vissza a főoldalra

ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)


Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)


E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
IRODALOM
Mechanikus elmúlás
T. Ágoston László emlékére
Az öregember egy kiugró sziklapárkány szélén ült, tudva, hogy az orvostudomány nem ígérhet neki már hosszabb életet, és ha meg is élné valami csoda folytán, hogy ezt felajánlhatnák neki, akkor már túl sokat élt ahhoz, hogy tisztában legyen vele, ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az az is. Nem vágyott már a meghosszabbított életre, csak a távoli csillagokra, vagy legalább egyre közülük, de ha valaki most azzal állt volna elõ, hogy megígéri neki, hogy megkapja, és pont azt, amire annyira vágyik, átlátott volna rajta, és a szemébe vágta volna, hogy hazudik. És amúgy is, úgy érezte, hogy ha kinyújtaná érte a karját, bármelyiket elérhetné. Tudta, hogy õ sem halhatatlan, és mégis, nem tud olyan esetre visszaemlékezni, még ha hosszan törné is magát, amikor a halálnak bármilyen szerepet is osztott volna az adott tervében. De megöregedett, nem volt mit tennie ez ellen, mégsem érezte ezen a napon magát különösebben fáradtnak, és meglepetésére a karja, de még a keze sem remegett, ami az utóbbi idõben olyan nagyon megnehezítette és keserítette, hogy a legfõbb szerelmének éljen, az írásnak, a kitalált vagy kiszínezett történetek megkomponálásának.

T. Ágoston László

Mert ezen a napon, ahogy ezen a sziklapárkányon üldögélt, nem volt kedve utánajárni egy történetnek sem, és annak valóságalapját kutatni, vagy kikérnie a régen halott édesapja szakmai tanácsait és dörgedelmes kritikáit. Nem akart a végére járni, hogy hol is van a mindenség vége, vagy a semmi kezdete, és hogy mi választja el a kettõt egymástól. Tudta, hogy mindezek kifejtésére már nincs elég ideje, mert sokunkkal ellentétben, nagyon pontosan tudta, mikor jön el a halála órája és perce, hiába mondogatták neki, hogy ezt õ meg honnan tudja és tudhatná. Õ erre csak mosolyogott, és nem kötötte senki orrára az õ nagy titkát. A haláltól nem félt, mert nem volt már ismeretlen a számára, és örök titoknak is csak mások gondolták a környezetében, akik nem tudták mire vélni azt a sztoikus nyugalmát, amellyel az utolsó napjaiban is szemlélni volt képes az õt körülvevõ világot. Nem akarta, és meg sem próbálta elkerülni az elkerülhetetlent, neki sem látott vésõvel és kalapáccsal a természet alappillérének szétverésébe, és búcsúzásul, még mielõtt elballagott volna, erre a nem is annyira az Isten háta mögötti sziklapárkányhoz, ráncos kezeivel még utoljára végigsimította gyermekei és szépszámú unokái feje búbját, tudva, hogy itt az ideje, hogy átadja a helyét a fiatalabbaknak. Nem tapogatózott a homályos távolságokba, és többször is az eszébe jutott, hogy ezen a napon van a legszorosabb kapcsolata a halállal. Nem akart kórházba vonulni, hogy ott a legmagányosabbak között a legmagányosabb legyen, azt bámulva és számba véve, hogy milyen gép, milyen mûszer csatlakozik ehhez vagy ahhoz a testrészére és szervére, hogy adatot szolgáltasson ennek vagy annak az orvosnak, akik ilyen vagy olyan beosztásban, ezért vagy azért kielemezzék az ilyen vagy olyan géptõl és mûszertõl kapott adatokat. Nem akarta maga körül látni a szomorú tekintetû és bárgyú ábrázatú hozzátartozókat, akik errõl vagy arról akarták volna biztosítani õt, miközben állandóan tettek és vettek volna körülötte, szüntelen szorgoskodásukkal terelve el a figyelmet a zavarukról, vagy arról, hogy valójában nincs is mit mondaniuk a számára. Nem akarta hallani a kedves szavakat, amelyek úgy hangzottak volna a számára, mintha csak valami ócska képeslapról olvasta vagy tanulta és magolta volna be az illetõ, hogy mint aki jól végezte a dolgát, egy kis szabadkozás után szabaduljon a kórház nyomott légkörébõl. A háta közepére sem kívánta, hogy bárki is fölé hajoljon, és álanyai gondoskodásáról téve fényes tanúbizonyságot, letörölgesse a verítéket a homlokáról, vagy hogy kitörölje a fenekét, hogy zsebkendõt szorítson a taknyos orrára. Nem akart felszínes beszélgetésekbe bonyolódni, hogy újra hallgassa az ezeréves, talán meg sem történt meséket, és hogy fültanúja legyen a vele szemközt ülõ vagy álló önsajnáltató regéit, hogy néha megszakítva a mondókáját, újabb és újabb láz- vagy fájdalomcsillapítót erõltessen le a torkán, egy-egy korty állott és langyos víz kíséretében.

T. Ágoston László

Mindez nem segített volna neki, igyekezet és jó szándék ide vagy oda, hogy elterelje a figyelmét a jelenrõl és a jövõrõl. Nem akarta még csak elképzelni sem, ahogy az aktuális ügyeletes a nõvérfigyelõben üldögél, kezében egy gépi kávéval és egy madárlátta szendviccsel, amely talán éppen egy halott után maradt hátra, ahogy fürkészõ szemekkel a mûszerek jelzéseit figyelve, hogy vajon mikor kell otthagynia a kávét és a szendvicset, hogy kezdetét vegye a számára már rutinmunkának számító eljárás. A papírmunka, a telefonozás, az ez meg az. Biztosan tudta, hogy az ügyeletes, akit hozzá osztottak volna be, biztos, hogy még akkor sem ment volna be hozzá, ha hívja, vagy még akkor sem, ha az állapota rosszabbra fordul. Nem akarta magáénak tudni ezt a mechanikussá és gépiessé lett elmúlást. Nem akarta az élete utolsó napjaiban ilyen elembertelenedettnek látni a világot, inkább ült és ült azon a sziklapárkányon, azon kevés emberek nyugalmával, aki tudja jól: a minden, a semmi és a névtelen tárt karokkal várja õt. 

Móritz Mátyás
2017. július 22. szombat
Budapest, Csepel 
A cikk 2017. november 5-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az IRODALOM rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget123, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.

a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon nDátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom| Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online nNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása nNapSziget a Mûvészetekért Alapítvány nPartnereinknMédiaajánlat
  
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2017