vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
IRODALOM
A legjobb ember, akit ismerhettem
Elhunyt T. Ágoston László író
"Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,  
Mégis a legtöbb: ember, aki él."  
(Karinthy Frigyes: Elõszó) 
 
Mit gondolsz, apa, milyen hangnemben kéne írnom arról, hogy elmentél? Szerinted súlyos legyen, mint a hiányod lesz innentõl fogva vagy inkább kedélyes, mint amilyen te magad voltál, amikor a horgászatról, a macskádról vagy a kertedrõl beszéltél? Igazad van... busongani nincs értelme. Nem történt semmi tragédia. 
 
 T. Ágoston László
 
T. Ágoston László
  
Te voltál az az ember, aki mindenkit megszelidített. A rólad készült kedvenc képemen egy sündisznót simogatsz éppen. Õ érezte, hogy jó a lelked, téged pedig nem zavartak a felszíni tüskék. Te voltál az, akinek Durci macska mindent megengedett (pedig a durcás szóból származik a neve) és aki most minduntalan, az ajtót nézve vár. Igen, ott ül a szoba közepén és nem találja a helyét. Mert a helye a hasadon van, amikor alszol. Sose tudtam eldönteni õ melegít téged vagy te melegíted õt...
 
Harmincnégy boldog évet éltél anyámmal. Hangos szóra otthon nem emlékszem, ahogyan engem is tisztelettel neveltél. Igen, a fiút megtanította tisztelni, ahogyan az apa tisztelte a fiát. A tizennyolcadik születésnapomon kezet adtál nekem, egy különös kézfogás ajándékát. Mert idáig nevelõm voltál - mondtad -, de felnõtt férfiként a barátom akartál lenni. Mindig hittél bennem és jobban féltettél bárkinél, amikor a határaimat feszegettem. De sohasem fékeztél, gátoltál volna. Tanítani akartál, nem dirigálni.
 
Mit beszélek itt múlt idõben! Látod, közhelyesen gondolkodom még most is, apa! Mert nem tûntél el csak meghaltál. Olyan ez a múlt idõ, mintha mindennek vége lenne, mintha soha többé nem látnánk egymást, mintha azzal a hetven kilónyi kihûlt, merev szövettel bármi is elveszett volna belõled! Marhaság! Az én apám, aki edzõterem és szolárium helyett mindig a szellem napvilágában sütkérezett nem írható le egy több áttétes, máj-, szív-, vese-, tüdõ- és mittudoménmégmilyen- elégtelen testtel. Ne haragudj, hogy egyáltalán felvetõdött bennem.
 
Szüleim és a tenger
 
Szüleim és a tenger
 
A tested levetkezve, az utolsó gombok kipattintása elõtt, az ágyon fekve rám bíztad, hogy gondozzam azt a temérdek gondolatot, amit ötven év alatt papírra vetettél. Tudod, hogy kritikus vagyok ezekkel, apa! Sokat fogunk még bírkózni mi ketten azokon az elváló igekötõkön és jelzõs szerkezeteken. Én máshogy fogom gondolni, te pedig majd meggyõzöl, hogy maradjon csak úgy, ahogyan te akartad. Mindketten tudnánk engedni. Egyikõnk sem teszi.
 
Nem írok díjakról, kétezer feletti közlésszámról, amit abban a barna noteszben vezettél mindig vonalzóval húzva a sorokat, amíg számítógépre nem került az egész. Nem írok a tizennyolc kötetrõl. A "nagy mûrõl", a két Lenkeyrõl. Az évtizedekig várt és 2008-ban megkapott írószövetségi tagságról. Mit bizonygassam a világnak... Apa... mi tudjuk. Ugye, tudjuk? Nem kell hozzá se lovagkereszt se oklevél.
 
Megígérem, hogy kiadok egy utolsó, összegzõ könyvet az írásaidból. Aztán feltöltöm az életmûved az internetre. Bárkinek hozzáférhetõen. Ingyen. Mert a te humánumod olyan mint a vírus: elég rászabadítani a világra, az emberek elolvassák, beléjük ivódik és bennük szaporodni kezd. Te sosem csak az én apám voltál és most már mindörökké a miénk maradsz.
 
Látod, apa? Birtokolnálak, nem engednélek. Írnám hosszan ezt a nyavalyás nekrológot, hogy sose kelljen, hogy véget érjen. De véget ér. Ahogyan a földi pálya is. Amit megfutottál. Becsülettel. Sikeresen. Igaz ember mondjára.
 
Büszke vagyok rád. Még látjuk egymást. Jó utat!
Fiad
  
Ha méltón szeretnél emlékezni apámra, tölts egy pohár bort és olvasd el egy írását a könyveiben vagy az oldalán (www.tagostonlaszlo.hu). Minden részvéttáviratnál többet jelentene... khm... jelent neki. És kívánj neki nyugalmat és jó ihletet. Tudom, hogy ezt az élményt is meg akarja írni. Dolgozni akar. Adni magából a világnak és neked.
 
Forrás: http://agostonlaszlo.hu/blog/T-Agoston-Laszlo-nekrologja/ 
A cikk 2017. július 24-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés 
az IRODALOM rovat 
további cikkeihez
Visszatérés az 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK 
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget123, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
A NapSziget folyóirat 
2002-2010 között 
nyomtatott formában 
30 lapszámmal jelent meg. 
Rendelje meg Ön is! 
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon nDátumok a mûvészetben 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom| Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet 
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek 
NapSziget online nNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények 
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak 
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok 
Új mûvészeti honlap ajánlása nNapSziget a Mûvészetekért Alapítvány nPartnereinknMédiaajánlat 
 
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2017