - nem használok, nehogy felpuffadjanak a formák. Összegyúrom az alapanyagokat, majd formázom, sodorva-tekerve mintázom a figurát. Nem szaggatóformával szaggatom a tésztát, hanem kézzel improvizálom. Sodrófát néha használok, de késsel vágom körül, majd rádomborgatom a formákat, betûket. A végén tojásfehérjét összekeverek porcukorral, esetleg kis kakaóport teszek bele, majd ecsettel viszem fel rá a mintákat. Az egész folyamat a konyhaasztalom sarkán készül. A formázás után szikkadni hagyom pár napig, csak utána sütöm ki a kis konyhám tûzhelyében.
A gondolat érlelési ideje hosszabb idõt igényel, mint maga a kivitelezés. Hogy milyen formát adok neki, az fõleg a lelkemben és a fejemben érlelõdik. Arról pár vázlatot készítek, majd amikor a formákat a tepsibe formázom, az egész kompozíció kialakul magától. Természetesen menet közben is formálódik, erre nagyon alkalmas ez a képlékeny, alakítható tészta.
A cselekmény, a formavilág, maga a mese tehát benne bujkál a tésztában, hiszen amikor formázom, alakítom, díszítem, akkor ölt testet, elevenedik meg, teljesedik ki a mögötte szunnyadó mondanivaló, azaz jön létre az édes mese. Nem sablonszerûen utánzom a régi népi motívumokat - szív, pólyás baba, huszár stb. -, hanem illusztratív módon alkotom õket újjá. 

Édesek mind: a haza, az otthon, az álom, a párom...
Az esztendõn belül a fõ alkotásom mindig a forgatós falinaptár. Kiadóm, az Excenter Demo Stúdió Kft. képviselõjével, Gulyás Lászlóval kitaláljuk a címet - Édes álom, Édes hazám, Édes Erdély, Édes otthon, Édes párom, Mézes mese, Kaptár naptár stb. -, majd gyûjtök a kiválasztott témához illusztrálásra szánt idézeteket. Eddig huszonhárom forgatós falinaptáram jelent meg. (Korábban lakóhelyemen, a XII. kerületben is adtak ki naptárt.) A 2018-as Mézescsók mézeskalendáriumhoz a verseket is én írtam. Mézes huszár címmel 2001-ben kártyajátékom, Mézes Memory címmel 2004-ben memóriajátékom is megjelent. A Kis, karácsonyi ének címû könyvem megjelentetését 2002-ben a Nemzeti Kulturális Alapprogram egyik pályázata tette lehetõvé, ebben Ady Endre versét illusztráltam soronként. Nagy örömömre és megtiszteltetésemre Mádl Dalma asszony írt hozzá bevezetõt. A 2008-ban megjelent Mézesmese Kincsestár címû könyvemben a sütés minden fortélyát leírtam. Ezt egy évvel késõbb a Szárnyas királyfi címû könyv megjelenése követte.

Dombormûvek, körplasztikák terrakottából

Agyagozással is foglalkozom, terrakottából (égetett agyag, föld) dombormûveket, körplasztikákat készítek. Eddig már legalább hatszáz ilyen született. Ez a technika a mézeskalácsosságból és a kollégáim bíztatásából fakadt, akik azt mondták, ez az anyag maradandó, próbáljam ki. Az elsõ darabokat egykori iskolám kerámiaszakkörében készítettem és annak égetõkemencéjében égettem ki. Ma a kisszobám kemencéjében végzem ezt.

Kiállítások Csíkszeredától Rómáig
A Gulyás László által rendezett bemutatóim vászonra vetített képekbõl állnak, csupán néhány eredeti mézeskalácsot tartunk üveg alatt. Eddig mintegy negyven egyéni kiállításom volt és több közös tárlaton is részt vettem. Hollókõn hat évig volt állandó kiállításom. Magyarország mellett többek között Prágában, Svájcban és a Vatikánban is kiállítottam. Két alkalommal - 2010-ben és 2012-ben - Csíkszeredába is eljutottak a mûveim. Ott 2010-ben Advent elsõ vasárnapján kezdõdött a foglalkozásaimmal egybekötött kiállítás. Hétszáz négyzetméteren, fotótechnikai feldolgozással, százhetven munkámat állították ki. Óriási élmény volt számomra az emberek érdeklõdése és szeretete. Szülõvárosomban, Csongrádon a 2008-ban rendezett tárlaton mutattam be a szakrális asszociációjú, kezében Csongrád címerét tartó Csongrádi Madonnámat a szüleim emlékére. Ez a találkozás nagyon fontos volt számomra, hiszen itt nõttem fel, édesapámról nevezték el a helyi múzeumot, mert rengeteget tett a településért.

Tari Márta: Csongrádi Madonna

Arany Esztendõ
A naptárba szánt mézes díszeket minden év februárjában sütöm, majd következik a festésük és a kiadványba rendezésük. Amikor tavaly elkészült a 2017-es évre szánt sorozat, akkor döbbentem rá, hogy hiszen ez Arany János születésének 200. évfordulója lesz! Azonnal hozzáláttam, és új sorozat született: a költõ mûveihez illusztrációkat készítettem, amelyekbõl Gulyás László összeállított egy falinaptárt, a nagyszalontai Arany János Mûvelõdési Egyesület pedig vállalta a kiadását. Így jött létre az Arany Esztendõ címû falinaptár, a kiadványban látható mézes illusztrációkat pedig - eredeti formájukban - 2017 januárjában a magyar kultúra napjához kapcsolódóan elvittük Nagyszalontára. Örömmel utaztam Arany János szülõvárosába, hiszen a verseit nagyon szeretem, gyermekeimnek is kedvenc olvasmánya volt. Nagyon szép élményekkel tértem vissza Partiumból Budapestre.

A szeretet ünnepén
Karácsonyt a családommal töltöm, gyermekeimmel, hitvestársaikkal és unokáimmal. Ilyenkor nagyon bensõséges a hangulat, Biblia-olvasással, közös énekléssel és zenéléssel töltjük ezt a szent napot. Mindig viszek nekik angyalkákat is, igaz, nem a külsõségek a fontosak, hanem ilyenkor mindenki elmeséli, hogy ebben az évben mi volt a legjelentõsebb esemény számára. 
Ahogy mindennap, ekkor is hálát adok a Jóistennek, hogy végezhetem ezt a munkát, ami annyi örömet ad nekem is és másoknak is. A tevékenységem, a hivatásom éltet.

Összeállította: Varga Gabriella
Fotók: Gulyás László / Excenter Demó Stúdió Kft.
A cikk 2017. november 21-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÉPZÕMÛVÉSZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget123, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.

a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon nDátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom| Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online nNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti Díjak nNapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása nNapSziget a Mûvészetekért Alapítvány nPartnereinknMédiaajánlat
 
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2017