vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
IRODALOM
Helyben kóborló
Baranyi Ferencrõl
"lámcsak, akár a virág, szárba szökken szava is" (Hölderlin) 
 
"Nem szabad szakszavak mögé bújni egy-egy mûrõl szólva.
Olvassuk úgy a verset, ahogy a házmester,
mert nem vagyunk kémek, se hullatrancsírozók" (Esterházy)
 
A rendszerváltozás után az irodalmi életében átrendezõdés zajlik. Az irodalmi kánonba való beemelés és kizárás vitájában jelenleg a jobboldal jelentõs térnyerése tapasztalható. Ennek fõ terepe a Nemzeti Alaptantervbe való bekerülés/kikerülés mellett a szoborállítás/átállítás kérdése. Az értékrendek fõleg politikai természetûek és így mindenkit érintenek. Most nem csak esztétikai szemlélet szerint értékel az utókor.
 
Ha a világ költõi nyelvét egységesnek tekintjük, akkor a nemzetek nyelvén írott versek a költõi nyelv egy-egy dialektusa - ahogy Nemes Nagy Ágnes fogalmazott. Maradjunk is az õ irodalomfelfogásánál, a költõi mesterségrõl vallott megállapításánál. Nála a költõ az érzelmek szakembere, aki az általános érzelmeket, az örömöt, rémületet, szerelmet és a megnevezhetetlen indulatot is képes kifejezni, mert képes szavakkal elmondani, hogy mit érez, ha a lemenõ napfény a budai Várra vetül, és széle a Vérmezõ olajfáira. Ki tudja ezt a megrendülést, ezt a senkiföldjérõl érkezõ borzongást valamilyen nyelven szavakba önteni. Ezek az érzelmek szervezik Baranyi költészetét is és teszik intenzívvé képzelõerejével.
 
Baranyi Ferenc
 
Baranyi Ferenc 1937-ben született Pilisen, Nyáregyházán cseperedett. (Szegénynek hányszor kellett magyaráznia, hogy nem Nyíregyházán!) Magányos gyerek volt, még az óvodát sem bírta. Cegléden tanult, aztán horthysta fõjegyzõ fiából lett baloldali újságíró, költõ, gondolkodó, tévészerkesztõ, az operák világában eligazodni tudó és segítõ, kalauzoló mûsorvezetõ, értelmezõ. Baloldalinak tartja magát, mert azt vallja, tisztességes ember nem saját bajával törõdik, hanem a többségével. Tudja, hogy szembe kell néznie azzal, ami körülvesz minket, mert csak így válhat annak a problémának a részévé, amelyet önismeretnek hívnak. Nem foglalkozik direkt politikával. Használni akar, nem ragyogni. Már induláskor elnyerte a költészet iránt érdeklõdõk tetszését, meg némi tekintélyre is szert tett. Dicsérték technikáját és hangulatokat jellemzõ stílusát.
 
Operakomponista akart lenni, de a muzsika alázatos szolgája lett és irigykedõ csodálója. Számára egy Wagner-akkord felér a fél világ mondanivalójával. (Vagyunk így még, ugye, néhányan!) Az irodalom lett a sorsa és a zene a szerelme. Zenetudományi mûvek és prózafordítások írásával telnek napjai. Ha olvas, Mikszáth regenerálja a legjobban az agyát a zene mellett. Az opera a mindene, néha kibújik lemezei közül, és a tévében órákig mesél nekünk Bizet-rõl, Carmenrõl.
 
Baranyi foglalkoztatott költõ, mûfordító, és õ Francesco del Sarto is, mert szíve Itáliába húzza nyelvtudása és mûveltsége okán. Így is tudja szélesíteni személyiségét. Fõleg az olasz nyelvû librettók, versek tolmácsolója. Megteremti magyar hangzásukat és képes megéreztetni ízüket. Gyakran választja Dantét vezetõjéül. Talán az is lehet ennek a magyarázata, hogy Dante az elsõ tudatos költõ, és számára a ráció elsõrendû. Téren és idõn át hatással van rá. Szeretné, ha Dante elölrõl és hátulról is érthetõ lenne magyarul. Úgy akarja megszólaltatni, ahogy õbenne hangzik. Nemrég õ is lefordította az Isteni színjáték Pokol fejezetét.
 
Amúgy rendkívül gazdag a mûfordítói munkássága, jól ábrázolja az általa testközelbõl megismert kulturális keveredések világát. Artisztikus formamûvész, de a lelke mélyén vagabund, trubadúr. aki nagy formai fegyelemmel ír. Kedveli a nehezen megírható versidomokat, mesterszonettet is könnyen ír (Kergetõzés változó szelekkel).
 
A Kádár-rendszer megerõsödésének idejére - a féligazságok korára - esik költõi indulása egy olyan korban, ahol demokratikus aggodalmak gyûltek, mert a zsarnokság fegyvere, hogy meggyûlölteti a túl nagy szabadságot - szabadosságnak nevezve - és lezárja a horizontot, így elveszítjük a távlatokat, így szûkül a jövõ, a lehetõség az egyén számára, és már nem számít, hogy egyedi példány és õ az egyetlenegy - ahogy Kosztolányi is gondolta.
 
Már fiatalon elismert költõ, huszonöt évesen már kötete van, Villámok balladája címmel jelent meg 1962-ben. Benne gyermekkorát idézi, a családi otthont, de megjelenik a társadalom megváltoztatásában való hit is írásaiban. Egy korszak adekvát megszólaltatója. Közéleti költõ. Szívesen ír történelmi tablót, a versírás a sorsa és a vérte. Kultúrtörténeti, irodalmi élményeket találhatunk verseiben. Így jön elõ gyakorta Róma, Párizs.
 
Küldetéstudattal érkezett kora nagyjaival együtt, tisztelve az elõdöket, de egy sikerre vágyó társaság nevében szólt. Az ifjúság mindig úgy gondolja, hogy az elõzõ generáció butasága okozza a civilizáció fejlõdésének eltorzulását, ahogy ezt napjainkban is hallhatjuk. Váci Mihály, Ladányi Mihály és õ voltak akkor az élcsapat. Közéjük sorolták, de távol volt akkor is a hivatalosságok kártyapartijaitól. Nem szerette a nyájszellemet. Tudta, mi az, amirõl hallgatni kell, és arról hallgatott is. Egyszerre volt hétköznapi és emelkedett. Nem volt affektáló ifjú, akinek a végzet ült a homlokán. Tapintatos lojalitás vezeti, ez adja írásai aranyfedezetét. Nem a szappanoperák világát idézik írásai, inkább Arany János öregkori verseit.
 
Korosztálya szerencsésebb volt, mint az elõttük járók, nem a háborúval, a halállal hadakoztak, õk már békében élhettek, õk már lehettek saját sikereik kovácsai, nem voltak származásuknak kiszolgáltatva. 
 
A magyar irodalomnak mindig is volt szociográfiai szerepe. A történelem viszontagságai nemritkán úgy hozták, hogy az író, költõ hol börtönlakó, hol háború áldozata, hol raktáros, hol gyógyszertári fogalmazó vagy öngyilkos lett. 
 
A körülötte lévõ világról szólt, de a politikai és társadalmi élet visszásságait is megírta. Azok között is megfordult, akiknek a lottó ötös sorsfordító lehetõsége volt csak az egyetlen esélye a reális életre. Kereste az igazságot, és a hatalommal való visszaélés szerepelt számára a legnagyobb bûnök között, és nem csak odarittyentette a sorokat, olyan természetességgel ír, mint Jókai. Nála megtaláljuk, hogy milyen etikai-politikai kérdések foglalkoztatták a Kádár-korszakban szocializálódott ifjúságot és mi nyomasztotta a felnõtt korosztályokat. A hatvanas években népszerû volt az ifjúsági klubokban, mûvelõdési házakban. Volt, aki a magyar Jevtusenkót látta benne. A hatalom kedvelte, de konfliktusai is támadtak, mert nem lett lakáj. Természetesen és könnyedén ír. A könnyedsége idõnként támadásra serkentette egy-két szerzõtársat. Garai Gábor azt írta, hogy Baranyi "biztató indulása után mind gyakrabban csapott át a könnyedség felületességbe és a demokratikus hanghordozás-demagógiájába."
 
Ritkán élt napsütötte kék ég alatt, gyakran jött borús idõ, és ez érzõdött a klímában is, gyakran akadt olyan idõszak, amikor nehezen lehetett lélegezni. Többféle megközelítésben ismeri, tudja, milyen, amikor beavatkozik az állam a munkakörülményekbe is.
 
Osztotta Ladányi Mihály, a kor másik kegyeltjének véleményét, hogy a létezõ szocializmus nem eléggé szocialista. Zavarta a pártaparátcsikok rongyrázása, a másodlagos frissességû szocializmus. Tudta, hogy vannak, akik a sorok között olvasnak. Az irodalomban köztes helyet foglalt el, a népiek szemében nyelvtudása miatt lett gyanússá, míg az urbánusok a vidékit, a prosztót - ahogy õ fogalmazott - látták benne. Õ földhözragadt realistának tartja magát, nem szunnyad méreg lelke mélyén. 
 
Mindig a világvizsgálat jellemezte, és kritikus volt saját sikerükkel szemben. Nem csak az erkölcsi szépséghibákat látta. Az Aczél-féle kultúraértelmezéssel kapcsolatban fenntartásai voltak, például a kor másik mellé sorolt alakjának, Váci Mihálynak a stílusát sprõdnek találta. 
 
Nem tartozott a kádárizmus támadói közé, de 1980-ban már arról írt, hogy "a harcmezõket / nem nõtte még a fû be, / ott vannak még / a csontjaink." Nem lett dühös rendszerváltó, mert hitt a köztulajdonra épülõ társadalomban. A rendszerváltozáshoz erkölcsi fölénnyel érkezett, és nem egy pályatársát joggal szánta. A gazdaság vezérlõgondolata változott - jött a piac az újraelosztó, tervutasításos rendszer helyett -, de a mûveletlenség, a kulturálatlanság maradt még a közintézményekben is.
 
Szerencsésnek mondhatja magát, mert a mai napig minden versét vállalhatja, ahogy a Napirend elõtti felszólás címû írásában fogalmaz, amit a három évtizedes költõi pályáját összefoglaló válogatása elé írt. Legfõbb pályabérének - ugye, milyen Arany János-i hangzású - azt tartja, hogy nem vonta meg tõle a bizalmát a sokaság, amelynek szolgálatára szánta el magát "borzas bölcsészhallgató" kora óta. Mindent tisztességesen meg akar csinálni, még az ihletet is az ész és a szakma kontrolljának veti alá. "Azt hiszem, az a legnagyobb öröm a földön, amikor kiegészül valami, amikor tesz egy lépést a teljesség felé. Amikor megkerül a kicsorbult világmindenség egy darabja. A szerelemben is kiegészülünk: a másik által válunk kikerekült önmagunkká. Ezért boldogság megtalálni azt a másikat, az egyetlent, akivel nem csupán megkettõzzük, de megsokszorozzuk esélyünket a teljességre" - ahogy a Kék madár címû rövid írásában fogalmaz.
 
Életmûve szerteágazó. Idõnként a szürke anyagokból, a hétköznapi történésekbõl építi versét, mert az élet érdekes. Az emberi lélek gyarlóságairól is ír. Versei nem fulladnak a kakofóniába, kerüli a tudálékosságot. Gondolkodása folyamatát is leírja. Emberi érzelmekrõl szól, de nem érzelgõsen. Komolyan veszi a költõi nyelv teherbírását. A mívességet Áprilytõl tanulta. Tudja, mi a szerelem, tudja, hogy mit jelent a kedvesre gondolni. Verseinek epikus magjuk van. Történetek szunnyadnak benne, megérintik az olvasót. Érzelmeihez etikai relativizmus is társul. Versei néhol élménytöredékek. Mint minden igazi költõ, õ is mindig azt figyeli, mit nem tud még. Nála is alapszabály, hogy a líra igazmondás. Költõként, de fordítóként is tudja, kicsit meghalunk, ha elmegy a kedves, hiába mosolyog vissza a Kálvin téren. A társadalom változásának lenyomatát adja. Az árnyoldalakat is bemutatja.
 
Hetvenkedõ könyvecske címû kötete hetvenedik születésnapjára, 2007-ben jelent meg. Versek, fordítások, dalszövegek, prózák és interjúk gyûjteménye. Egyfajta tisztelgés volt hetvenedik születésnapja alkalmából. A Hungarovox kiadó vezetõje, Kaiser László szerkesztõ, aki szövegeinek legújabb kori gondozója, kötetbe gyûjtötte még a róla, illetve a neki írt verseket is. 
 
Baranyi esetében az ember azon kapja magát, hogy lélekelemzéseket olvas. "Szívemben szomorúság úgy világít, mint a nap" - írja a Tompa zöld címû versben, aztán jönnek a kérdések: "Miért örvénylik a lelkünk, / ha az árral kell evezünk?" Hiszen "mocsárszagú enyészet" vesz körül minket, "S kifejlett a szirmos remény, / mielõtt szárba szökkent volna."
 
Irodalmi kalandozásra hív 2008-ban megjelent kötetében, ami Örök barátaim címmel jelent meg. Ebben irodalmi intimitásokat és érdeklõdésének, mûfordítói útjának állomásait olvashatjuk. Beavat azokba az érzésekbe, amelyek a fordítás során felmerültek benne. Természetesen Dantétól indul, közben a nyelvekrõl is beszél, elmondja, hogy mesélni oroszul lehet a legszebben, vitatkozni olaszul, ironizálni franciául, és persze - jegyzi meg - ki hallott igaz vallomást angoltól, akinek leginkább az üzleti életre alkalmas a nyelve. Az olvasás és fordítás közben eszébe jutó gondolatokat fûzi egy-egy szerzõ verséhez bevezetõként. Schiller kapcsán az irodalom köztársasági jellemzõjét fejti ki, mert a mûvek nem attól lesznek jók, hogy gazdag-e a szerzõjük vagy sem. Fordításai során megajándékozza népét egy másik nép ihletével. 
 
A Vad vadon címmel 2012-ben megjelent új versek és mûfordítások kötete is tartalmaz olasz versfordítást. A sötétebb tónusú versek mellett, melyek a társadalom lassú eróziójáról szólnak, ismét Pascoli magyarra ültetett verseit olvashatjuk. Õt már korábban is fordította, miután az opera az olasz szakra terelte. Elõzõleg oroszokat - fõleg Puskint - fordított, akinél érezte, hogy a hangok egymás utánja a lelke mélyére hatol. Ugyanezt találta Pascoli költészetében is, akit Adyhoz hasonlít. Önmagát fogalmazza újjá Pascoli szavaival. 
 
Jó ízléssel, saját gesztusai szerint válogatta ezt a kötetét is. Összegezõ kötet, mind a négy ciklus az emberségrõl és a szeretetrõl szól, mert most ez nem a legközelebbi élményünk, mert ölvén és orozván lehet létezni és lobogni nincs ok. Ez is az európai kultúráról szól Baranyi olvasatában. Hol hirtelen rátalál a gondolatra, hol árnyakból vagy régi tüzek füstjeibõl bontja ki a lényegest.
 
Szövege elegáns, finoman adja vissza a fantáziálásokat. A vad vadon szószerkezet irodalomelméleti szempontból tõismétlés (figura etymologica). A fogalom kifejezésének mélyítését szolgálja, igazán vad ez a vadon. A tûz és víz pusztíthatatlan, és uralkodnak ligetünkben és dzsungelünkben.
 
A címadó vers Babits Mihályt idézi, illetve az Isteni színjáték szavait. "Az emberélet útjának felén túl" - írja kezdõsorában a háromsoros, tizenegyes szótagszámú mûvében. Itt is tapasztalhatjuk, hogy szívesen marad a kipróbált formák alkalmazásánál, mert tiszteli a nyelvi-poétikai tradíciókat. A versben elõdeit faggatja.
 
A liget és dzsungel ellentétére épül világa. Hû a magyar költészet hagyományaihoz, motívumaihoz. Hol Ady, hol Berzsenyi, hol József Attila kerül szóba és hozzá Dante, az örök mester. Égõ gabonatáblák, nagy-nagy tüzek, életté sarjadó búza, család, tûzhely. Jellegzetesen magyar tartalommal írja verseit, amelyet itáliai azúr kékbe helyez. Tisztában van a magyar és a nyugati kultúra különbözõségével, nyelvünk egyediségével, idegenségével, titkával, de ötvözi a két világot.
 
Helyben kóborló - ahogy magáról írja –, itthon van ezen a tájon, hiába vad a vadon és dzsungel a liget. Békében van korunk közérzetével, hozzászokott õ is, látja, hogy a humanista értékek szétmállanak körülöttünk. Küzdelem van, de kiszámíthatóság nincs. Csak reméli, hogy a kizökkent idõ még visszaáll.
 
A kötetben egy gyermekkori emléke is visszatér a Ferike hol van? címû versben. Nyáregyházi gyerekkorából idézi a szomszéd kislánnyal való játékot, ami hirtelen megszakadt, mert a játszótárs családja elköltözött. Egy megszakadt gyerekbarátság jön elõ a múltból, mert a kislány az új lakásban egyre azt kérdezgette: Ferike hol van? Jó alkalom versben továbbgondolni ezt a kedves emléket, és meg is teszi. A találkozás egy nagyon fiatal emberkével, aki õ volt, kicsit szomorkás, de õszinte, mert mindig van valami, amit még megtehettünk volna, ha végignézünk életünkön.
 
Baranyi legalább annyira tartja az olvasót, mint önmagát. Érzékeny a világ törékeny egyensúlyára és az akut társadalmi problémákra. Kivételes szintaktikai képességgel áldotta meg a sors. Kikezdhetetlen kortalanság jellemzi. A szavak barlangjából válogat. Mindig is fontos volt számára a közérthetõség, amihez egyéni ritmusérzék társul. Szóképek sora árad végig a versein. Tartja magát ahhoz a szabályhoz, hogy a szobrász, a festõ és az író számára a központi probléma a perspektíva, amit Leonardo kormányrúdnak és zsínómértéknek nevezett. Feltérképezi a lélek útját. Õ is vallja Nietzschével, hogy a fiatalság, hódolat, harag - átmeneti állapot. 
 
A kötetben szereplõ Konszolidáció címû mûve mintha egy verses rege lenne. Alapvetõ kérdéseket vet fel. Történelmi számvetés, a széthúzás, a szakadás, a magyar átok összegzése. Mesél nekünk a múltunkról, mert elkészült a sírhely. Gertrudis, Bánk, Tiborc és királyaink már ott vannak, aztán biztat, jöjjünk már rá, nincs más megoldás: csupán a békesség magyar s magyar közt, és bölcs megegyezés a szomszédainkkal. Történelmi traumáink vizsgálata kapcsolja össze verseit, de nemcsak az etnikai identitás érdekli kizárólag, hanem az európai kulturális azonosság is, még akkor is, ha borzalmas örökségeket hordozunk. Mûvei szembesítõ erejûek.
 
Kötetébõl a napjainkra jellemzõ mentalitás sugárzik, és ennek üzenete, hogy sivárak az érzelmeink, a pénz az egyetlen értékmérõ, a mûvészet közröhej. Ha valaki megkérdezné tõle, hogyan érzi magát, valami ilyesféle választ kapna tõle.
 
Ízig-vérig XX. századi költõ. Költeményei, mint a folyók a hordalékot, évtizedek óta hozzák üzeneteit, titkait a természetrõl. Nem egy idillikus világ megéneklõje, hanem az elégedetlenség megszólaltatója. Nem érzi otthon magát világunkban, de dolgozik. A nagy kérdések foglalkoztatják. Nem ijed meg tõlük, és ez így van rendjén, hisz' Baudelaire szerint a nagy közhelyekrõl lehet szépeket és jót írni, mert a halálról és a születésrõl szól az életünk. Minden gondolat az ezekhez való viszonyunkat, utunkat mondja el, és bizonyítják, hogy a vers a szavakon túl magatartás is. 
 
Ha ráérez valamire, azt kimondja. Hadat üzen minden sandaságnak a hamis csinnadratták idején. Lírikusként bemutatja a természet tárgyait, de fontos számára a világ anyagi valósága mellett az érzelmek tudatosítása is. Számára a líra igazmondás, mert a versek indulatból születnek, így válnak hitelessé. Az ember nyughatatlan lény, mindig akad valaki, aki túllát a horizonton. Baranyi költészete nem a fényes szavak versbe fûzése, hanem a gondolatok kifejezése. A világkultúra érzékeny megfigyelõje, de szorosan lépést tart korunk társadalmi életérzésével. 
 
Különleges kegyeltje a sorsnak, bármerre néz, a körülötte állók között más és más gondolkodású embert lát, egy a közös bennük: elfogadják és értik õt. Nemcsak olyan érzéseket fogalmaz meg, amelyben a búsongás szólal meg, hanem számba veszi az összeomló és újrateremtõdõ világ tényeit és megírja lenyomatait. Megtapasztalta, hogy az idõ erõsebb nála, de a térnél is. Olyan, mint a sikeres szerencsejátékos, aki a végén mindent visz.
Novák Imre
A cikk 2017. április 7-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az IRODALOM rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 

A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.

a Magyar Mûvészeti Portál

 
 

Magyar Mûvészeti netLexikon nDátumok a mûvészetben

Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom| Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek

NapSziget online nNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál

Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok

Új mûvészeti honlap ajánlása nNapSziget a Mûvészetekért Alapítvány nPartnereinknMédiaajánlat
 

 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2017