vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
RIPORT, TUDÓSÍTÁS
Több csipetnyit is kínál kultúránkból a bécsi Ilona Stüberl
Kalocsai mintás kézi hímzésû terítõk, kézzel festett tárgyak és magyar zene
egy magyar étteremben az osztrák fõváros szívében
Mindazok a világ legkülönbözõbb szegleteibõl érkezõ turisták, akik betérnek a Bécs központjában lévõ Ilona Stüberl magyar étterembe, nemcsak messze híres gasztronómiai remekeinkbe kóstolhatnak bele, de színpompás népmûvészeti kincseinkbõl és örökzöld dallamainkból is nyernek egy kis ízelítõt, a szívélyes magyar vendéglátásról nem is beszélve. Az 1957-ben nyitott Ilona Stüberl kultúraközvetítõ ereje kétségkívül igen jelentõs az osztrák fõvárosban, és figyelemre méltó, hogy ezt a küldetését immár hatvan éve teljesíti, töretlenül. "A falakon múltunk és jelenünk szimbólumai láthatók. A kalocsai minta az étterem logójában is szerepel" - hívja fel a figyelmünket az étterem tulajdonos-vezetõje, Fodor Mária, akivel abból az alkalomból beszélgettünk, hogy harminc éve vette át az Ilona Stüberl vezetését.

- Tiszteletet érdemlõ már pusztán az a tény is, hogy hatvan éve ugyanott áll és ugyanazt kínálja egy étterem, az Ilona Stüberl-rõl pedig pontosan ez mondható el. Mikor, hogyan és kinek a jóvoltából nyílt meg Bécsben ez a mindmáig töretlen népszerûségû magyar vendéglõ?
- Az étterem megnyitása Somlai Mihály személyéhez fûzõdik, akinek a Magyarországról származó, Bécsben élõ szülei mûködtettek a Dunán egy hajót, vendéglátással a fedélzeten. Miután Somlai Mihály házasságot kötött Ilonával, egy idõ után úgy érezték, Bécs belvárosában is szükség lenne a maguk számára biztos talajt teremteniük, arra az idõre, amikor majd befejezik a hajózást. Mivel az '56-os forradalom után sok magyar érkezett Ausztriába, ezt a szempontot figyelembe véve nyitották meg 1957. november 4-én a Stephansplatz-tól kétpercnyi sétára lévõ csendes kis mellékutcában, a Bräunerstrasse 2. szám alatt az Ilona Stüberl magyar éttermet. Kezdetben bablevest - ingyen kenyérrel - és Ilona néni különleges, túróval és lekvárral töltött, meleg csokoládészósszal tálalt Ilona-palacsintáját kínálták meglehetõsen jutányos áron, ami egyre több osztrák vendéget is odavonzott. Tíz év eltelte után, 1967. szeptember 18-án Passauban a hajón Ilonát szívinfarktus érte és a mentõautóban meghalt. Linzben temették el, ahol Somlai Mihály szülei is nyugszanak. Azután Somlai úr sokáig egyedül vezette az éttermet, illetve nyáron, a hajózás idejére bérbe adta egy-egy családnak.

- Te hogyan kerültél kapcsolatba a Somlai családdal?
- Édesapámnak, Fodor Zoltánnak Somlai Ilona a nagynénje volt, Fodor nagymamámnak a testvére - ez volt a két család kapcsolatának az egyik szála. De keletkezett egy másik is, jóval azután ugyanis, hogy a szüleim elváltak, a már rég özvegységben élõ Miska bácsi a '70-es évek elején Budapesten elvette feleségül édesanyámat - aki szintén Ilona volt -, így kerültünk Bécsbe 1978-ban. Tizenhat éves voltam akkor, a kõbányai I. László (ma Szent László) Gimnázium második évfolyamának végzõs diákja, akinek édesanyja szándéka szerint nyelvtanulás lett volna az útja - a gimnáziumban oroszt és spanyolt tanultam -, de idekint engem jobban vonzott a hajó. Besegítettem Miska bácsinál, megtanultam a német nyelvet, és egyre biztosabb voltam abban, hogy a vendéglátóiparban szeretnék maradni. Az Ilona Stüberl kulcsát és ezzel az étterem vezetését 1986 karácsonyán vettem át. Kicseréltük a konyhaberendezést, kifestettünk, kitakarítottunk, kibõvítettük az étlapot és 1987. január 28-án kinyitottunk. Azután is minden évben elvégeztünk valamilyen beruházást, fejlesztést: kicseréltük a padlóburkolatot, a bejárati ajtót, a sörcsapot... hosszú évek munkája az az eredmény, ami itt jelenleg látható.

- Volt-e hagyománya, múltja a családodban a vendéglátó-ipari tevékenységnek?
- Senki nem volt vendéglõs a családunkban, én vagyok az elsõ, ráadásul nem is tanultam ezt a szakmát. Egyet azonban biztosan tudtam: hogy ki akarom nyitni ezt az éttermet. És abban a pillanatban, hogy kinyitottam, tudtam, mit kell tennem a vendégekkel: odapillantani, odaköszönni, kedveskedni nekik, figyelni rájuk, meghallgatni õket... Rengeteget beszélgettem a törzsvendégeimmel mindig. Láttam a gyerekeiket felnõni, velük sírtam, ha elveszítették hozzátartozójukat, velük örültem, ha boldogok voltak. Több baráti és munkakapcsolatom fakadt a vendégek körébõl. Meggyõzõdésem, hogy én ide és erre születtem. Együtt lélegzem az étteremmel kora reggeltõl késõ estig immár harminc éve.

- Az a tény, hogy a Somlai-házaspár fényképe ott függ az étterem falán, kifejezi a tiszteletet, amellyel viszonyulsz hozzájuk, illetve az emlékükhöz, de e mellett azt a benyomást is kelti, hogy ma is létezik egy láthatatlan kapocs közöttetek. Valóban létezik?
- Errõl szinte nap mint nap megbizonyosodom. Gyakran magam is meglepõdöm a hasonlóságokon, amit a gondolkodásunkban és a munkánkban fedezek fel. Miska bácsi például azokat az egyetemistákat, akik indexükkel igazolták a sikeres vizsgájukat, meghívta egy ebédre. Nekem errõl fogalmam sem volt, de ösztönszerûen én is hasonlóképpen jártam el: ha láttam egy diákon, hogy kevés pénze van, meghívtam egy ételre, italra. Az akkori fiatalok ma is visszajárnak hozzám, hálából, amiért annak idején segítettem nekik. Az is érdekes, hogy nemrég megtaláltam a bolt legelsõ, Miska bácsi és Ilonka néni által tervezett névjegykártyáját, és teljesen ugyanolyan, mint a jelenlegi, térképpel a hátoldalán. Ezek mind a közöttünk fennálló láthatatlan lelki kapocs jelei. Többször megesett, hogy egy kilátástalannak tûnõ helyzetben a fényképük elõtt a segítségüket kértem és a probléma megoldódott. Nagyon fontos számomra, hogy beszélgessek velük, és különösen Ilonával a linzi nyughelyénél. Ezért is keresem fel, amikor csak erre módom, lehetõségem adódik.

- Vessünk egy pillantást az Ilona Stüberl étlapjára: Jókai bableves, töltött káposzta, székely káposzta, rakott káposzta, lecsós szelet, tejfölös gombapörkölt, borjúpörkölt, székelygulyás, erdélyi fatányéros... a bécsi szelet mellett természetesen.
- Van nyári és téli étlapunk; nyáron kínálunk például tojásos nokedlit salátával, töltött paprikát, télen debreceni tokányt, mákos tésztát, gesztenyepürét. Novemberben mindig két héten át tartanak a Libanapok, amelyeken libamájat hidegen, zsírjával, tószttal, lila hagymával, ezen kívül magyaros és rántott libamájat kínálunk, illetve - és ezt a vendégek nagyon kedvelik - sült libacombot vörös káposztával és krumpligombóccal. Vannak napi specialitásaink is, halászlét például csak pénteken lehet fogyasztani, mert ezeket az ételeket az adott napokra készítjük frissen. Advent idején természetesen nálunk is kaphatók puncskülönlegességek. A bécsi szeletet mindig hatalmasra klopfolt borjúszeletbõl, friss olajban sütjük. Étlapunk kilenc - német, szlovák, angol, francia, spanyol, olasz, kínai, japán és orosz - nyelven érhetõ el.

- A szakácsok, felszolgálók is magyarok?
- A kezdeti nehézségek után - huszonöt évesen még nemigen tudtam, hol keressek magyar szakácsot -, jó fél év elteltével került hozzánk Lukács Tibor, aki húsz évig dolgozott nálunk. Nagyon jó szakács volt. Tíz évvel ezelõtti távozása óta is csak magyar szakácsok vannak a konyhán; jelenleg ketten - Novák Péter és Szocsin Imre - váltják egymást, hiszen egész nap nyitva tartunk. Konyhai kisegítõként Andrásdi Péter, Krautinger Brigitta és Hutka Gyöngyi dolgozik velük. Három felszolgálónk is magyar természetesen: Soós Gábor, Kustán-Kocsis Attila és Kovács Zita látja el a szervizt.

- És persze Fodor Mária, akit csakugyan nagyon gyakran látunk az asztalok körül sürögni-forogni. Jellemzõen kik alkotják a vendégkört?
- A magyarok mellett egyre több az osztrák törzsvendégünk is, és hát jönnek a világ minden tájáról. Nagyon sok visszatérõ vendégünk van a világ egészen távoli pontjairól is.

- Az italkínálatban magyar sörök, magyar borok is szerepelnek. Hogyan tudjátok ezt állandóvá tenni?
- Kezdetben szinte csak osztrák italunk volt, de elég hamar bevezettem a magyar borokat, jó tíz évvel ezelõtt pedig a magyar söröket is. A borokat mosonmagyaróvári, soproni itallerakatoknál vásároljuk vagy a pincészet kiszállítja nekünk. A söröket a határ közelében élõ alkalmazottak hozzák el vagy magam megyek el az áruért.

- Bécs szívében ezeket az eredeti magyar étel- és italkülönlegességeket kalocsai motívumok között, diszkrét magyar zene mellett fogyaszthatja a vendég, vagyis az étterem minden apró részlete magyar...
- A terítõk az asztalokon kézzel hímzettek, a fûszertartók, tányérok és a polcokon lévõ dísztárgyak kézzel festettek, megrendelésre készültek. A hangszóróból valóban magyar operettslágerek, sanzonok és más örökzöld dallamok szólnak, de csak halkan, hogy ne zavarják a vendégeket a beszélgetésben. Az étterem logójában is szerepel kalocsai minta és a törzsvendégeinknek szánt ajándéktárgyak legtöbbjén is rajta van a magyar zászló, a címer...

- Egészen kivételes, ahogyan megbecsülitek a vendégeket, ahogyan ajándékokkal is kedveskedtek nekik…
- Különösen advent idején minden vendégünk kap tõlünk ajándékot: vagy azért, mert megköszönjük neki, hogy a törzsvendégünk volt, vagy mert úgy látjuk, hogy jó benyomásokat szerzett nálunk és szeretnénk kifejezni, hogy visszavárjuk. Általában kalocsai paprika, kisméz, kisbor van az ajándékcsomagunkban. Adventi idõszakban - s ez máskor sem ritka - a fogyasztás végén a számlához kis pálinkával vagy csokival is kedveskedünk a vendégeknek.

- Az is hamisítatlanul "fodormáriás", amilyen meglepetésekben a kollégákat részesíted karácsonyi ajándékképpen…
- A karácsonyi idõszakban nem tudunk külön ünneplésre sort keríteni, de tavasszal minden évben bepótoljuk. A kollégák annyit tudnak csak, hogy mikor és hol találkozunk, de hogy mi fog történni az adott napon, arról fogalmuk sincs. Egyik évben például Göss-be látogattunk el a sörgyárba, másik évben limuzinos bécsi városnézésen vettünk részt. Mindig igyekszem különleges programokkal meglepni õket.

- Milyen kivételesen szép emlékek idézõdnek még fel benned, ha visszatekintesz az elmúlt évekre, évtizedekre?
- Sok ilyen van, nem könnyû válogatni közülük! Nagy megtiszteltetés számunkra például az, hogy a Münchenben élõ Sereg Imre, aki már hosszú ideje a Musikverein-beli újévi bécsi koncert közvetítésének technikai vezetõje, amikor december végén megérkezik Bécsbe, mindig az Ilona Stüberl-ben találkozik az ORF-es kollégáival. Egyik évben sincs ez másként! Legutóbb is tízen voltak a nálunk tartott, vacsorával egybekötött munkamegbeszélésükön.
Emlékezetes számunkra az étterem megnyitásának ötvenedik évfordulója alkalmából, 2007 szeptemberében rendezett ünnepségünk is, amit - kivételesen kért használati engedély alapján - az épület belsõ nagy udvarán, az étteremben és a kis teraszunkon tartottunk. Körülbelül kétszázan voltunk. Mindenki eljött, akit meghívtam. Egy órán keresztül álltam a kapuban és fogadtam az érkezõ vendégeket. A belsõ udvaron meleg büfével, piros-fehér-zöld színû mignonokkal, az étteremben az eredeti Ilona-menüvel, illetve egy négytagú cigányzenekarral ünnepeltünk. A szobám virágtengerré alakult át azon az estén!
Nem feledjük a 2016-os futball Európa Bajnokságot sem! Azt már korábban elhatároztuk, hogy minden lehetséges módon: televízión, udvari kivetítõ-vásznon, a velünk szembeni épület falán vetítjük a magyar válogatott mérkõzéseit, és amikor a bevásárlást végzõ Attila pincérünk felhívott Mosonmagyaróvárról, hogy van ott foci EB-s sapka, sál, síp és egyebek, azt mondtam, mindenbõl hozzon bõven. Beöltöztünk és hatalmas buli volt, remek hangulatban!

- Az '56-os forradalom 60. évfordulója kapcsán 2016 õszén a magyar és az osztrák média egyaránt igen nagy figyelmet szentelt az Ilona Stüberl-nek: forgatott a helyszínen a Duna TV, az ORF, újságírók sora kereste fel az éttermet. Mit jelentett ez a felfokozott sajtóérdeklõdés, ez a zsongás az "Ilonának"?
- Nagyon büszke voltam! Valójában ekkor szembesültem azzal, hogy harminc évvel ezelõtt nemcsak egy éttermet vettem át a mostohaapámtól, hanem az éttermet, amelyik lám, mennyire fontos és mekkora értéke van. Egyáltalán nem bánom az elsõ húsz évet, amikor szabadságon sem voltam, mindennap dolgoztam, szépítgettem-csinosítgattam, hogy a vendégek minél jobban érezzék itt magukat. Most látom igazán ennek az eredményét, és örülök, hogy így tettem! Nem bántam meg semmit. Százszor is újrakezdeném és végigcsinálnám pontosan ugyanígy.

- Elmondhatod-e ebben a pillanatban, hogy az Ilona Stüberl háza táján minden úgy van, ahogyan szeretnéd?
- Bécs egyik legszebb pontján vagyunk, központi részen, tiszta levegõjû, csendes kis utcában, könnyen megközelíthetõ helyen és az étterem nem túl nagy - harminc férõhelyes - méretét is megszokták a vendégek és megszoktuk mi is. Nyáron persze sokat jelent, hogy van egy hangulatos kis teraszunk, amely éppen a fõtéri barokk Szentháromság-szoborra néz. Mivel magam is itt lakom a házban, idõnként fel tudok szaladni egy kis irodai munkára. Igen, úgy érzem, minden és mindenki a helyén van. Szüntelenül tapasztaljuk, hogy a Jóisten vigyáz erre a boltra, ott is van a kereszt a falon. Mindig, amikor azonnali megoldást igénylõ helyzet állt elõ - például elromlott valamelyik háztartási gépünk, tüzet kapott éjszaka a terasz feletti ponyvatetõzet, leszakadt a pincében a kompresszort tartó polc -, én mindig ott voltam a közelben, és ez nem véletlen. A Jóisten velünk van és vigyáz ránk.

- A te hivatástudatod, szakma és emberek iránti hihetetlen érzéked és hatalmas munkabírásod, a Jóisten segítsége, a Somlai-házaspár segítsége - ezek mind tényezõi az elért és megtartott sikernek. Ezen kívül még mi az Ilona Stüberl sikerének a titka?
- Az, hogy az Ilona Stüberl szívbõl vezetett magyar étterem. Kell hozzá jó sok elszántság is és a vendéglátóiparban különösen is szükség van a szakma iránti alázatra, hiszen emberekkel dolgozunk. Ha ez a három: a szív, az elszántság és az alázat benne van az emberben, akkor sikeres tud lenni. Ezt az éttermet a szeretet jellemzi. Számomra olyan, mint egy befogadott gyermek: ha mindennap foglalkozom vele, visszaadja a sok szeretetet. Sokan megcsodálják, hogy ez a kis vendéglõcske mire képes, mennyit tud, hogy egész nap forgásban van. Õ így hálálja meg, hogy mi is szívvel, szeretettel, odaadással fordulunk felé.

- Sok mindenrõl beszélgettünk, egy valamirõl azonban még nem: neked mit adott az Ilona Stüberl?
- Sok értékes ember ismeretségét és barátságát. Némelyik vendégem több mint vendég. Például Josef, akit tíz éve ismerek és aki egy évvel ezelõtt, amikor Salzburgban - ahová a párommal vonattal utaztunk - mûtötték a lábamat, beült a kocsijába és eljött értünk. Nagyon meg tudnak hatni az ilyen gesztusok... A legnagyobb ajándék pedig, amit az étteremtõl kaptam: a párom, Gábor, aki korábban éveken keresztül a munkatársam volt, majd néhány hónapnyi szünet után ismét az lett, 2012 decembere óta pedig az életem társa. Nagyon boldog vagyok vele és nagyon köszönöm õt az Ilona Stüberl-nek!
 

Vélemények a vendégektõl

Fetes Kata újságíró, Bécs
"Ha a vendég belép az Ilona Stüberl ajtaján, mosolyogva fogadják az alkalmazottak, épp úgy, mint Fodor Mária, a tulajdonosnõ. Ez már alapvetõen meghatározza a közérzetet. Nemcsak az enyémet, hanem azokét a külföldi, nem osztrák vendégekét is, akiket magammal viszek, vagy idõhiány miatt csak egyszerûen odaküldök. Gyakran teszem ezt, mert úgy érzem, az õ ételeiken keresztül tudom legjobban megismertetni a magyar konyha nagyszerû ízvilágát. De ha az Ausztriában oly népszerû Márton napi liba pecsenyéjére vágyik baráti köröm, akkor magától értetõdõen Máriát hívjuk fel és az Ilona Stüberl-ben költjük el a libavacsorát. Finomabbat sehol sem tudnának készíteni, mert itt a vidám, közvetlen baráti beszélgetés, amit ottlétünk alatt Máriával és munkatársaival folytatunk, olyan különleges fûszer, mely máshol nem kapható. Egy évvel azután ismertem meg e kedves kicsiny éttermet, hogy Mária átvette és kissé saját lényéhez formálta azt, és azóta mindig különös szívmelengetõ érzés fog el, ha átlépem küszöbét."

Lengyel Ferenc költõ, a Bécsi Magyar Iskola tanára
"Mit mondhat az ember, ha Bécsben él, errõl a bécsi magyar vendéglõrõl? Egyet, de azt jó szívvel: maga az a tény, hogy fennáll ennyi ideje - hatvan éve -, önmagáért beszél. Az Ilona Stüberl megteremtett egyfajta bécsi magyar konyhai hagyományt - és naponta élteti tovább. Minimális méretekben, incurka-pincurka helyen sok vendéget képes ellátni, és nem akárhol, hanem Bécs szívében. (Sok nagyobb méretû intézmény dicsekedne el szívesen azzal, hogy a Szent István templomtól ötpercnyi sétára helyezkedik el.) A kiszolgálók magyarok, de több nyelven beszélnek és viselkednek elegánsan a vendégekkel. Ja, hogy Marika? A legaranyosabb és -ügyesebb vendéglátós. Jön-megy, de észrevétlenül, és mindeközben mosolygós marad. Az sem kis dolog, hogy megvannak az osztrák törzsvendégeik, pedig azok nem járnak oda folyamatosan, ahol egyszer csalódtak. Az Ilona Stüberl-ben jól dolgoznak, minõség, áruválaszték és a kínálat egyedi, hangulatos. Jólesik hozzájuk betérni, mintha egy kisváros óvárosában ülne le az ember egyet falatozni vagy kortyintani, esetleg mindkettõre.  És távozáskor még kis figyelmességgel is meg-meglepnek."

Józsa Márta könyvtáros és Reichstetter Péter háztechnikus, Bécs
"Az Ilona Stüberl egyedülálló magyar étterem Bécsben, amely igazán képviseli a magyar konyhát és a magyar ízeket. Megtalálható benne a szokásos magyar vendégszeretet és gasztronómiai hozzáértés. A hagyományos kellemes hangulat mellett igazi barátságos környezet fogad minket. A jó magyar konyha és minden igényt kielégítõ kiszolgálás várja a kedves vendégeket. Köszönettel gondolunk a tulajdonosra, Fodor Máriára, hogy ilyen lelkiismeretesen vezeti az éttermet, ahol sok kellemes órát töltöttünk már el a barátainkkal. Gratulálunk az évfordulókhoz!"

Összeállította:

Varga Gabriella
a Kõrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa (Ausztria)

A cikk 2017. január 27-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a RIPORT, TUDÓSÍTÁS rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 

a Magyar Mûvészeti Portál

 
 

Magyar Mûvészeti netLexikonnDátumok a mûvészetben

Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom| Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek

NapSziget onlinenNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál

Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok

Új mûvészeti honlap ajánlásanNapSziget a Mûvészetekért AlapítványnPartnereinknMédiaajánlat
 

 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2017